Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-03 / 9. szám
ftg-ytiáxa körüli emberi azolgál-atra. * tartozó föladat annak számon vétele: kikben mutatkoznak azok a külső jelek, amelyeket »a szeretet ítéletével« el kell. fogadni «illegendő bizonyságul, úgy mint a hitnek az a meg- valláea, amellyel valaki kinyilvánítja a Jézus Krisztus mellett való öntudatos állásfogllailáeát, és az a jóigyekezet, amellyel az illető az életében valóra is váltja megtérését annak naponkénti megújításával. 11. A megtérésre hívó szónak egyházunkban való erőteljes, kiújulásától reméljük Isten kegyelméből azt a további ős. még nagyobb ajándékot, hogy egyházunk határain kívül is egész magyar népünk mezején végigzendül ex a szózat és az a Szent Iiélek ereje által fog natoesá tétevén, elhozza sokaknak megtérése áliíiail egész magyar életnek a Jézus Krisztus Evangéliuma való belegyökerezését, sok bűnétől való megtisztulás «is Isten céljainak szolgálatára alkalmasabbá válási Ennek révén odáig emelkednek reménységeink, hogy nagyjában és általában Istenhez megtérő magyarsági a'esszehangzóan kizendülhet a megtérésre hívó szó m nópek felé is és Isten országa ügyének előmenetelé s az Ü dicsőségére közelben és távolban más népi körében is gazdag gyümölcsöt teremhet egyházunk uépüuk. A reformáció tehertételei Vaniiak > az egyház sürgős reformáéi oj árnak súlyos tehertételei. melyek megoldásra szorulnak. mielőtt magát a reformációt, végheavinné az egyház. Ez a kérdés pedig az egyház hivatalos szolgáinak a kérdése. Nem félek leírni azlt, hogyanért, mert valakinek valamely egyházkerület lelkész, vizsgáló bizottságától lelkészi szolgálatra »képesítő« oklevele van, még nem 'biztos, hogy 'alkalmas a lelkipásziíori szolgálatra. , Azt hiszem,, .az ellenkezőjét kevesen is állítják, hiszen nagyon sok szomorú »itapasztafetuink van e téren,. ’Jelenleg isi érvényben lévő egyházi térvényeink azonban ezt állítják: »Lelkészi szók igiálattra alkalmazni az egyháza nak csuk olyan tagját lehet, aki az egyházi törvényben meghatározott lelkészi képesítés birtokában van.« (E. T. II.) 1. A baj ott vám,, (hogy törvényeink szerint is, ia gyakorlatban' is csiak ezt az egyetlenegy formális tételt keressük iái lelkipásztor ‘alkalmazásánál. . A 'törvénykezésről szóló Vili. te. 'felsorolja ugyan 12 pontban azokat a. fegyelmi vétségeket, amelyek elkövetése esetén a lelkipásztor fegyelmi alá vonandó, de nines közöttük pl. az, hogy még akár fegyelmi alá is vonható az a lelkipásztor, aki nem hisz Krisztusban. Legfeljebb abban az esetben, ha hitetlensége' valamely cselekményben nyilvánul meg s így meg lehet állapítani róla, hogy a hit - hűségbe ütközik. Mikor az Ige (töibbek közötti I. Tim. 3.) az egyház szolgáiról beszél, keresi 'bennük »a hit titkát a tiszta lelkiismeretteil«. Mi miért nem keressük? Azután ott van egyházunk kormányzó testületé, a presbitérium. Törvénykönyvünk a presbiterektől sem kíván hitet Krisztusban, legfeljebb >az egyház iránti törhetetlen ragaszkodást«. Ez ai törhetetlen ragaszkodás legjobb esetben abban nyilvánul meg, hogy a lelkipásztor jó munkáját nem gáncsolják, hanem támogatják. rosszabb esetben pedig gáncsolják. Nem általánosítok, de a gyülekezetek, egyszerű hivő, nem presbiter tagjai sokszor sokkal 19 1 *. előbb vannak a hitben és a kegyes, keresztyén életben, mint vezetőik. Úgy gondolom, hogy ez Isten nyilvánvaló Ítélete rajtunk. • Komoly helyről hangzottak el aggodalmas hangok arról* 'hogy az összeülő zsinatunk reformé-- ciós munkáját akadályozza és zavarja az, ha az egyház hivatalosai, szabad megmozdulások, mint pl. mi is, kifejezést adunk meggyőződésünknek. Azért, mert valakiket, akár felsőbb sugaltma.