Máramaros-Ugocsa Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 1. Kárpátaljai Református Egyház 1. (Budapest, 1999)
Bevezetés
kács szövött abroszoké. A század végén megjelennek a selyemkendők, mint manufakturális termékek. A XIX. században a század elejétől kezdve fokozatosan, egyre nagyobb számban maradtak fenn a kézimunkák, majd a század közepétől kezdve a népi szövött textíliák. Nem véletlenül, hiszen ez a népi szövésnek egyik igen jelentős területe volt. A XIX. század második felében a századfordulón itt is érezhető az anyagi gyarapodás. A hívek ekkor szinte kivétel nélkül minden gyülekezetben borospoharat, kenyérosztó tányért, kannákat, térítőkét ajándékoznak. Az anyag nagy terjedelme szükségessé tette, hogy Kárpátalja egyházközségeinek anyagát egyházmegyénként külön kötetben jelentessük meg. Az egyes kötetekben azonos szerkesztési elveket igyekszünk követni. Az egyházmegye rövid áttekintése után következik az egyházközségek története abc sorrendben, ezek végén találjuk az egyházközségek jelenlegi épületállományára vonatkozó adatokat. A templomok rövid külső és belső bemutatása után kerül sor a klenódiu- mok ismertetésére. Ebben egyrészt az időbeliséget követjük, a készítés idejét tekintve kiindulópontnak. Ez az időbeli sorrend minden tárgytípusra vonatkozik. A következő rendező elv az anyag volt. Itt elsőként az ezüst edényeket mutatjuk be, ezeket követik az ónedények és az egyéb fémedények. Használat szerint is csoportosítottuk az anyagot, így az úrasztali borospoharak, kenyérosztó tányérok, boroskannák felsorolása után az egyéb felszerelési tárgyak következnek, majd a textil emlékek, az úrasztali térítők és egyéb garnitúrák. Ha jelentősebb értéket képvisel - az úrasztalát szintén bemutatjuk. A harangok rövid leírása után az egyházközségek könyv és iratanyaga zárja minden gyülekezet bemutatását. A történeti részben csak a legfontosabb irodalomra történik hivatkozás. A szerző által végzett legújabb levéltári kutatásoknál külön nem szerepel a forrásmegjelölés, csupán az irodalomjegyzékben soroljuk fel mindegyiket. Mivel jelenleg az a célunk, hogy ismertté tegyük ezeket a rejtett kincseket, ezért a katalógusszerű közlést követjük. A tárgyak leírását az iparművészeti és a néprajzi múzeológiai kartonok megadott pontjai szerint részletezzük. Az időközben közölt tárgyak esetében szerepel a közlés ténye is. Minden egyes tárgynál (ha van) megadjuk a Negatívtár leltári számát. A kötet végére helyezett képmelléklet lapjai az épületeket és tárgyakat használat szerinti csoportosításban mutatják be azért, hogy az olvasó egymás mellett is láthassa a templomokat és az egyházközségek azonos célt szolgáló eszközeit. A képek kiválasztásánál nem a teljességre, hanem a formai változatosság bemutatására törekedtünk. A szerkesztők 20
