Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - III. Úrasztali boroskannák
XVIII. század Ebből a századból a Kárpátaljai Református Egyház gyülekezeteiben egyetlen fémkannát sem ismerünk. Ugyanakkor az ónkannák legnagyobb része ebben a században került az egyházközségek tulajdonába. Ezekkel az ónedények ismertetésekor foglalkozunk. XIX-XX. századi boroskannák A XIX. század első feléből egyetlen ezüst kanna ismeretes. Ez az edény a klasz- szicizmus jellegzetességeit hordozza magán. Kúpos, bordás talpból emelkedik a hasonlóan bordázott vállán kiöblösödő test összehúzott nyakkal és hosszan kiívelő kiöntőcsőrrel. Füle erőteljesen hajlított. Száját fedéllel látták el, amelyet gömb alakú gomb díszít. Készítési helyét jelenleg nem ismerjük (III. 2., 2. kép) Kárpátalján további 38 boroskanna tartozik korszakunkban. Az edények a rajtuk megörökített ajándékozási évszám alapján következnek, így csoportosításuk esetlegesnek tűnhet. Jelenleg más kiindulási pontunk nem lévén, abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az ajándékozók az ajándékozásra szánt tárgyak kiválasztásánál bizonyosan igyekeztek az általuk legszebbnek, legméltóbbnak tartott edénnyel megtisztelni egyházukat, ezért az általános ízlés által elfogadottakat választották.110 Az edények közül elsőként az ezüstből készülteket mutatom be, amelyek legkorábbika 1868-as évszámú. Egyszerű kidomborodó talpú, enyhén szűkülő testű, kiöntőcsöves formájának szigorúságát csupán fedelének domború virágos, körtés fogója töri meg.111 (III. 3., 3. kép) Elasonlóan sima vonalú a következő hosszú kiöntőcsöves kancsó. Míg az előbbi felirata szerint eredetileg is urasztali edénynek készült, bár semmilyen sajátosságot nem árul el, ez bizonyosan nem erre a célra készült. Ez ismert jelenség, hiszen az ónedények esetében is találunk számos példát, elsősorban a kisméretű barokk és rokokó kávéskannákra utalhatunk, amelyek különösen keresztelőedényként ismertek a református egyházban.112 (III. 4., 4. kép) 110 Sajnos a tárgyakra vonatkozóan az egyházi irattárban nem tudtunk kutatni, mivel a gyülekezetekből a legutóbbi évtizedek iratait kivéve mindent elszállítottak, jelenleg újból nehézségekbe ütközik a kutatás. 111 A kanna jegye alapján debreceni aranyműves Kápolnási Imre munkája. Erről a mesterről megemlékezett Zoltai Lajos is, aki azt írja, hogy debreceni születésű volt, polgári oklevelet 1872-ben nyert, jómódú emberként élt. Zoltai Lajos 1937. 28. Muzsajban nemcsak ez a kanna maradt fenn tőle, hanem egy neobarokk kehely is. Ennek a mesternek jelenleg még egy munkáját ismerjük, a tiszacsegei gyülekezet XVII. századi talpas poharát javította, amely sajnos elvesztette szépségét. A készítő ugyanis már nem érezte az eredeti formát, így merevvé vált, esetlen lett a műve. Őrá is vonatkozik a fentebbi megjegyzés, hogy az elődöktől fontos a jó formai összhangot elsajátítani. Lásd P. Szalay Emőke 1994. 112 Ehhez hasonló formai megoldású edény látható Az európai iparművészet stíluskorszakai. Historizmus és eklektika 1992.1.140-141. 378. számú tárgy II. 180. 378. kép. Fedeles díszserleg a katalógus szerint 1890 körüli, budapesti munka, jelzetlen. 118
