Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
A kárpátaljai református egyházak vagyonleltárának elkészítésénél ezért fektettünk különös hangsúlyt - egyebek mellett - az úrasztali térítők számbavételére. Úrasztali térítők a korábbi leltárak tükrében A felmérésnél nagy segítséget jelentettek az egyházak többségénél megmaradt vagyonleltárak. Ezek ugyanis tételesen felsorolták az egyház összes ingó és ingatlan vagyonát, kitérve bepne a legapróbb részletekre is. Külön rész foglalkozott az úrasztali térítők és templomi textíliák összesítésével. A legkorábbi ilyen általános összeírást a Tiszántúli Egyházkerületben 1763-ban készítették el a gyülekezetek. A következő összesítést 1808-9-ben végezték. Az összesítést az egyház- községek papjai készítették el. így ahány gyülekezet volt, annyi féle leltárt készítettek. Volt, aki csak egy tárgyszerű felsorolást adott, de volt olyan hely is, ahol minden információ nélkül csak annyit jegyzett meg a lelkipásztor: „Van 10 kendő/'1 Legtöbben azonban nem csak felsorolták tételesen az úrasztali térítőkét, de részletes leírást is adtak az egyes darabokról. Meghatározták a kézimunkák anyagát, színét, a hímzőanyagot, nagyon sokszor a díszítés milyenségét, leírták a mintát, sőt nagyon sokszor egyéb ismert adatokat is közöltek, pl. az adakozó személyéről, az adakozás körülményeiről. Ezek segítségével tudtuk sokszor elvégezni a ma meglévő úrasztali térítők azonosítását. Nem lesz érdektelen tehát, ha betekintünk néhány, a terület falvaiban készült leltárba is. Mivel egy-egy helyen általában 8-15 térítőt sorolnak fel az összeírások, így azokat, teljes terjedelmükben közöljük. Kivételt képez az 1843-ban készített técsői „Lelet-Tár", ahol a jelzett időben az egyház 43 térítőt vett számba.2 így ebből csak a ma is meglévő térítőkét közöljük. A beazonosítható ma is használt és a dolgozatban is szereplő tárgyakat, a leltárban az egyes helyeken aláhúzás jelzi. Akii Két sáhos abrosz, egy bétsi. házi arannyal és mindenféle selyemmel varrott nagy abrosz (2.,3. sz. rajz), egy arannyal és ezüsttel varrott fejér patyolat keszkenő (7. sz._rajz), egy arannyal szőtt lángszín selyem keszkenő (23. sz. fotó), egy fejér patyolat, arannyal, zöld selyemmel varrott keszkenő, melyet varrott Barakonyi Éva 1672 esztendőben, egy keskeny arannyal lila szín selyemmel varrott keszkenő (4. sz. rajz), egy sárga földű fekete tarkájú, ezüst csipkével kö1 A vásárosnaményi egyházközség leltára 1808-ból. Az összeírás a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában található 2 Molnár Ambrus: A' Técső-i Helvét Hitvallású Egyház ingó javainak Lelet-Tár-a. Vallási néprajz 9. Kárpátaljai tanulmányok. Szerk.: Küllős Imola és Molnár Ambrus. Budapest, 1997. 333-360. 156
