Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-08 / 5. szám
Az ígéretek inflációjában ólünk, nemcsak most, hanem már nagyon régen. Hozzászoktunk ahhoz, hogy valaki ígéretet tesz, aztán soha nem teljesíti. Az ígéret így lassan elveszíti minden értékét és komolyságát s üres szószátyárkodássá zsugorodik. Sokan, feltételezzük: öntudatlanul, így le akadják járatni Isten ígéreteit1, amelyekét a Szentírásban tett egyházának. Egyesek mostanában nagyon sürgetik, hogy az igehirdetésben Isten ígéreteivel vigasztaljuk a sok nyomorúságban sínylődő híveket, elég volt az téléiből, elég volt Isten követelményeinek a hirdetéséből. Nem szabad kétségbe kergetni az embereket. Vigasztalni kell az ígéretekkel, hogy el ne keseredjenek. Nagyon helyes az, hogy Isten ígéreteiről ne felejtkezzünk meg. hiszen ígéreteiből élünk, azonban mégis van egy ki® baj e körül a kérdés körül. Bizonyos, hogy tele van a Szentírás Isten1 ígéreteivel, ö soha nem tett olyan ígéretet, amit meg nem tartott volna, ne teljesített volna. Ha mégsem teljesedtek be ígéretei, annak nem Isten volt az oka, hanem az ember. Isten sohasem tett ugyanis ígéretet anélkül, hogy valami előfeltételt ne szabott volna ígérete beteljesüléséhez. Ezeket az előfeltételeket azonban nagyon nem szereti az ember, szeretné azokat letagadni, szeretne kibújni alóluk. Aki Isten ígéreteivel akar — nyakló nélkül — vigasztalni, anélkül, hogy azok előfeltételeire komolyan rámutatna, meghamisítja Isten szavát s hazug igehirdető- vó lesz. Vegyünk: csak néhány példát. Isten hirdette minden ember számára az üdvösséget, de megmondotta az előfeltételét is: higyj és udvözülsz. Tehát előbb a hit, aztán ha ez megvan, az üdvösség. Sokan szeretnék ezt az előfeltételt elsikkasztani s anélkül hirdetni, hogy Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk s kö- nyörüLetességében hajlandó semmibe venni azt, amit a bűnről mondott s minden további nélkül adja az üdvösséget, csak ne sírjunk. Tagadhatatlan, hogy ez így kedvesebb a természeti ember számára. Sokan ezt tartják vígasztal ásnak. De vígasztalás-e ez igazán? Nem inkább hitvány becsapása az embernek. Sok igehirdetés csapja be így az embereket. így vagyunk a bűnbocsánat kérdésével is. Hirdetjük, hogy Isten ingyen, kegyelméből (kész bocsánatot adni az embereknek. Igaz ez az evangélium és mégsem 10 igaz! Ingyen adja Isten, de keresi bennünk a feltételét) s ez a bűnbánat és megtérés. Ahol ez az előfeltétel hiányzik, ott nincs bocsánat, csak az ítéletnek valami rettenetes varasa. Jaj, — mondják sokan — csak az ítéletét hagyjuk már, mert a könyökűnkön jön ki, annyit hallottuk- Ha valaki el akarja kerülni, akkor bánja meg bűneit és térjen meg. Ez sokaik szerint még jobban elcsépelt ési megunt dolog. Egy lelkipásztor a napokban szemembe nevetett, mert az ő megtéréséről beszéltem. Azonban, ha számot tartunk az ígéret beteljesülésére, akkor át kell vergődni a bűnbánat, a megtérés' kásabegyén előbb. Isten sohasem csinálja úgy, mint sok rossz pedagógus szülő, aki ajándékoitl ígér gyermekének, ha jó lesz a bizonyítványa. Ha aztán nem sikerül a bizonyítvány, végül aklkbr is megadja, amit ígért. Aki kér, az mind kap, olvassuk az írásban az ígéretet, de azt is mondja az Ige, hogy »kérje bittel, semmit sem kételkedvén«. Nem igaz, hogy Isten minden kérésünket teljesüli, ilyen szörnyű dolgot nem hirdet a Szentírás. Azt azonban hirdeti, hogy a hittel elmondott kérést Isten meghallgatja. Mi szeretnénk elhagyni a hitet s követeljük, hogy Isten