Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-22 / 6. szám
Újjáépítés vagy restauráció? — Karl Baríh — Hans As müssen vitája — A svájci evangélikus sajtószolgálat közli január 7-i számában Hans Asmussen feleletét Barth Károlyna.k. Ennek a Feleletnek előzménye nyilván Bariknak egy hozzánk eddig el nem juttatott irata, vagy esetleg több, a német kérdésben - kiadott nyilatkozata. A svájci sajtószolgálat a kővetkező bevezetéssel közli Asmussen Iratát: »A német egyházi iroda sajtószolgálata Siegel superintendens kiadásában jelenteti meg Asmussen feleletét. E szerint nyilván nem csupán Asmussen egyéni véleményéről van szó, s jó volna, tudni, hogy vájjon e mögött a közlemény mögött az egész németországi evangélikus egyházi tanács áll-e vagy nem? Az írás már hangja miatt is nem örvendetes jelenség és haboztunk, hogy egyáltalán közöljük-e. Ha ezt mégis megtesszük, azért, mert benne a németországi evangélikus egyházban eléggé elterjedt nézetek Jutnak kifejezésre.^ Asonuss-en Válasz-át a kővetkezőkben foglalhatjuk össze: A. SZERINT BARTH BŰNBANATOT KÖVETEL A NEMET EGYHÁZAKTÓL, de főként politikai vonatkozásban, míg Asmussenék ennél sokkal mélyebb Isten előtt való bünbánatot akarnak, amit a . Szentlélek kelt az emberben. *Szerintük Barth racionalista s nem értékeli kellően a világban működő démoni erőket. Barth azt is szemére vetette a német egyháznak, hogy túlsókat imádkozott akkor. amikor cselekedni kellett volna. Asmussen szerint' azokban a sötét időkben az egyház annyira szorongatott volt s annyira kizárták a közéletiből, hogy .nem is maradt számára más, mint az imádság. Egyébként la rájöttek arra, hogy as igehirdetés Imádság nélikül nem ér semmit. A népben nagy éhség támadt az imádság után, úgy, hogy ennek az igénynek elébe kellett ‘ menni. At összeomlás után sem akarják elhagyni *mfd.ságnak ezt az újonnan felismert útját. Barth talán inkább az igehirdetés s®oI'gáiatá,r& bírja lel a fÍRyielmíiiket? Vgy ftirik, hopry eten a téren mérették a kötelességüket. s most az ímádkoié élet kiépítésén ran a sor. Ezért fordultak a H- tur^ia felé, amihea Eartbnak, mint eg^ye- temi tanárnak, nincsen érzéke. A liturgia alapkérdése: *Mit kell a gyülekezetnek mondania Istennek, amikor a kegyelmet elfogadja?« Miközben erre a kérdésre létrejön a váJi'as*, az Istennel rali beszéltre léssé fejlődik ki. Ez sokkal több, mint mikor a teológia csak Istenről beszél. Ebből a szempontból ét kell dolgoznia az dgend Óikat és az if jó. síig ne-relését. Az egyház újjáépítése szempontjából ezt tartja döntőnek. Ezzel függ össze a*z (Űrvacsora új értékelése Is. Barth ebben a német keresztyénig og-yes jellegzetes vonását véli felfedezni: Alt, hogy a felelősség alól a misztikumba menekülnek. Ezzel szemben megállapítják. hogy az (Űrv*csoma iránti szeretet már régebben fellángolt, főleg a háború megpróbáltatásai közepette. Ezzel 'cgyüttiárt nz Úrvacsora szentségének úi teológiai felfogása. Úgy látják, hogy ezeket a felismeréseket az összeomlás után sem szabad elvetni. Barth szerint ez a valóság elöl való megfutamodás. Asmussen szerint ők a* egyetlen va’óság: a kereszt felöl közelítik meg az életet. Egy évig prédikáltak a német népnek bűnösségéről, de nem értek el vele semmi hatást. Most a kérészi útján próbálják erről meggyőzni. Bármennyire is nagyra tartják Bar% teológiáját, mostani útmutatását nem tudják követni. A »muss ennek ebhez a Válasz-áboz a svájci sajtószolgálat a kövotVorö megíegv- zés-eket fűz hptozzá. Az alábVakban székét óhajtjuk részleteden közreadni. iNE ÜTKÖZZÜNK MEG MOST AZOKON A KÜLÖNÖS £|ZEMREHÁNYÁ80K0N, amikkel Asmussen Barthot illeti. Fölöttébb érthetetlenül hangzanak ugyanis llyenféle mondatok: »Nem tudok róla. hogy Barth Károily a$ elmúlt évben a kereszthez hívott volna bennünket«, vagy »ApokaI:pti- kua helyzetünkben ezek az es eh ato logikus Ige és a szentség hordozhatja az egyházat.