Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 4. Kárpátaljai Református Egyház 4. (Budapest, 2001)
Rát
A gyülekezet története Ungváriéi délre helyezkedik a két egymás melletti település, Kis- és Nagy Rát. Az Árpádkor végén 1284-ben királyi adományból a Baksa nemzetségé lett Rát: Vrat (1332), Roc (1337). Nevének további említései Raath (1417), Kyzrath (1427). Plébániáját az 1332. évi tizedjegyzék említi, birtokosa a Ráthy család volt.230 A XVI. század közepén Kysratth birtokosa Dobó Ferenc és Táthy Imre volt; 5 porta, 3 szegénysége miatt adómentes porta és 7 zsellér szerepelt az adólajstromon.231 Kisrát birtokosa Mokcsay Balázs volt 1599-től. Naghratth birtokosa a XVI. század közepén Sztritey István, Pál és Sebestyén volt; 9 porta, 2 puszta porta és 9 zsellér szerepelt az adólajstromon.232 1625-től van adat arra, hogy Kisrát már korábban is mater eklézsia volt, a falu közepén épült kőtemplommal és parókiával. Kőtemplomát a szécsényi országgyűlés a katolikusoknak ítélte, de gyakorlatilag egy ideig még a reformátusok birtokában maradt, bár lepecsételve és használaton kívül. A. XVII. században 19 lakott portával Ungvárhoz tartozott. 1696-ban három jobbágycsaládot írtak össze. Később - 1725-ig - lakatlan, ekkor települt be magyar jobbágycsaládokkal. 1718-ban ráthi Ráthy Gergely és Kállay Mária segítségével a gyülekezet élete megélénkült. Ettől kezdődően 68 esztendőn keresztül a kisgejőci reformátusok templomát látogatták. A XVIII. századi jegyzőkönyvek említést tesznek „Oskola Mesterről" és „Oskola Házról", de az alapítás időpontja nem állapítható meg. 1786-tól anyaegyház és helytartótanácsi engedéllyel - Kisrát és Szűrte közös templomára és iskolára -, új templomot építettek a falu végén. Lélekszám: Kisráton a XVIII. század hetvenes éveiben 31 telkes jobbágyot és 3 házas zsellért írtak össze; Nagyráton ugyanebben az időpontban 13 telkes jobbágyot.233 1819-ben Kisráton 435 fő, 1827-ben 452 fő és 1836-ban 369 fő a gyülekezet lélekszáma. A XX. század harmincas éveinek végén 293 fő. 230 Csánki D. 1890. 397. 231 Maksay F. 1990. 845. 232 Maksay F. 1990. 846. 233 Neupauer K. 1889.112-3., 114-5. 149