- zásra, akár pedig, a lelkészek és presbitériumok többsége akármi oknál fogva is vezető helyre állított, felsőbb egyházi tisztséggel ruházott fel, még korántsem biztos, hogy Isten szerint alkalmasok arnai, hogy meglássák és képviseljék _ egyházunk m|eg|újí- tása kérdésében a tiszta evangéliumi álláspontot és elvtekeit Gondolok itt a zsinati tagokra, akiket végeredményben a presbitériumok választottak, ha erős felsőbb sugalmázásra is, és azoknak a lelkipásztoroknak a befolyására, akikről a fentebb írtam. A zsinat legjobb esetben a presbitériumoknak! és a -lelkipásztoroknak a képviselője, de nem az egyház igazi részének, a hívők meggyőződésének, ,a -letéteményese. Lelki.páfcatoralinik és! presbitereink jórészének ezt az állapotát egyházunk minden komolyan gondolkozó, hivő része látja. ■ Egymást érik a lelkészevangeli- zációk és presbiteri konferenciák;, melyek kimondottan arra irányulnak, hogy a nem-hivőket hívőkké tegyék. Azzal azonban komolyan számolnunk kellene, hogy nem áll hatalmunkban senkinek sem hitet -adni s ezek az evamgelizációk nem fogják megoldani a kérdést, sőt azt hiszem, közelebb -sem -igen fognak vinni a megoldáshoz. A -legközelebbi presbiterválasztás után kezdhetjük előliről az tetVangeljzáíeiót. még akkor is, ha az az előbbi presbitériumnál teljes sikerrel járt. Lelkésznevelésünk és pnester 9 tériumaink kérdését; már régen meg kellett volna oldanunk. Évtizedek óta folynak erről viták semmi eredménnyel. Most mi mint sok mindennel, ezzel is ( késtünk. Talán még nem késő reviz alá venni eddigi szűkkeblű i igeelle-nes fői-vényünket s sürg sen megnyitni az útját a laiki prédikátorok munkáiba állítás nak, AJ testületnek!, amely fe hatalmazta őket iái szolgálata*, nem a teológiai ismeretek pre< /vitását és -mennyiségét kell k resnie bennük, hanem -a hit ti kát. A többi már a tanfegyele kérdése, amit még abban iaa ese ben is, ha laikus prédikátorok; nem állítanánk szolgálatba, sü gősen gyakorolnunk kellen Meg merem kockáztatni aßt t állítást, hogy a, laikus prediki torainknál, ha a hit titkának meglétét komolyan vesszük, k vesebb dolga lesz a tanfegyelen nek, mint azoknál, akik leikés: oklevéllel szolgálnak, de -hián: zik belőlük a hit titka. Egyházunk reformáció .járna e két tehertételével a lelkésze és presbiterek kérdésével egysze már komolyan szembe kellel néznünk. Itt kellene elkezdenün sürgőben a reformációt,, mi nem késő, hogy Sza-bó Dezs tragikusan találó mondása reán is ne vonatkozzék: »Míg te ő; zöd az egyházat. — senki ott-a fel nem támad«. Draskóczy Lászl Lapnnk legközelebbi száma május 17-én jelenik meg MAGTAB REFORMATES ÉBREDÉS Felelős saerkesetí és kiadd: Békefl B« Szerkesrjídbtaoittság: Berer.rky Albert. Draskáczv Lásxlá. Karácsony Sándor, Kádár Imre. Mészáros Gábor és Nagy Gvnla Helyette» «xerkesxtd: Fakó*» Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Kvangélixácié Barátai Társasága Nyíregyháza, Kálxto-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második sxombaton Sserkewtttség ás kiadáblrata!: Budapest. V., Po»»onvi-üt 63. Telefon: 201—«44. Elüfiawtési díja egy évre 22 tor!ti:, félévro 11 forint Egye» suta ára 1 forint. A cs-ektaxámla: Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család, Budapest. 60.» egyházi közéletünkben, jóformán MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉ 472496. — Athenaeum, Budapest FcAeA&a: G-oxsíky Tivadar leasjzaíi'i