mjégis tartsa be szavát. Pedig éppen akkor tartja be, ha nem adja meg az ilyen kérést. Folytathatnánk tovább az ígéretek és azok előfeltételeinek a felsorolását. Sok, nagyon sok áldott ígérete van Istennek a Szentírásban s ha azok nem lennének, nagyon nyomorult emberek lennénk. Isten ígéretei tartanak bennünket reménységben. Minden ígéreténél megtaláljuk azonban az elfeltételt is, ha pont nem abban a versben is, de másutt. Ezzel kapcsolatban még egy dologra szeretnék rámutatni. Már évek óta — sokkal előbb, mielőtt ránkszakadt volna Isten ítéletének a súlya, hirdettük, hogy népünk és egyházunk bűnei miatt jön Isten kikerülhetetlen ítélete. Csak egy dolog vau, ami ezt az ítéletet Isten kijelentése szerint feltartóztathatja: a bűnbánat és a megtérés. Az ítélet azóta ránkszakadt a) ma is változatlanul azt mondja Isteni igéje: lia meg nem térünk, karja még felemelve van. Jön a súlyosabb ítélet. Erre sokan azt mondják, vegyükl le már ezt a sokat hallott lemezt és! tegyünk fel valami mást, amit szívesebben hallanak. Elég volt a bűnbánatból, az ítélethirdetésből. Mint ügyes színigazgatók, vegyük le a műsorról a már sokatl játszott darabot s hozzunk valami mást a műsorra, mert a közönség már unni kezdi. Tűzzük például műsorra azt, hogy Isten megígérte, hogy népe nyomorgatóit elpusztítja, a botot, inelyet ítéletvégrehajtásul használt fel, összetöri. Ez azonban Istennek, hogy úgy mondjam, magánügye, nem ránk tartozik- Majd ő hirdetteti annaik1, akinek akarja és azáltal, aki által akarja, — ha mi kapjuk ezt a feladatot, hirdetni is fogjuk •— a mi dolgunk azonban az, hogy a magunk nyomorúságából kilábol- junk. Kilábalni pedig csak úgy fogunk, ba igazi bűnbánaton át megtaláljuk Istennel a békességet. Ha volna igazi bűnbánat, ba volna megtérés népünk életében, ujjongva szólalna meg bennünk is a megtartását ígéretének a hirdetése. »Bűnbánatunk« és »megtérésünk« eddig csak annyit jelentett, hogy több vagy kevesebb buzgósággal tisztítgatjuk a tál külsejét, meszelgetjük a sírokat, de a bűz, a bűz nagyon bűzlik. A megtartatás ígérete áll. A feltétele is áll. Mi is állunk s mintha nem értenénk, mintha nem nekünk szólna, bámulunk rá értelmetlenül, mint a borjú az újkapura. Draskóczy László Az Egyesült Biblia Társulatok üzenete az Egyesült Nemzetekhez »Mi, Európa, Nagy-Britannia és Amerika Biblia Társulatainak kiküldöttei, tizenhárom nemzet képviseletében, beleértve Németországot, kik egybegyűltünk Angliában, Hayward Heath-ben, hogy megtárgyaljuk közös munkánkat arra nézve, hogy a Biblia az emberiség kezébe jusson, indíttatva érezzük magunkat, hogy tisztelet- teljesen Önöknek, az Egyesült Nemzetek tagjainak jókívánságainkat fejezzük ki ahhoz a nagy és felelősségteljes Jeladathoz, mely azt tűzte ki céljául, hogy létrehozza a jog és igazság alapján álló világbékét. Biztosítani kívánjuk Önöket, hogy értekezletünk folyamán gondolataink és érzéseink gyakran fordultak önök felé ebben a súlyos időszakban és hogy imádkoztunk a mindenható Istenhez, hogy áldja meg összes elhatározásaikat úgy, hogy sokirányú munkájukat gazdag siker koronázza. Abban a hitben, hogy Isten vezérli azokat, kik Öt keresik, buzgón imádkozunk, hogy az Ő Igéje valóban fáklyaként világítsa meg útjukat, mikor azt az igaz és tartós békét keresik, melyre a világnak annyira szüksége van és amelyben a föld népei reménykednek és bizakodnak, midőn az ismeretlen jövendő előtt állnak.« MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES Játék Isten Ígéreteivel
