Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-08 / 5. szám
UTASÍTJUK! Nyílt levél az „Uj Ember“ Kiadóhivatalához Az »Uj Ember« legutóbbi szánul nagy szenzációként dr. Ravasz László püspök nyilatkozatát közölte. Magához a nyilatkozathoz nem szólunk hozzá, bár annak megtörténtét a magunk részéről különösképpen sajnáljuk. Sajnálatunkat még fájdalmasabbá tette az a tény, hogy a Kiadóhivatal ezt az alkalmat csúnya, üzleti fogásként is felhasználta, lapjukat ajánlással valamennyi református leikészi hivataloknak is megküldte, felszólítva őket előfizetésre. Ezt az üzleti fogást és csúnya propagandát a leghatározottabban visszautasítjuk: mert az AJj Ember« szellemi, lelki vonalvezetésével semmiképpen sem értünk egyet; mert a rámái katolikus sajtó a maga mondanivalóit nem kizárólag a Szentírás alapján mondja; óriási hitelvi különbségeink vannak; mert a* Akció Katolika munkájával, ily térítő szándékával nem értünk egyet; mert a katolikus egység nem az evangéliumi egységet, a Krisztusban való egységet, hanem a katolikus egyházban, a pápa tősége alatt való egységet akarja. Főként pedig azért utasítjuk vissza az »Uj Ember« Kiadóhivatalának ezt a reformátusok felé megnyilvánuló egyre fokozódó agresszív propagandáját, mert politikailag sem értünk egyet és semmiképpen sem akarunk Mindszenty hercegprímás után menni, még akkor sem, ha egyházunk egyes tagjai hajlandók volnának is erre. Tisztelettel és nyíltan felkérjük az »Uj Ember« Kiadóhivatalát és az »Uj Ember«-t kiadó Akció Katói lkát, hogy minden ilyen, bennünket, magyar református- sápot ve1 ük azonosítani akaró tevékenységgel hagyjon fel. A mi számunkra Jézus Krisztus urasága, Isten mindenhatósága nem\ jelszó. Mi eleve tiltakozunk és tartózkodunk minden olyan törekvéstől, mely a keresz- tyénséget, az evangéliumot politikummá akarja tenni bármilyen okból és célból is. A hivő magyarság útja nem azonos a politizáló római katolicizmus, az Akció Katolika apostolainak mondott és n Vatikán irányítása alatt földi hatalomra törő munkájával és útjával. Tisztelettel: a »Magyar Református Ébredés« szerkesztősége VISSZAA BETEGEK KÖZÖTT Paul Chapal lelkipásztor cikke Annecy (Franciaországj EVANGELIZÁCIÓS MUNKA Tizenegy éve egy nagy szanatóriumi telep lelkésze vagyok. Mintegy 3000 személy él itt: betegek, orvosok és személyzet. E létszámból mintegy 100 személy protestáns. Többen volt hadifoglyok, akik hadifogságban szereztek tuberkulózist. A környezet csodás a Chamonix csúcsai és a Mont-Blanc tövében. Szolgálatom legmegindí- több és legszebb óráit éltem itt át. Gondolnunk kell arra, hogy a szanatórium nem kórház, ahol egy hónapot, vagy néhány hetet tölt az ember, hanem olyan otthon, ahol a betegek néha 3—3 évig élnek. Nem a halál előszobája ez, — ahogy sokan hinnék — hanem sokak számára szerencsére út vissza az életbeA beteg két ellentétes befolyás alatt áll: A rossz hatása abban van a szanatóriumi életnek, lhogy hiányzik az egyház és a család kontrollja, dologtalanságban és különösen fiataloknál a koedukáció» nevelésben. A fiataloknak mindez rettenetes kísértést jelent. Egyik ifjú hívem írta, hogy életükben az utálatos érinti a fenségest és néha a kettő együtt jelentkezik. A szanatóriumi élet jó hatását elsősorban az egyedüllét és a szenvedés jelentik. Ilyen tekintetben élénk hasonlóság van a szanatóriumi