Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
tesek, miként a mi mennyei Atyánk tökéletes. (Máté 5:48.) Ezért történt úg7. hogy Isten választott népének dicsőítő énekeit Dávidnak), Ásásnak és más tálén tumos választottainak leikéből hívta elő. Jóllehet Náthán próféta kegyesebb és engedelmesebb ember volt Dávidnál, mégsem vele íratta meg az 51-i,k zsoltárt, hanem Dáviddal, »mikor őhozzá ment Náthán, a próféta, minekutána Bethsabóval vétkezett.« (Zsolt. 51:2) Mindezek alapján kívánjuk, hogy egyszerű istentiszteletet, — melynek középpontját, az igehirdetést, aemimiA közösség fogalmát az utóbbi időben majdnem annyira lejáratták bit aonyo.s körök, mint a »keresztyén« elnevezést. Élénken emlékszünk még arra az időre, amikor itt minden »keresztyén« volt. »Keresztyén« volt a bankszakma, a kereskedelem, az ipar, a politika, minden, minden. Nem keresztyén csak a zsidó volt. Aki felületesen nézi a dolgokat s akit könnyen megtévesztenek a jelszavak, az az utóbbi években — sajnos találkoztam ilyen emberrel! — nagy lelkersdezéssel örvendezett azon, hogy most már valóban keresztyénné lett Magyarország. Senki azonban ne ringassa magát abban az illúzióban) hogy ez már a múlttá, mert ma is vannak, nem kevesen, akik ilyen »keresztyénséget« szeretnének s akik kétségbeesnek azon, hogy az állam ma nem vallja azt, hogy »keresztyén«. Ugyanígy állunk a közösség fogalmával is. Ma valami érdekes inflációja van a »közösBég«-nek. Van adóközösség s van minden más olyan közösség, ami azelőtt »keresztyén« volt. A. közösség bibliai fokalom, amelynek első jelentése az úrvacsorái közösség volt. Az őskeresztyén (néhány év vei ezelőtt rengeteg őskeresz. tyén szaladgált Pesten, de most nem ezekről van „szó, hanem az első század keresztyénéiről!) gyülekezet közösség alatt azt értette, hogy sziviik- le.lkük egy vala és senki semmi, marháját mendá magáénak, hanem nekik mindenük köz vala. Közösség alatt semmi esetre sem értjük azt, hogy néhány, vagy sok ember összejövetelt tart s megbeszélik együtt, vagy valaki vezetésiével a Szentírás valamely részét. Nein közösség az sem, ha valakik együtt hallgatják az Ige hirdetését, sem az> ha közösen valamely szolgálatra vagy munkára vállalkoznak s azt együtt végzik. Még a közös érzelem som közösség. Közösségről beszélünk s azt hisszük, hogy minden, ami az egyház belső életében megnyilvánul ma, az valóban is az. Idebent is elkoptattuk ennek a fogalomnak az értelmét. Mit leket hát közösségnek nevezni, ha még a közös igehallgatás és szolgálat sem az? a A közösségnek legelőször is elengedhetetlen alapfeltétele az, hogy azok, akik közösségben vannak egyÍ6 fél* művészi teljesítménynek hátra szorítania nem lehet, — mindenben é» mindig szép legyen. Éberen vigyázzunk énekeink tisztaságára és szépségére. Ne vessük meg másnyelvű egyháztestvéreink legszebb éneiéit, de keressük mindenekelőtt őseink drága hagyatékát is. Tegyünk meg mindent, hogy a vallásos élet szép formáira neveljünk is. kólában és iskolán kívül; ezért gondoskodjunk megfelelő énekvezér gárdáról és a meglévők irányításéról. Vigyázzunk épületeink külső és belső szépségére és tisztaságára. Érvényein ássál, őszinték legyenek. Nem tud ott igazi, szentírásszerinti keresztyén közösség 'kialakulni, ahol az emberek álarcban járnak még egymás előtt is, sőt még Isten előtt is. Emlékszem, abban a közösségben, ahova keresztyén életeim első Idejében tartoztam, éppen az bántott legjobban, hogy mindenki úgy tüntette fel életét, hogy ő' mindenben győzedemes. Bűnvallást nem hallottam s ha hallottam is, mások bűnét bánták mc^ vagy teregették ki. Az volt a benyo másom, hogy ott senkinek sincs bűne, miután megtért s én mindig bélpok- losnak éreztem magamat közöttük, mert én nem tudtam megszabadulni minden bűnömtől. A másik jellemzője a keresztyén közösségnek kincseink megosztása. Ez az, amit az őskeresztyének ilyen röviden' és frappánsan fejeztek ki: »Minden marhájuk köz vala«. Nem