Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-22 / 4. szám
CsaU ezt ne és így ne! Talán még emlékszünk rá többen, hogy e hónap első napjaiban egy különös bibliai rész került elénk: a Nóé históriájának eleje, ahol szó esik az Isten fiainak és az emberek leányainak összeházasodásáról, illetve ennek következményeiről, az emberi nemzetség teljes megromlásáról s a reá következő isteni ítéletről. Ennek a meglehetősen homályba vesző résznek az értelmén sokat vitáznak az írásmagyará- aók. A régebbiek szerint itt csupán a fejezet címében is említett kaini és séthi nemzetségek ösz- szeh ázásod ásóról van szó, melyek közül az utóbbi jelentené az »Istennek fiait«, mert hiszen az előző fejezetnek, a séthi nemzetségtáblázatnak az élén tényleg maga az Isten áll. Az újabb magyarázók azonban azt állítják, hogy ez a homályba bur- költ néhány vers egy titokzatos, földöntúli világnak e földi valóságba való démoni betörésére utal. amikor is az emberek bizonyos földöntúli erők eszközeivé váltak. Abban azonban mindkét irány megegyezik, hogy ez a bibliai rész az isteni és emberi szempontok és dolgok végzetes összekeveredésének a veszedelmére akar rámutatni, ami mögött, mindig maga a Sátán áll. ö az, aki híven nevéhez (diabolos) össze-vissza keveri e világban az isteni 4a emberi vonalat, szörnyű zavarokat okozva ezzel s szükségszerűen kihíva vele az ilyesfajta keveredésekre következő isteni ítéletet. Ez jutott eszembe most, hogy pár nappal ezelőtt kezembe került egyik egyházi lapunknak »a deportált szlovákiai magyarok érdekében« írott vezércikke. A eikk írója kiindulásképpen igen helyesen és szívhezszólóan rámutatott délszlovákiai testvéreink szorongatott helyzetére, amely most sokunk szívét fájdalommal és aggodalommal tölti eL Felveti a kérdést, hogy mit is tehetnénk ebbeu a helyzetben értük, s arra az álláspontra jut, hogy itt »elsősorban kitartó és forró imádkozásra« van szükségünk. Ez az, amiben mi is magától értetődő- •eg egyek vagyunk vele, hiszen éppen a Magyar Megmaradás Imaközössége többször is felhívta figyelmünket a végső veszedelembe jutott testvérekért való könyörgésre. Abban azonban már semmiképpen nem értünk egyet, hogy ezt a »forró imádkozást« a cikkíró igen materiálisán úgy fogja fel, mint valami egyszerű szervezési kérdést (divat ez mostanában világszerte h keresztyéneknél), amit úgy kell megoldani, hogy »az öntudatos reformátusokat« rendkívüli egyház- megyei gyűlések segítségével mozgósítsuk és »országszerte könyörgések tartassanak«, »esetleg egységes szöveggel« s így majd sikerül kellő eredményt biztosítanunk, mert hiszen »közéi kétmillió lélek buzgó fohászkodása egészen biztosan nem lesz hiábavaló«. Hát mi már ebben nem vagyunk ilyen biztosak! Kimondjuk kereken, hogy nem hiszünk százén százezer hitetlen magyar ember formális könyörgésének eredményes voltában. A Papváryné- féle Hiszekegyet is milliók »imádkozták« és mégsem lett belőle »Magyarország feltámadása«. Az ilyesfajta, nemzeti felbuzdulásból született »forró imádkozásokra« tényleg áll az, hogy: még a plafonig sem jntnak fel, nemhogy az Isten trónusáig. Úgy látszik, hogy ezt maga a cikkíró is érezhette, mért a kétmilliós tömegimádkozásra vonat kozó javaslata után mindjárt rátér arra, hogy azért kellene még valamit »cselekednünk«. Egészen meglepő fordulattal azt javasolja, hogy fogjunk Össze és bojkottáljak a cseh árukat, mert hiszen, ahogy mondja: »az első keresztyének is elzárkóztak az őket üldöző társadalomtól«. Es alig titkolt gyönyörűséggel éli bele magát abba a gondolatba, hogy amennyiben »egyetlen fillért sem adunk többé hazánkban csehszlovák áruért, ez a veszteség bizonyára érezhető lesz a német kitelepítés miatt amúgy is válságba jutott cseh gazdasági életben« és csak hamar elérhetjük azt, hogy a csehek »a gazdasági érvek hatása alatt esetleg más nemzetiségi politikára térnek át« A cikk végén pedig ismételten is megbíztatja olvasóit, hogy »az említett két dolgot mindnyájan megtehetjük« (már t. i. a »forró imádkozást« és a gazdasági bojkottot). Mélységesen elszomorított ez a cikk. Mindjárt az elején említett bibliai tanítás jutott az eszembe. Hát még mindig ott akarjuk folytatni, ennyi ítélet után is, ahol elhagytuk és még' mindig kever- getjük az Isten gondolatait a magunk nagyon is földhöz tapadt és materiális okoskodásaival, a Jézus Krisztus evangéliumát e világ fejedelmének olcsó trükkjeivel, a magunk népének szeretését a más népek iránti gyűlölködéssel? Nem sokkal in kább feladatunk lehetne nekünk, keresztyéneknek meghirdetnünk azt az evangélium radikalizmusával, hogy most kellene éppeu sokat könyörögnünk a csehekért és szlovákokért, akik nyilván nem tudják, hogy mit eselekesznek? Most lenne szükség arra a komoly bűnbánatra (bár sokan haragszanak ránk érte), aminek egyedüli segítségével magyarázhatnánk meg a cseh népnek a magunk nagy tanulságát, hogy nem lehet büntetlenül erő szakoskodni és ártatlan embereket deportálni, mert Isten előbbutóbb fejünkhöz veri útjainkat, Meg azután most kellene szívből penitenciát tartanunk azért, hogy éppen ezekben az esztendőkben, amikor annyi szó esett, nálunk is a Krisztus egyházé nak országokat és földrészeket átfogó nagy együvé- tartozandóságáról, az ökumenieitás mély gondolatáról. mi is inkább csak a távoli, nyugati keresztyén népekre gondoltunk és végzetesen megfeledkeztünk arról, hogy például éppen Csehországban is élnek evangéliumi hitü testvérek, a cseh morva atyafiak, akikkel még 150—200 esztendővel ezelőtt is annyi közös kapcsolópontunk volt. Mit jelentene az, ha az elmúlt esztendők során kerestük volna komolyan a velük való közösséget s most ők lennének a védő ügyvédeink saját felsőségükkcl szemben! Hát mindez vájjon nem jobb ílenne, mint egy »kérész tyén alapon« megszervezett gazdasági bojkott?^ Az Isten fiainak és az emberek leányainak összeházasodásából óriások, titánok, azaz abnormis lények születtek, akiket csakhamar elsöpört a nagy ítélet, az özönvíz. Ma sem születhetnek mások Isten és e világ módszereinek az összeszövéséből, mint szörnyszülött ideák, abnormis elméletek és titán! ötletek, amik önmagukban hordják végzetüket. Maradjunk tehát csak meg az Isten Igéjének a eikkíró .által is említett, de úgy látszik nem eléggé komolyan vett tiszta vonalán, »a minden emberekért (tehát testvérekért és ellenségekért) való könyörgéseknél«, mert higyjük el, hogy most a legtöbbet éppen ezzel tehetjük »a deportált szlo vákiai magyarok érdekében«. NAGY GYULA 11 MAGYAB REFORMÁTUS EBREDKS
