Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-22 / 6. szám
Két kísértés Felületesség és elvvé merevedés Régóta figyelem a keresztyén megnyilatkozások , közötti kii 1 önbségekettl Legyenek ezek akár egyéniek, akár közösségiek. Azt' látom, hogy ezeket a megnyilatkozásokat két igen komoly veszedelem fenyegeti. Ha végiglapozgatom a különböző hazai és külföldi egyházi és lelki dolgokkal foglalkozó lapokat (a magunkéit is beleértve) vagy mostan tájt megjelent könyveket, füzeteket, azokban is látom ennek a két kísértésnek jelenlétét, amiknek megvizsgálása, azt hiszem, nem lesz hiábavaló. Az egyik kísértés á felületesség. A felvetett kérdéseket és 'az arra adott felelelteket legtöbbször felületesen nézzük és kezeljük. Találóan azt lehet mondani, hogy a mai keresztyénséget »felületes keresztyénség« elnevezés illeti. Ez egyrészt abból ered, hogy mindemhez mindenkinek értenie kell, másrészt pedig, hogy a keresztyéneknek, főként azoknak, akik szolgálatban járnak, nagyon kevés idejük van és a rosszul kihasznált idő teszi felületessé őket. A másik kísértést így tudnám legtalálóbban nevezni, hogy »elvi keresztyénség«. A keresztyén- ségből, az Igéből, a tanból elveket gyártanak- Nagyon igaz elvek ezek és szükségesek is, csak önmagukban elégtelenek. Ha a keresztyénség bibliai lényegét vizsgáljuk, akkor az Igében egy sereg olyan intézkedéssel találkozunk, melyék lehetetlenné teszik a felületességet, ha az Igének hiszünk és engedünk. Ezek közül gondoljunk meg egynéhányat. Jézus Hegyi Beszédében a boldogító« nagy tanításában mondja: »Botdogok, akik léhezik és szomjuhozzák az igazságot: mert ők megelégít- tetnek.« (Máté 5:6.) Ha ehhez még hozzá vesszük a tanítás utolsó verseit: »Boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak«. (10—12) , akkor megérthetjük, hogy Jézus az igazságért harcoló, sőt azért háborúságot szenvedő magatartást nevezi boldognak. Erre mégegyszer visszatér tanításában, amikor a pogányoktól való megkülönböztetési jegyének ugyancsak az igazságért való küzdelmet mutatja: »...keressétek először az Istennek országát és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.« (Máté 6:33.) Vagy ott van a másik eléggé ismert tanítás, amikor Jézus a zsidók hitetlensége ellen szólt és amivel a hivő zsidókat akarta erősíteni: »Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket■« (János 8:31—32.) A felszabadító igazság nem felületes érintkezés alapján lesz a hívők birtokává, hanem maradandóvá vált közösség: a tanítványság útján. Erről beszél Jézus tanítványaival ismeretes búcsú beszédeiben, különösen pedig a szőlőtőről szóló tanításában: »Én fagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« XJános 15:5. Olvasd János 15:1—12.) A felületes keresztyénség lehetetlenségét a Szentlélek Isten teszi legnyilvánvalóbbá. Jézus a Szemlélek kitöltetését nemcsak Ígéri, hanem ennék vétele nélkül lehetetlennek , tartja a tanítványsá- got, a keresztyén séget. Jézus a Szentlélekhez olyan ígéretekét fűz, melynek szem előtt tartása MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES és bevárása mellett lehetetlen a felületesség. »De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd, titeket minden igazságra. Mert ő nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall és a b ekövet keze ndőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek.« (János 16:13—14.) Pál levelében igen komoly intésekkel küzd a felületesség ellen. Csak néhányat idézzünk: »-..ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata« (Róma 12:2.) — »Meglássátok amwkakáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem ■mint bolondok, hanem, mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert n napok gonoszok. Annákokáért ne legyetek Esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja« (Efézus 5:15—17.) — ».. megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését; Aki ön- 'magát adta miértünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jócselekedetékre \igyeke- zöU (Titus 2:11—14.) A felületesség kísértés© ellen egyetlen módon védekezhet a keresztyénség: ha a teljes Szentárás- hoz igazodik, tudja, hiszik vallja és gyakorolja- hogy a keresztyénség tulajdonképpen az Ige. Itt nem véleményekről, úgy hiszemről, azt gondo- lomról van szó, hanem kimondottan és kizárólag arról, amit Isten mond, akar és cselekszik. Az Isten Igéjével váló közösség akkor véd meg a felületességtől, ha az Igével való közösség a Jézus Krisztussal való közösségben teljesedik be, ennek 'következtében efmélyüLőivé, bensőségessé , Válik, el egészen az unió miistikáig, a Jézus Krisztussal való communioig. A keresztyénség a kegyesség gyakorlása nélkül lesz felületessé. Ahol nincs állandó igetanulmányozás (és itt nem elegendők a szókönyvek, concordantiák, vagy az Igéről tartott előadások, írott könyvek, füzetek), ahol nincs elég imádság, ott és akkor csak felületes kérész*- «tyénség mntaltkozhatik- Erről .azonban be kell vallanunk magunknak ás mindenkinek, hogy nem keresztyénség. A másik kísértés az elvvé vált keresztyénség. Például hozom fel a következőt: — Nekünk mindent az Isten Igéjéhez kell mérnünk — mondlta valaki nemrégiben nekem. Ez így igaz. De aki ezt vallja, még nem csinált meg mindent Az én barátom is azután véleményt mondott néhány igen aktuális dologról. Megkérdeztem tőle, hogy véleményeit melyik Igéhez mérte: mutassa meg a bibliai helyeket Azt válaszolta, hogy mindezt az Ige elvéhez mérte. Hát az meg micsoda? — kérdeztem. Egy másik ilyen példa. Mostanában sokan emlegetik: »Mi az Ige egyháza vagyunk!« Es mégis az Ige szempontja mellett egy egész sereg más szempontot is figyelembe veszünk, mondván, hogy nem elég, hogy mit mond az Ige, hanem tekintettel kell lenni arra is, hogy, mit mondanak az emberek, mi az általános egyházi és közvélemény, mi a tradíció, stb. Az Ige egyháza, nem elv. Vagy ha elv, akkor baj van, Még egy sereg példát elsorolhatnék, de aki most velem együtt gondolkodott, azt hiszem, tudia miről van szó. Ha Isten a kereaztyónsógelt elvvé akarta volna 1 it 9
