Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-17 / 10. szám
NÉP ÉS „NÉP" A BIBLIÁBAN (VÁZLAT) / Egy konferencián népünk problémáiról folyt a zó. Az elhangzott előadás bevezetése megismertette a hallgatóságot a. francia nemzet fogai ómmal, ~ német nemzetfogalommal, az Imre Sándor nemzetfogalmával. csak éppen a bibliai meghatározásról nem volt benne sz’ó. Pedig minden a z, aminek a Biblia mondja. A most világszerte folyó ökumenikus beszélgetésben is állandóan foglalkoznak a népek, nemzetek problémáival. Sajnos, a fogalmak'alapvető meghatározásai nagyon gyakran szociológiaiak és nem bibliaiak. Úgy érzem, szolgálatot: teszek vele,_ ha itt röviden elmondom, hogy mi a Bibilia tanítása a »wép«-ről. • Az Isten népe Az Ótestamentumban a magyar »nép« szó mögött az eredeti héberben két szó van. Az egyik az 'am szó, amely — kivételektől eltekintve —'általánosan Izraelt, mint Isten népét jeleníti. Eredete az ‘ámam, = »összekötni, megkötni« gyök. Izraelre mint Isten népére nézve népvolta, ‘om-ságai mindenesetre azt jelentette, hogy Isten Izraelt magáhozkötötté > és Izraelnek megszabta útját, elvette öncélúságát. (Ex. 19:5 stb.) A nép, amelyet alkotott magának, az Ő dicsősége hirdetésére lett elkötelezve. Izrael Istenhez való kötöttsége által lett azzá a néppé, amivé lett), ‘am-má, szent néppé. Az Ótestamentum másik »nép« szava a héberül nem tudók áltál is jól ismert gőj, többesben gőjim szó. Ezt hol a »nép«, hol a »pogányok« szóval fordítja a magyar Biblia. Egyszerre jelenti mindkettőt. Luther mondotta: Vera theologáa est grammatica: az igaz teológia grammatica, azaz a Bibilia hűséges tolmácsolása. Ennél a két szónál is teológiát hoz ki a* grammatica a szavakból. A gőj szó vagy a gá’áh — »magasnak, gőgösnek fenségesnek, büszkének, elbizakodott nak lenni« gyökből, vagy a vele rokon gáwáh — »maga feje után járni, kóborolni« gyökből (az ÓT-ban csak derivátumaiban fordul elő) származik. A két fogalom egymással rokon is. Az ótestamen túrni választott néptől abban különböztek a többiek, hogy a maguk feje után jártak, öncélúak voltak. A gőj eredetileg a kóborló, nomád, ideodahányódó népet jelentette az . Ígéret földjére letelepedett, az isteni kötelékekbe rakott Izraellel szemben. Izraelnek megszabott útja volt. A.népek a maguk útját járták és ezért voltak — pogáuyok. A Bibliának gyakori szemléletes képe a pogányokról, a népekről: o maga feje után járó birkanyáj. a szétszóródott nyáj (pl. És. p3:6 tévelygő juhai, És. 18:14; az Újszövetségben Ján. 10:16 stb.). Izrael istencélú nép volt, a pogányok öncélú népek. A pogányságuk az öncéluságuk volt. A pogányok Amikor az ÓT írói azt akarták mondani, hogy »pogány«, »pogányok«, akkor csak a gőj (gőjim) szó állt rendelkezésükre, ez az etymologiájánál fogva igen mélyértelmű szó- Nép, népiség és (nemkijelentett) vallás: ugyanazon létezésének különböző oldalra való megnyilvánulását Mind az ‘am, mind a gőj vallást is jelentett. De ez igaz is és természetes is, mert a végső mérték szerint egyéni és közösségi életünkben is vallásunkat éljük: életünk végső értékének, annak, aki vagy ami »Istenünk«, engedelmeskedünk. Ami öncélú, az szemben áll Istennel és pogány. Istennek szakadatlan pere.van az öncélú 'emberrel és az öncélú embercsoportokkal. Isten Igéje szerint kétféle emberi közösség van tehát: olyan, amelyik elfogadja Őt királyának, MAGYÁÉ REFORMÁTUS EBREDES »szent nép« és