Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Adatok az ugocsai egyházmegye történetéhez
Trianon után... A Trianon előtti utolsó hivatalos felmérés szerint a 32 anyaegyház mellett 3 társegyház, 5 fiókegyház és 1 leányegyház, számtalan szórvány alkotta az egyházmegyét Biki Ferenc nagyszőllősi lelkészesperes vezetése alatt. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk ezt a statisztikát - megdöbbenve láthatjuk, hogy az ősi ugocsai református magyar falvak reformátussága annyira megcsappant, hogy a XVII. század végén és a XIX. század elején is virágzó anyaegyházak fiókegyházzá, de sok esetben szórvánnyá lettek. így Csomafalva, Tiszahetény, Tiszasasvár, Tiszaszirma, Tiszaszászfalu (az egykori Ugocsa), stb. A valamikori esperesi székhelyen mindössze 23 református lélek élt. Ma ezekben a falvakban elvétve találunk egy-egy református, sőt egyáltalán magyar családot is. A csehszlovák megszállás alá került Északkelet-Felvidék reformátusságá- nak újjászervezése folyamatában alakult ki a ma is használt elnevezéssel a másik két egyházmegye mellett az Ugocsai Egyházmegye. Magába foglalta Máramaros vármegye területén lévő három egyházközséget (Huszt, Técső, Visk), Nagypaládot Szatmár megyéből és az Ugocsa vármegyében lévő egyházközségeket. Az 1939-1944 őszéig tartó, az anyaországhoz való visszatérés idején újra a Tisztántúli Református Egyházkerület fogadta kebelébe az egyházmegyét. A szovjet megszállás után visszaállott a csehszlovák uralom alatt kialakult beosztás. Nagyobb változás az egyházmegye határait illetően nem történt. A gyülekezetek száma azonban szaporodott. Péterfalva, Verbőc, Tekeháza visszakapta templomát és így anyaegyházközség lett. Akiihegyen az új templom mellett keletkezett egy kis gyülekezet. 24
