Beregi Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 2. Kárpátaljai Református Egyház 2. (Budapest, 2000)
A Beregi Egyházmegye történetének rövid áttekintése
A XVII. században - a Báthory Zsófia által véghezvitt üldöztetésétől eltekintve - az egyházmegye fénykorát élte. Gyülekezeteinek száma megnövekedett: 65 anyaegyházból, 22 leányegyházból, összesen 87 gyülekezetből állott. Nevezetesebb esperesei voltak: Simándi Mihály (1632-1639). Előzőleg a Dunamelléki Egyházkerület püspöke volt. Kolozsi P. Dániel, aki a sárospataki Főiskola tanára is volt. 1664-ben Báthory Zsófia üldöztetése miatt egy ideig Máramarosban bujdosott. A század végén 70 anyaegyháza és 22 filiája volt az egyházmegyének.5 A XVIII. században lényeges változás a gyülekezetek létszámára és az egyházmegyei határokra nézve nem történt. 1745-ben az egyházmegyei jegyzőkönyv 87 gyülekezetei sorol fel, ezek között 67 anya-, és 20 leányegyház volt. 27 gyülekezetben pedig külön tanító is működött. 1775 körül az egyházmegye pecsétnyomójának Bohrai József lelkészi főjegyző által való jogtalan használata újra figyelmessé tette az egyházkerületet a beregi egyházmegye ordinációjára. A kerület ismételten felszólította az egyházmegyét, hogy eme előjogáról mondjon le. Mivel ez a felszólítás is eredménytelen maradt, 1789-ben Paksi Szathmáry István püspök, Rhédey Ferenc főgondnok és Hunyadi Ferenc főjegyző generális vizitációt - püspöki egyházlátogatást - tartott Beregszászban. Ez alkalommal igyekezett a vizitáció meggyőzni a beregi papokat a papszentelés törvénytelen voltáról, nem sok sikerrel. Az ordinálás gyakorlata a következő esperes, Komiéi Zsigmond idejében is tovább folytatódott. Csupán annyi történt, hogy az egyházmegyében megválasztott esperes a mindenkori püspök előtt tette le az esküt. Amikor azonban Vekerdi Nagy Mihály csonkapapi lelkészt választotta meg az egyházmegye 1816-ban esperesévé, azzal a feltétellel bocsátotta az egyházkerülethez eskütétel végett, hogy csak akkor tegye le az esküt, ha az egyházmegye kiváltsága érintetlenül marad. A törvényesen megválasztott esperes nem akarván visszaélni választói bizalmával, nem tette le az esküt. A kerület azzal bocsátotta haza az esperest, hogy „bár az elválasztott esperes személye ellen semmi kifogás nincsen, sőt annak a traktusban dicséretesen folytatott előbbi hivatalairól meg van győződ ve... mindazon által addig fel nem esketi esperesét, míg a beregi traktus eddig gyakorolt ordinatióbeli jogáról le nem mond". Vekerdi Nagy Mihály inkább lemondott, mintsem közreműködésével szűnjön meg az egyházmegye 300 éve gyakorolt kiváltsága.6 A XIX. század első harmada nagy változásokat hozott a beregi egyházmegye életében is. Az egyházkerület egyházmegyéinek határrendezése során elszakították tőle a nem Bereg megyéhez tartozó egyházközségeket, és Szabolcs megyéből adtak hozzá néhányat. így akkoriban 66 anya-, és 8 leány5 U.o. V.ö. BARCSA 1906.1.11. 6 U.o. 16