beteg és a fogoly élete között: mindkettő hosszú órákat tölt egyedüllétben, saját maga színe előtt. Ami a fogoly részére .a nem-kívánatos vallatás, az a beteg számára az orvosi vizit, a mindig nyitott és aggasztó kérdés: mit határoz az orvos. A fogoly — különösen a hadifoglyokra gondolok — a hosszú éjjeli órákon retteg a reggeltől, amely esetleg a kivégzésig oszlophoz vezeti; a beteg számára ugyanilyen félelmetes a szomszéd szobában agonizáló fiatalember, akinek nincs tüdeje és haldoklik. Ugyanaz a keserves, folytonos és monoton küzdelem folyik az életért a fogoly és a beteg egyaránt számtalan szenvedéssel tele órái alatt és mind- kettejükben ugyanaz te fájdalmas érzés él a számkivetettség, a magárahagyottság miatt. Ez az egyedüllét lehet áldott, hiszen ajtót nyithat és ha ezen az ajtón valaki hozzáértéssel és határozottan belép, nagy dolgok történhetnek. A közömbös (»langyos«.) es a hitélettől elszakadt protestánsok közül is sokan szívesen _ veszik az egyház szolgájának látogatását és szívesen jönnek az istenMAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS tiszteletre is (nem egyszer a teljes létszám jelen van, kivéve a súlyos, ágybanfekvő betegeket), közösségek alakultak ki, melye, két ugyan erősen zavart egyesek távozása, de mindig új erőt jelentett mások bekapcsolódása. Nagyon nehéz néhány szóval elmondani az eredményeket. íme közülük néhány emlék: Egy fiatal asszony, aki kérte tőlünk, hogy kereszteljük meg és adjunk neki Úrvacsorát. Minthogy feküdnie kellett, a kettős szertartás a szobájában zajlott le, ágya körül pedig ott voltak beteg barátnői; két fiatalember, az egyik 20, a másik 30 éves. konfirmálni akar- tok. Husvét napján ünnepélye sen avattuk őket az Egyház felnőtt tagjai közé. Sokan betegeink közül hirtele-n hagytak el bennünket, haláluk azonban a hit diadala volt. Hozzáteszem, hogy ezeket az eredményeket nemcsak beteglátogatásokkal és istentiszteletekkel értük el, hanem a betegek egymás közt való missziós tevékenysége útján is. Egy 19 éves fiatal leány hosszú ideig vezetett egy imaórái, ahol a szanatórium 20 katolikus és 2 vagy 3 protestáns fialal tagja jelent meg rendszeresen- Mások négy- szemközti beszélgetések alkalmával érttették meg beteg társaikkal szenvedésük értehnét és segítették őket, hogy Istent megtalálják. Ezzel a kettős tevékenységgel a közömbösek, vagy más. vallásúak (esetünkben katolikusok és izraeliták) a hit útjára tértek és néhányon Krisztusig eljutottak Hadd álljon itt végezetül beteg gyermekekkel kapcsolatos egyik élményem rövid foglalata: Egyik teremben, ahol a protestáns gyerekeket (í vagy 5 volt mindösz- sze) meglátogattam, a kicsinyek lelkesen beszéltek istentiszteletükről. A katolikus gyermekek engedélyt kértek, hogy ők is részt- vehessenek. Minthogy az igazgatónő megengedte, a fiatal hallgatóság létszáma 5-ről 50—60-ra emelkedett. Alig tudom leírni, milyen figyelemmel és megindulással hallgattak, éspedig éveken át. Nagy tanulságot merítettem ezekből az élményekből: ahhoz, hogy egy lélek Istennek adja magát, egyik legfontosabb feltétel, hogy a lélek megnyilatkoz. zék. Jézus azt mondta: »Boldogok, akik sírnak, mert ők meg- vigasztaltatnak«. A betegség megtörheti hitetlenségünket és keménységünkéi és megnyitj i a lelket. Az így támadt résen ke. resztülhatol <* hit: nagy dóig >k történhetnek. 11