volt köztük szűkölködő, éhező, ruhátlan, mert a közösség ezt nőm tudta volna elszenvedni. Egymásnak tagjai voltak. Egymás terhét hordozták — anyagi tekintetben is. Nem könyör- adományról volt ott szó, mert boldogabbnak érezte magát az, aki a)d, mint az, aki elfogad. De a másik, az igazi kincseik megosztásáról sem felejtkeztek meg. »Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek. hogy nektek is közösségtek legyein velünk és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával1, a Jézus Krisztussal« — írja. János apostol levelében. Az egymás iránti bizalom is lényeges feltétele a keresztyén közösség kialakulásának. Ösmertem valakit, aki sehogyseon tudott belekapcsolódni egyetlen közösségbe sem, mert nem volt bizalommal senki iránt Egy »közösségben« elveszítette bizalmát a »keresztyénekben«, mert visszaéltek vele s azóta nem tudott felengedni. Persze, ez az egymásiránti bizalom csak ott tud kifejlődni, ahol őszinte ség van és 'ahol a kincsek.'megosztása is van. A bizalom azt jelenti, hogy bizalommal vagyok nemcsak a magaim keresztyénsége iránt, hanem mások keresztyénsége iránt is. Elhiszem másról is, hogy ugyanúgy igyekszik követni az Urat, mint én, ugyanolyan szeretet fűzi őt i* Krisztushoz, mint engem, ugyanúgy a Lélek vezetése alatt áll, mint én * sítsük építkezéseinkben azt az elve hogy bennük az Ige vesz szállást. Ta karítsuk ki nyilvános és templom magános és házi istentiszteletiünkbé a csúnya énekeket, mert a valláso giccs legmélyebb gyökere a képmu itatás és a hazugság. Kérjük Istent Aki mindeneket újjá tesz, hogy Lel kével istentiszteleti életünket, és kel lékeit is újítsa meg, minket magiul kát tegyen szívünk szerint hajiam dóvá a megtisztulásra, igazságra szépségre és szentségre, hogy az 0 házában mindenek ékesen és jé renddel legyenek. (I. Kor. 14:40.) ugyanúgy engedelmeskedni akar, mint én. Sőt azt is, hogy ugyanúgy kaphat megbízatást Istentől, mint én. Egyszóval azt jelenti, hogy vállalom a másikat is keresztyénnek, Krisztusban testvérnek, Isten gyermekének. Vállalom azt is, hogy ő más szolgálatot kaphat, mint én. Szóval nem magamból indulok ki, hanem válla lom, hogy mindkettőnk s minidnyá- junk felett Isten a szuverén Ür. A keresztyén közösségnek van kifelé is egy ismertető jele: a közös bizonyságtétel. »Mindnyájan egyek legyenek ... hogy elhigyje a világ, hogy-te küldtél engem.« Egy ember bizonyságtétele nem mindig talál hi telre. De ha egy egész társaság vallja, hirdeti ugyanazt, a világ lassan feßfigyel rá. A közösség egy drága kincsnek a letéteményese, amit tovább kell adnia. Amely társaság ezt. nem teszi, hiába nevezi magát közön ségnek, nem az. A közösség jelentősége legelsősorban nem abban van, hogy egymásnak élnek, egymást erősítik, csak azért, hogy erősebbek le gyenek, hanem abban, hogy megerősödjenek szolgálatukra, a Krisztusról való bizonyságtételre. Amely közösség mindig ugyanaz marad összetételében, számában, abban valami nagy Haj van s sürgősen meg kell vizsgál niuk, hogy hol a haj. A közösség nem önmagáért van, hanem Istenért. Draskóczy László Lapunk legközelebbi száma április 19-én jelenik meg . MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős aaerkosatő és kiadó: Bákeíi Bend te«rkeaatőbÍBO*teá*r: iBereczky Albert, Dr&skóczv Láttáié. Karácsony Sándor. Kádár Imre. Mészáros Gábor ás Naarv Ovula Hiftlyette* snerkeamtö: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Rrangélináció Barátai Tiranád#* Nyíregyháza, Kálvin-tár 11. Megjelenik egyeüi&re minden második szombaton Bzerkesst&ség; és kiadéfai vatail: Budapest, V., Po®»oayi-dí 66. Telefon: 188-715. Előfizetési díja egy évre M forint, félévre 11 forint. Egyes 8®ám ára 1 forint. A csekkszámla: Magyar Református Ébredés és Kereactyén Család, Budapest. ő0.1*t 471770. — Athenaeum Rt, Budapest Fetel&s: Gorssíky Tivadar Ur/mtaíó MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS JCexÖAójég, vagy, évdeáó/zevetóáy? 9
