Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Visk
detlenül, romokban állott. A gótikus templom a XIV. században épült, a következő századokban többször átalakították. 1868-ban huszártornyot építettek hozzá galériával és négy fiatoronnyal. A templom a századok során sok vihart látott és történelmi események is zajlottak benne. I. Rákóczi György 1627. januárjában országgyűlést tartott falai között. 1675-ben a Tisza áradása a templom kőkerítését is elsodorta, a környező házakat elpusztította. Az áradást követően a templomot évekig nem lehetett gyalogszerrel megközelíteni. Ekkor építették fel a több mint 250 évig álló fatemplomot, de néhány év múlva újra a kőtemplomot használták. Az iskola udvarán 1925-ben még álló fatemplomot csak ritkán, temetések alkalmával használták. A templom mennyezetét az 1789. évi nagy renováláskor festették ki. Ebben az évben a gyülekezet 180 családból állott. Prédikátora Hánka Márton volt. Rektora Kiss Bálint 55 fiút, praeceptora: Jámbor János szintén 55 fiút és leányt tanított. 1814-től rendszeresen feljegyezték a gyülekezet létszámát. Ekkor 1.160 lelket tartottak számon Visken. Száz év múlva 1914-ben számuk meghaladta a kétszeresét, 2.605 lélek volt itt. A XIX. században sok kiváló lelkipásztora volt a nagy múltú gyülekezetnek. Ezek közül is kiemelkedett hűséges, odaadó, gyülekezetépítő szolgálatával Géressy László, aki 36 évig vitte itt hivatalát 1834-1870 között. Közvetlenül az első világháború után megváltozott az egész Máramaros vármegyének a sorsa. 1919 áprilisában Visk román megszállás alá került. A románok kegyetlenkedése után 1920 októberétől a cseh rémuralmat kellett elszenvedniük. Néhány évi magyar fennhatóság után 1944 őszétől egy rövid ideig újra cseh, majd szovjet illetve ukrán megszállás alatt éltek és élnek a jelenben is. A több mint 40 évig tartó súlyos, a magyarságot és az egyházat kiirtani és megsemmisíteni akaró rendszer szinte megbénította az egyház életét. Forgon Pál lelkészt 1951 karácsonya előtt elhurcolták és 25 évre elítélték, melyből 1.628 napot lágerben le is töltött. 1944 őszén több mint 200 magyart - szinte mind református volt - málenkij robotra hajtottak. 1947-ben elvették a templomtól kissé távolabb - mintegy ötszáz méterre lévő régi, de jó karban lévő szép parókiát, és a templom mellett lévő iskolákat is. Az 1989-ben bekövetkezett - jó irányú - változások kedvezőbb helyzetet teremtettek az egyházban is. 1990-95 között a templom közelében - a volt református iskola telkén - Cseh József magyarországi építőmérnök tervei alapján felépült külföldi segítséggel, de a reformárus hívek sok-sok áldozatával és keze munkájával - a háromszintes lelkészlakást, gyülekezeti és tanácstermet, lelkészi hivatalt magába foglaló impozáns parókia. 1989-ben - Kárpátalján az elsők között - kopjafát állítottak a templomkertben az 1944- ben ártatlanul elhurcolt és lágerekben elpusztult közel 100 áldozatnak, akiknek nevét a templom kőfalán elhelyezett márványtábla őrzi. Lelkipásztora - aki a parókia építését lebonyolította - Józan Lajos volt. A gyülekezet főgondnoka Hanka Károly. A kántori szolgálatokat Czébely Lajos magyar szakos 270
