Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - III. Úrasztali boroskannák

gyeit viselte, szecessziós stílusú egy sem akadt közöttük. Ez megerősítette a kutatók korábbi megállapítását, hogy egyházi célokra ritkán készültek dara­bok az új stílusban, a jobbára neobarokk formaelemeket felhasználó edé­nyek inkább a historizmus szemléletét tükrözik.124 Ugyanakkor az is tény, hogy még a szecesszió korában is tovább élnek a historizmus formaelemei az egyházi klenódiumok között, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kerültek a gyülekezetekhez szecessziós stílusú tár­gyak oly módon, hogy a hívek ajándékozták őket a templomoknak.125 A kelyhek esetében a szecesszió hiányából talán arra következtethetünk, hogy a református egyház klenódiumai között ezek voltak a legkiemeltebb jelentőségű, legszentebbnek tartott edények, ezért ragaszkodtak a hívek a hagyományos reneszánsz, barokk formákhoz. A kannák feltehetően nem tartoztak a hagyomány által ennyire meghatározott edények közé, így jelen­hettek meg közöttük a kor stílusában készültek. Másrészt felmerülhet az is, hogy a református egyházban szinte általá­nosnak tekinthető ónkannák készítése, amelyek virágkora a XVII-XVIII. szá­zad volt, a XIX. század elején megszűnt. A század folyamán nem is akadt edényféle, amely átvette volna szerepüket. Ennek több oka lehetett pl. az, hogy a gyülekezetek már felszerelték templomukat megfelelő kannákkal, ezért nem volt szükség újabbakra.126 Másik okként említhetjük, hogy más edényfélék kerültek használatba. Nagyméretű cserépedények nagyobb számban éppen a XIX. században je­lennek meg az úrasztali edények között.12' Ez a Kárpátalja esetében is megál­lapítható.128 Feltehető, hogy a népi fazekasságnak a XIX. század második fe­lében bekövetkező hanyatlása, az edények törékenységéből fakadó pusztu­lása, a polgárosodás előrehaladása vezethetett oda, hogy a századforduló tá­ján újból felmerült a nagyobb méretű borosedények szükségessége. Mivel más lehetőség nem állt az igénylők és a megrendelők rendelkezésére, mint a mindennapi és így a korstílust követő edénykészlet, abból vásároltak. Abból a szempontból is figyelemre érdemes ez az ismertetett anyag, hogy bár nem akadt közöttük komoly iparművészeti értékű egyedi tárgy, hanem csak gyári sorozattermék, áttekintésük és bemutatásuk érzékelteti, hogy le­hetőség szerint ízléses, mind a historizmus, mind a szecesszió túlzásait elke­rülő, visszafogott tárgyak kerültek a gyülekezetek tulajdonába, bizonyítva a megrendelők jó ízlését. 124 Koós Judit 1978. 7. 12r’ Horváth Orsolya 1983. 4-5 126 Lásd Takács Béla 1977. 3o5-333„ Uő.: 1987-88.151-159. 12, P. Szalay Emőke 1999. b. 125 A Kárpátalján talált cserépedényekről P. Szalay Emőke 1999. a. 122

Next

/
Thumbnails
Contents