olyan, amelyiknek nem kell Isten királysága, amelyik: »népá — »pogány«. A legelterjedtebb és egyben a legsúlyosabb teológiai tévedések egyike az a felfogás, amely szerint a népiség Istennek az ú, n. teremtési rendjéhez tartozik. Végzetes volt ez a teológiai tétel a Deutsche Christen-világnézet révén az egész emberiség számára. Amint ugyanis a nemzetet, a népet isteni teremtési rendnek vallották, igazában külön erttölcsi autonómiát igényeltek számára. Hogy' ez a theologumenon mennyiben függ össze Luthernek a kettős regimentről szóló tanával, az most) itt ne' foglalikbztásson bennünket »A nép Isten teremtési rendje« tétel a gyakorlatban a népi öncélúság szent takarója és tudva-tudatlan ebből született. A Bibilia mást. tanít ebben a dologban. Nyilvánvaló, hogy leheti ezt) a kérdést a predestináció felől is nézni és azt mondani, hogy semmi sem lesz az Ő akaratán kívül. De nyilvánvaló, hogy a bűn sem történik az ö akaratán kívül. Világosan tanítja a Biblia, hogy al népek Istennek nem olyan teremtései, mint az ember, illetve az emberiség, Isten embert és emberiséget teremtett. A népek, a nemzetek az emberiségből nőttek ki, emberi alakulások. A népek eredete A Genezis első tizenegy fejezete grandiózus történet-teológia dramatizál tan előadva: teológiai bevezetés a választott nép történeté előtt, ami Ab- rahámmal kezdődik. Ezek a nagy tézisei: A világot Isten teremtette, nem úgy magától lett. Az ember Isten teremtése, neki tartoznék engedelmességgel. A bűn teszi az embert) boldogtalanná s a bűn lényege az engedetlenség, a lázadás. Az emberi engedetlenség mögött a Sátán kezdeményezése húzódik meg... és így tovább. A népek eredetének teológiai megvilágítását a 10—11 fejezetben találjuk meg. A 10. fejezetben arról van szó, miként ment teljesülésbe a »szaporodjatok és sokasodjatok alá« parancsa. És ez a szaporodás és kiterjedés az özönvíz után is tulajdonképpen egy családnál: a kiterjedése, a Noéé. »Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle tájszólása volt« (Gén. 11:1). A 11. fejezetben van szó a népek, azaz a különböző nyelvek keletkezéséről. A 11. fejezeti tulajdonképpen % 10. fejezet 8—10. verséhez kapcsolódik. Nimródról az van megírva, hogy »ez kezdett hatalmas lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Ür előtt« (10:8—9), aminek az az értelme, hogy ő kezdett el újból erőszakoskodni a földön és vele kezdődött a birodalmaskodás. szemben az Isten akaratával (lifné Jabwüh). A 11. f. 2. verse szerint összefognak »Babilon« fundálására. Céljuk: 1. a# ég elérése, 2. maguknak név szerzése. 3. hogy el ne széledjenek. Mind a háromban ellene mondottak Isten akaratának. Maguk akarnak, a maguk erejével behatolni a Titkok Titkába. Maguk! akarják a maguk lényét megszabni (»nevet szerezni«) s a maguk dicsőségét keresik. Nem akarnak Isten akaratához képest elszéledni & földön, hanem »összetartanak«. Egyszóval: öncélúak, vagy, lázadók, vagy engedetlenek. Erre következik a nyelv- összezavarás és a népekre való szakadás. Azonban nem értenénk meg a Bibliát, ha tömör rövidséggel előadott mondanivalójából csak annyit hallanánk ki. hogy Isten büntetésképpen adta az emberiségre a nyelvekre, népekre való szakadást Ami történt • nem pusztán mechanikusan történt Az öncélúság és a nyelvek születése között belső összefüggés van. Nélküle nem jutottaki volna oda. Megmaradt volna az emberiség nyelvi egysége.
