Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-01-11 / 1. szám

társadalmi, vagyoni és életszínvonal ball különbsége kai mindig megítéli és ezáltal is munkálja az egységet, a hogy ö a Biblia tanításai által igazi szociális felelős­ségre, egymás munkájának megbecsülésére, egymás tér. beinek hordozására akar ébreszteni az egység útján. Bűnbánattal kell megítélnünk magunkat, amiént a magyar keresztyénség törekvéseiből nagyrészt kimarad­tak a szociális igazságosság követelményei és nem vit­tük be a köztudatba az evangélium szociális tanításait: hogy nem tettük a magunk ügyévé a széles néprétegek testi-lelki nyomorúságát és kiszolgáltatott állapotát; hogy nem hirdettük igazán a szegényeknek az evangéliumot és az önző gazdagoknak az ité'etet, hanem inkább a ma­gunk kényelmét kereső, bűnpántoló, hamis keresztyén- séget hirdetett az életünk. Könyörögve kérjük Istent, hogy az Igazság mindé, nütt győzzön az elnyomás és jogtalanság felett és győ­zelme egyengesse az egység útját; szűnjék ezáltal a bi­zalmatlanság és egyenetlenség azok között, akiknek együtt kell dolgozniok; ekénnen döntse l,e Isten kegyelme az ébredés és egység szociális akadályait és vezesse az evangéliumhoz azokat, akiket az igazságtalanságok meg. botránkoztattak. Ötödik nap: Az evangéliumi egység és a közélet Ez alkalommal azért adunk hálát, hogy Isten bű­neink ellenére még mindig kegyelmi időt ad a nemze­teknek és közöttük a mi nemzetünknek és még nem sza. kadt reánk a »nagy nyomorúság« (Máté, 24, 21). Isten kegyelmét dicsőítjük azért is, hogy még mindig ad kor­mányokat, világi rendet és a nemzetek között erősiti az együttműkölés erőfeszítéseit. Különösen magasztaljuk Isten irgalmasságát azért, hogy sok hűtlenségünk és mulasztásunk ellenére sem vette el drága kincsünket, az igehirdetés és általában a vallás szabadságát, sőt ez most jobban megadatott Magyarországon, minit a múlt­ban bármikor. Magunkra kell azonban vennünk a bűnbánat terhét azért, hogy más népek, fajok és felekezetek iránt nem tudtunk krisztusi szeretettel viseltetni és üldözési idők. ben nem tudtunk a gonosszal hősiesen szembeszállni; hogy az evangéliumi egység hiánya miatt nem tudtunk az Istenitől rendelt felsőbbség iránt kellő felelősségeit érezni, érette könyörögni és irányában az evangéliumot képviselni: hogy a külföldi keresztyénségnek. különösen a volt »ellenséges« országok keresztyénségének kiengesz- telődésót és testvéri segítő részvétét természetesnek tart­juk és annak jeleiért nem vagyunk eléggé hálásak. Könyörgünk Istenhez, hogy adjon még további ke­gyelmi korszakot a vécső idő előtt, mentsen mo"- újabb háborútól és hirdethesse minden népnek az evangéliumot; segítsen bennünket, hogy nemzeti részigazságainkat tud­juk engedelmesen alárendelni Tsten országa igényeinek és ezáltal lehessünk az ö eszközeivé más népek javára is. Az ö segítségéit kérjük ahhoz is. hogy a közéleti er­kölcsök romlásának meddő siratgatása helyett lássuk meg. hogy csak egyéni megújuláson keresztül van fel­emelkedés és ennek rajtunk kell kezdődnie. Hatodik nap: Az evangéliumi egység és a misszió Magasztaljuk Istent, hogy a missziói mezőkön világ­szerte, fokozódik a keresztyén egység szükségének átér­ét an agyaég a missziói társaságok munkájában több helyütt meg is valósult; hogy a magyar kü'.misz. száói munkások közül Isten Molnát Máriát mártírhalálra méltatta, a többi munkásokat pedig kegyelmesen meg­tartotta; hogy a magyar be'-missziói felelősség növekvő­ben van, a zsidómissziónak hosszú hűtlenség után való felvételét pedig Isten látható gyümölcsökkel is kegyel, niesen megáldotta, megbizonyitván. hogy ezt a missziót most már elsősorban magunknak kell vállalnunk. Bűnbánatit^] kell ugyanakkor megváltanunk, hogy a magyar keresztyénség általában nem vette komolyan Urunk