Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-04-05 / 7. szám
HÁLAADÁS- FÁJDALOM - KÉRÉS Az ORSzT alakuló ülésének határozata Az Országos Református Szabad Tanám 1947. évi március hó 26. napján lártott alakuló teljes ülésén a főtitkár jelentlése alapján Isteni iránti hálaadással ismeri el és vallja meg, hogy Isten az Országos Refor. mátus Szabad Tanács eddig végzett * munkáját elfogadta ás tovább foly- J.altá‘gr\a bdtorVAtt <? keménységét adott. Hálát adunk azért, hogy az első (1946 augusztus 14—17.) ülésszak emberi nyomorítsa gfiii megitél'ettek. Isten ezáltal is engedelmesebb és hűségesebb előkészületre és mmr- ' kára kötelezett bennünket. istent magasztalják azokért az indításokért, melyeket ő a Szabad Tanács munkája állal egyeseknek, a gyülekezeteknek, >az \egés% magyiair református egyháznak, sőt az egy. házon kívül másoknak is adott. Ezek közöli!' Isten iránti hálaadás- » sál emlékezünk meg az Egyetemes Konvent énekügyi bizottságának har tározatáról, melyben n\ genfi rit- mustú zsoltáréneklés és a jugoszláviai református egyház énekeskönyvének dieséret anyaga nagyrészét az új énekeskönyv kiadásánál alapul elfogadta. K ü Ionosén örvendezünk azon, hogy ígéret tétetett az líj magyar református énekeskönyv olyan sürgős Ütemű elkészítésére, hogy a magyar református gyülekezet már 1948 karácsonyán mindenütt eZi az énekeskönyvet használhatják. En. . nek az Ígéretnek a feltétele alatt a jugoszláviai Református Énekeskönyv teljes szövegű kiadásának munkáld', sától eltekintünk. Hálát adunk azért is, hogy a Szabad Tanács eddigi munkája bennün. két sürgősebb, felelősségteljesebb és alaposabb munkára, kényszerít. Istennek még mindig rajtunk lévő {létété alatt. Hálaadásunk titán szorongó érzéssel és félelemmel látjuk, hogy a Szabad Tanács munkája, — ahogy azt már első ülésünkön is mélyen éreztük és meg is vallattuk — sok1 tekintetben elkésett. Ugyfanakkor azt fa fájdalommal kell megállapítanunk, hogy Istennek a Szabad Tanács munkáján is meg. szólaló üzenetével szemben félelmes süketséget és engedetlenséget tanúsítottunk mi magunk is és azok is, akik elvileg vállalták és azonosílot- lák magukat Istentől kapott látásainkkal. Fájdalmunkat kell kifejeznünk a felett, hogy egyházunk hivatalos testületéi — bár közvetlenül szemé, lyes érintkezések alkalmával kifejezésre juttatták a lényeges kérdésekben való elvi egyetértésüket — nem vették át kezünkből a kezdeményei- zést, arnxt mi örömmel adtunk volna át; sőt abban, ami rajtuk állt, további késedelmek mutatkoztak és 10 mutatkoznak. Gondolunk itt a zsinat késedelmes összehívására, a zsinati választásoknak olyan lebonyolítására, amely nem felel meg mi re. formáció iszellemének; arra, hogy elmulasztották az egyház és állam viszonyának tisztázása körül a kezdeményező lépéseket; úgyszintén grra is, hogy az egyházi iskoláinkat nem látták el új tánhervvel és tankönyvekkel. Hiányoljuk, hogy az egyháztagság kérdésének (rendezésére egyházi teslületeink még kéz. deményező lépést sem teltek. Hálaadásunk, megítélte fésűnk fájdalmunk az Isten rajtunk megsir lyosbbodotl ítéletének terhe alatt személy szerint és közösségileg Isten színié! előtt mélyen megalázkodva, azzal a nagyon komoly kérdéssel forBarth Károly f. évi március 9-én Morges-ben (Genf mellett) egy előadást tartott ökumenikus közösség előtt. Az előadás után; több kérdést intéztek hozzá. Az elhangzott feleleteket a jelenlevő magyar kiküldöttek, Benczúr