Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)

A Máramaros-Ugocsai Egyházmegyében a századok folyamán megszűnt gyülekezetek

s

iwJzirma

Jelentékeny számú kisnemes család lakta. Mivel ezek nem voltak dézsmakö- telesek, a mi forrásainkban csak csekély számú jobbágy-, illetve zsellérnépességgel tűnik elő. 1573-ban 6 adózó és 11 sarlópénzt fizető család lakott itt az ismeretlen számú nemesi család mellett. 1575-ben 2 egész és 2 féltelkes jobbágy adózott. 1584-ben Tóth János bíróságában 5 adózó család 10 kalangya gabonával dézsmált, 10 zsellér pénzzel adózott. A jegyzék az egyházi embernek járó szolgáltatásról nem tájékoztat bennünket. Pedig valószínű, hogy volt lelkésze, csak azt a nemesek tartották el. Anyaegyház lehetett, mert a környező gyülekezetekben leányegyházként nem említik. A XVII. század elején Sásvár filiája volt, mert Csekei M. András szirmai prédikátornak is mondja magát (filialis Szirma). 1685-ben és 1694-ben is bizonyságlevelek állítják, hogy az ugocsai nemes falvak között volt Szirma is „soha a memoria szerént dezmát nem adtak", „lakván itt mind nagyobb részt tiszta nemes emberek..."

1650-ben református egyháza anyaegyház volt. Lelkésze Szentkirályi István, 1701-ben Csabai Dániel. Az 1717-ben a környéket pusztító tatárdúlás után a református jobbágyság elenyészett. A XVIII. század második felében a református egyházat kizárólag a nemesek tartották fenn. 1728-ban az ugocsai traktusban találjuk, lelkipásztora Rosályi András.

1787-ben anyaegyház volt, 9 református családdal. 1843-ban Beregszászi András volt a pásztora az itt található 49 reformátusnak. Négy évtized múlva 1884-ben már csak tíz lelket tartottak benne számon és Fancsika leányegyháza volt.

Az 1808-as évi vagyonösszeírás szerint: „A Templom fából épült, bé van patitsolva, s a nagyjából sárral bé hányva, padlás nélkül... vagyon hozzá ragasztva egy kis Fa Torony és abban mintegy 40 fontos harang. A Parochiális Ház hasonlóképpen Fából épült, Berena Fákkal bé - rakva, szalmafedél alatt vagyon..." Ma már a helyét sem tudja senki. A fancsikai egyházi iratok között azonban megtaláltuk a szirmai gyülekezet 1773-ban kezdett anyakönyvét, melynek első bejegyzése szerint akkor Körösi András volt a lelki- pásztora, utána Bús András, majd Ungi Sámuel következett. Egy bejegyzés 1790-ből: „Néhai Tettes és Nemes Tokay László özvegye Pápai Julianna Asz300