missziói parancsát; a mások által vett és Istenitől reánk bízott evangéliumot nem adtuk tovább, hanem az magyar földön mindig megrekedt; hogy alig adtunk etgy-kjét misszionáriust a pogány népek közé, a szomszé­dos nepek közé, a zsidómisszióba, mialatt sokkal kisebb lélekszámú népek százszámra küldték ki miszio.náriusai- kat; missziói egység és együttmunkálkodás pedig még protestáns egyházaink között sínes. Kérve kérjük Istent, hogy segítsen meg bennünket, nehogy az evangéliumi egység hiánya miatt tovább ká- romoltassék az ö neve a pogányok között. Lehessen eggyé az ö egész népe a misszió felelősségében és mentő szereteté'ben; ébresszen rá minket, hogy misszió nlé’kül nincs megmaradás sem; hogy az Urnák nagyon drága minden veszendő lélek; hogy Isten tegyen bennünket a misszió népévé, olyan munkásokká, akik szolgálva vár­ják Uruk visszajövetelét. * Kedves Testvéreink! »Lemondva a szégyen takarga- tásáról, mint akik nem járunk hamisságban«, ezekben adjuk tndtotokra imaheti könyörgéseink tárgyait. Lát­hatjátok, hogy sok tusakodásunk van az Űrért, akit bűneinkkel súlyosan megbántottunk. Őszintén megmond­juk: leggyötröbb kérdésünk ma az, hogy népünk álta­lában még mindig nem1 tudja Isten kezéből venni és engedelmesen elhordozni a vesztett háború következmé­nyeit hanem csak igazságtalanságot lát az ítéletben. Fájdalom, vannak vallási irányzaiok is, amelyek ezt az önigazságot tovább hizlalják népünkben; aminthogy az első világháború elvesztése után mi magunk sem vol­tunk képesek meglátni, hogy Isten sújtó keze Félt meg bennünket és nem igazságra, hanem kegyelemre van szükségünk. Megtérésre hívó szavunknak ma talán leg­nagyobb akadályát jelenti az a vallásos mezben jelent­kező törekvés, amely lényegében véve lázadás az Isten mostani ítélete ellen, gátolja népünk magábaszállását és odafordulását a könyörülő Isten felé és ezáltal még súlyosabb, talán végső ítéletet zúdíthat reánk. Óh könyörögjetek velünk együtt, hogy az Istennek az az ítélete, amitől rettegünk, reánk ne következzék. Könyörögjetek, hogy az evangéliumnak azt a szabadsá­gát és lehetőségét, amelyet most ajándékba kaptunk, tudjuk felhasználni az Ige tiszta és világos hirdetésére, hogy népünk megtérjen és éljen. »A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhok nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy eselekedjétek az Ö akaratát, azt munkálván tibennetek. ami kedves Öelő'te a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Amen.« (Zsid. 13, 20. 21.) Szombathelyi konferencia és evangelizáció. Januar 19 én, Szom­bathelyen a helybeliek és környé­kiek részére konferenciát ren­dezünk, melyen a szolgálatot Fekete Sándor és Békefi Benő lát­ják el. Utána 26-ig ugyanott gyüle­kezeti evangélizáció lesz. Az igehir­detés szolgálatát Békefi Benő végzi. Fekete Sándor január 10—12ig Monoron szolgál. Januárban mtg Nagyhalászba készül. Molnár Bálint a szabolcsi gyüle­kezeteket látogatja. 8 HÍREK Az Országos Református Szabad Tanáes Állandó Bizottsága f. évi január hó 17. napján, pénteken délután 4 órakor tartja a legköze­lebbi ülését Budapest, Pozsonyi-út 58. szám alatt. Enökl Tanáes. V Református Gyülekezeti Evangélizáció Barátai Társasága elnöki tanácsa folyó évi január hó 17-éu tart ülést Buda­pesten. Üj forma. Lapunk mostantól kezdve új formában jelenik mtg. Szerkesztőségünk megfelelőbbnek tartotta a folyóirat formát. Egyelőre az a tervünk, hogy kéthetenként jelenünk meg 12—16 oldalon. Egyes szám ára 1 forint. Előfizetési d'j: félévre 10, egész évre 20 forint. Aki a Keresztyén Családdal fizet elő, annak egész évre 36 forint, félévre 18 forint. Kérjük olvasóinkat, fogadják la­punkat új formájában is szeretettéi. Olvassák, terjesszék. i MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS

Next

/
Thumbnails
Contents