« Ebbe az irányba Barth Károlytól az elmúlt évben indítást nem kaptunk Úgy hiaazük, hogy Barth Károly éppen nein maradt adó« a Keresztről szóló beszéddel és Az eecha- tol'Oglkus Igével. Azonban nem állott meg ennél, hanem éppen az utóbbi időben azt igyekezett megmutatni, hogy ezen az alapon hogyan lehet a világban megállani- Mit jelent a kereszt és a feltámadás hite az egyház bizonytágtételében a világ számára? Hogy itt egy komoly teológiai probléma van, azt Asmussen nem alkarja megérteni. A háború alatt más egyházakban is figyelhettünk meg hasonló folyamatokat. Ahogy az egyházat mindinkább visszaszorították a közéletből, annál inkább fordultak az istentisztelet liturgiája felé. A Németországon kívüli egyházakban azonban nagyon is tudatában voltak annak, hogy itt tulajdonképpen megf utam ódáéról van szó, s az egyház adós maradt a világnak a hitvallás tétellel. Ezért ezek az egyházak a háború után visszatértek a liturgiába mecekülés útjáról a nyilvános bizonyság- tételhez. A német evangélikus egyházban azonban Asmussen vezetése alatt a dolgok másképpen alakulnak. Asmussen meg van győződve arról, hogy ez az út, amelyre a háború kényszerítette őt és másokat is, a jó út, amelyen tovább is haladni kell. Ezért fáradozik társaival együtt az új, gazdag liturgia kifejlesztésén, amint arról S2. közleményünkben beszámoltunk. Asmussen nyilván azt vélte, hogy Barth Károly ezen az úton követni és segíteni fogja őt. Hogv ez nem így történt, csalódást okozott számára, s hogy Barth Károly erről az útról őt visszahívta, ez felharagitóttá. A dologban aiz a legrosszabb hogy Asmus- aen a* egyháznak a világ felé való bizony ságié vését a politikai és szociális élet dolgaiban is még ma sem tekinti egyházi -problémának. Az, ami mondhatni minden egyház, számára égető kérdéssé vált, ennek a német luteránusnak a számára egyáltalában nem is probléma. Hogy e tekintetben Asmustsen hogyan vélekedik, azt elárulja az a véleménye, hogy Hermann Diehm iratában: »Restauration oder Neuanfang in der Evangelischen Kirche« egy politikai rendszernek az egyházba vailó betörését látja. Asmussen úgy látszik tovább akar menni a német lu torán izmusnak a hamis útján — eilttom- tétbe-n a skandináv luteránizmussal. Mii sem látni nála a luteráuus egyház felelősségéből ebben a szörnyű katasztrófában, amely esősorban a német népet érte» Ha e tekintetben csak egy kicsit is kinyíltak volna a szemei, akkor valami egészen mással kellene foglalkoznia, mint az »olt ári szolgálat« kiépítésével. Nem hisszük, hogy Asmussen Barth Károlyihoz intézett válaszával valakit is meggyőzött volna Németországon kívül arról, hogy komoly munkában van, ellenben bizonyára min denk it meggyőzött arról, hogy ez a lutheránus egyház, amelyet Afi-mussen képvisel, a jövőben sem fogja a némeft népnek azt az annyira sürgős szolgálatot elvégezni. amivel a miíUbnn, is adót» maradt. E* pedig azt jelenti, hogy a németországi evangélikus egyház a jövőben sem fog azokhoz az örökhöz számítani, amelyek azon fá^arfóznaik. hoar/" egy Németországból kiinduló, harmadik világkatasztrófát megakei d ál!y ózzanak. AZ ASMUSSEN-FÜLE VONALON AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ NÉMETORSZÁGBAN AZ ÚJJÁÉPÍTÉS SZÁMÁRA PASSZÍV TÉNYEZŐ MARAD, na azonban restaurációról van szó, t. i. a régi Németország újra fel állításáról, akkor az Asmussen-féle vonal lennek a gonosz ügynek a számára nagyon is aktiv tényez,övé válik. Aki megfigyeli az egyre sokasodó tüneteket, asz tisztában kell (legyen a helyzettel. Emlékezziinik arra, amit Asmussen a (háborús) bűnösség kérdéséhez mond; Nem akar az egyházban politikai bűnről beszélni, csupán az Isten elleni bűnről. (Milyen közel van ez a felfogás abhoz, amelyik csak Isten előtt hajlandó bűnt vallani s nem m emberek eilő't!) Ezzel a felfogással eléri Asimjuisscn, hogy mindenki egyformán vétkes, a így Németország különleges bűnösségéről nem lehet szó. Sőt inkább ugrói, hogy a német egyház máris átveszi a rá álé ««népét. Ez történt MAGTAB REFORMÁTUS ÉEREBES akkor is, amikor a német egyházi tanács májusiban a szerencséül én nácítlanítási közleményt kiadta. Ebben nyíltan hangozitat- ták, hogy ha a megszálló hatalmak nem bánnak máskép Németioirszá^^al, felelősek lesznek azért, »ha a német nép a világ népeihez nem tudja megtalálni viszonyát«. Ez magyarán azt jeleníti, hogy ha egy újabb kaiasizitrófára kerül sor (t. i. háborúra! ford.), akkor megint a többiek lesznek a felelősek. Valósággal szörnyű az, hogy az evangélikus egyház ilyenformán a némert nép szószólójává lesz. Nem lehett eléggé örülni annak, hogy Legalább a vfürttembergi egyházi-teológiai szocietás egy igen alapos emlékiratban: »Kirche und Entnazifizierung« e teíkiintefben más véleményem volt, mint az egyházi tanács. De hogyan ráfizeteitt ez a kisebbség erre a bátor széna! Hogyan reagált & württem- bergi egyházi hatóság! Hogyan szidalmazták ezeket az embereket, akik az egyházban is komolyan végre ak arták hajtani a náci ti Anitáét, hogv politikai elveket visznek az egyházbal Pedig februárban még ünnepélyesen jelentette Iká Wurm püspök a genfi ökiynenikus tanács előtt: »A tisztogatási nem akadályozzuk, akkor sem, b* sir egyháara is kiterjed. Annak a tételnek a hangoztatásával, hogoy az egyházba neem lehet politikai betöréseket megengedni, az egyház védőfalat épít a nacionalizmus köré és ezzel maga az egyház is csatlakozik a politikai reakcióhoz. Hogy ezt a folyamatot mennyiben mozdítják tudatosan elő, vagy hogy itt mennyiben érvényesülnek es-upán régebbi német gondolatláncoliatok a korona és> oltár összefüggéséről, azt nem tudjuk megítélni. HOGY EBBEN A MAGATARTÁSBAN AZ EGYHÁZ MÁRIS MILYEN OTTHONOSAN ÉRZI MAGÁT, azt még egy másik példával is megvilágítjuk. A német egyházi tanács felhívást intézett a gyülekezetekhez, amelyben a hadifoglyok szabádon- böcsátása érdekében emel1 szót. Ehhez joga van, sőt ez kötelessége is. Ha azonban azt véli, hogy most a németek feladata és ehhez joguk is van, hogy más népeket tanítsanak emberiességre, okikior az embernek valósággal eláll a lélekzete. Hát még a némeit evangélikus! egyháznak sjjnes érzéke ahhoz, hogv milyen sértően hatnak ho'ilan dókra, franciákra, angolokra, ameri kállaikra, oroszokra, s>th. az ilyen mondatok, mint: »Kérjülk a világ keresztyénéit » mjfuk kívül mindazokat, akiknek van érzékük igazi emberiesség, igazi családi éllel és a népek új közössége iránt, hogy 'Segítsenek nekünk megszüntetni hadifoglyaink és családijaik nyomorúságát.«. Ger- nania do cet! Ismét -eljutott umk oda. hogy németek, sőt: a német egyház, a világ ke- hciszty éneit kérdőne vonják, hogy van-« érzékük Igazi etmberriesség s a népek új közössége iránt! Hans Asmussrnniel való vitánkat nem’ akarjuk borúlátó hangon befelezni. Ha oh v-as'suk Hermann Diehmnpk, Paul Sebem pp- nek és másoknak az írásait és látjuk, hogy milyen komolyan néznek szembe az igazán időszerű kérdésekkel, s ezt ös-szehasonHtjuk Asmussen írásának fajsúlyával, akkor igazán semmi okunk sincs a borulátáam. Egy dolog felőli azonban tisztában kell Lennünk: ha az ökumenikus közösség nemosupán formális dolog, hanem lelki is, — ami felöl kétség nem lehet —, akkor világosan ki kell tűnni, hogy hol állunk? Vagy talán igazán abban állana a mi segítségünk, hogy azokat támogatjuk, akik a német evangélikus egyházat mégegyszer a régi, szcTencsétlen útra akarják visszavezetni? Ismerjük azt a választ Is, amivel mindezeket némelyek fogadják: hogy sötétenlá- tók - vagyunk, hogy mindez nem olyan rossz, mint aminek látszik. Ismerjük ezt az ellenvetést tíz év előttiről, amikor annakidején a német egyházi harchoz hozzászóltunk. Hogy csitítgattak akkor miniket a német egyház részéről. Sőt még Svájcban sem történt határozott állásfoglalás személyi és politikai okokból. És azután kö- ve/kező tények! Attól ke1! tartanunk, ho©y ezúttal még nagyobb bajok következnek, mint ahogy tnest látjuk.« Közli: öroó Gyula 11