László és Makkai László jegyezték. Itt közöljük: í. Mi az egyház proféiai szolgálata? A prófétai beszéd olyan szó, amely felfedi a helyzetet úgy, hogy abból konzekvenciákat lehet levonni. Mi volt a helyzet 1933—39 között, amikor a nemzeti szocializmus kérdése került szőnyegre? Az egyházi emberek vakarták a fejüket és azt mondták: ez veszélyes és kényes kérdés, jobb nem hozzászólná. Nem volt tiszta látás, vízió. Senki sem tudott úgy az emberi lelki ismerethez szólni, hogy ezzel egyben egész Európának szólt volna. Emlékezzünk csak vissza: Münchenre! Mindenki örült, hogy nines háború. Húzták a harangokat. Az egyház nem merte kimondani, hogy ez a háború szükséges, hogy ilyen béke nincs, ilyen béke szégyen. Sokszor a szentimentális pacifizmus hangja szólt az egyházban, holott azt keltett volna kimondania, hogy ez a háború szükséges. Persze, így nem lett volna népszerű az egyház. A svájci egyházi hatóságok sem mertek szólni. Azt mondták, hogy a Szent Lélek nem szólt nekik. Sokan nem tudták, mit mondjanak. Arra van szükség, hogy a jövőben prófétaihbak legyünk. Nézzünk bele a világ dolgaiba és szóljunk érthetően. dűlünk a Szabad Tanács jelenlevő alkotó tagjaihoz, a velünk egyetértő gyülekezeteiéhez, presbvterékhez, lelkipásztorokhoz, az egyház vezetőihez- személyenként és az egyház kormányzó testületéihez, hogy: 1. értsük meg az idők jeleit, mert: a fejsze immár a fa gyökerére vettetett és gyümölcstelenségünk miált Isten kivágat! utassal fenyeget; 2. (fsíen által sürgetett tenni, valóinkat kizárólag az Ige alapján és Isten országa szempontjából ismerjük fel, vállaljuk és teljesítsük; különböző idegen adományoktól magunkat megtéveszteni nem engedjüJc, sem pedig idegen szempontokat, érdekéket az egyház reformációjában, belső és külső életrendünk megújí. fásában érvényesülni ne engedjünk. (Ez azt jelenti, hogy Hzdrólag iheológiai szempontok határozhatják meg állás foglalásunkat, magatartásunkat és cselekvésünket mindenben.) 3. végül kérünk mindenkit: engedjük Isten Lelkét uralkodni saját Iá. fásaink, vágyaink, sérelmeink, akaratunk felett és ellenére. 2. Szólhat-e protestáns egyház tekintéllyel politikai és szociális kérdésekben? Nekünk nincs formális autoritásunk, ahonnan ex katedra lehetne szólni. De kimondhatjuk az igazságot. Ha hűségesen tolmácsoljuk Isten szavát, ugyanolyan- autoritásunk lesz, sőt nagyobb, mint azoknak, akiknek formális autoritásuk van. Nem szabad mindig arra várni, hogy ki hatalmaz fel szólásra. Ez formális gondolkodás. Maga a keresztyén egzisztencia a felhatalmazás.' Meg kell találni a. bátorságot a szóláshoz, úgy, ahogy Luther és Kálvin megtalálták. Nem bizottságok dolga, hogy meghatározza az egyház .prófétai szolgálatát és mondanivalóját. Mindenkinek élnie kell ezzel a szolgálattal. Személyessé kell tenni. 3. Van-e az ökumenikus tanácsnak autoritása? Ez veszedelmes kérdés. Bizony "baj van az új Genffel. Az egyházról beszélnek folyton, anélkül, hogy egyház lennének. Egy ember kellene, mint Kálvin, akinek volt. bizalma az ügyben és ezért vélt autoritása is. Egy kissé fél az ember attól, ami mindig csak formálódik. Meg kell egyszer állítani a formálódás folyamatát. Persze nem elnökökkel és püspökökkel. Legyen! valaki olyan bátor Géniben, hogy merjen a keresztyén egyház nevében beszélni. Semmi sincs bátorság nélkül. (Következő számunkban folytatjuk) Közli: Groó Gyula MAGYAR REFORMÁTUS ÉUEEDES Barth Károly aktuális kérdésekről
