Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-03-08 / 5. szám
formáját tartja az egyedül lehetséges egyházi konfesszió- nak, illetve formának. — Nem kísérti-e meg az Egyházak Világtanácsát az a gondolat, hogy az egyház megingott világi presztízse érdekében cselekedjék? Ez lehetségest Sajnos, vannak olyanok, akik azt. akarják, hogy az egyházak szociális és politikai frontot képezzenek a világha'talmaikkal és az ideológiákkal szemben. Ez azonban nem állhat fenn, erre semmiképpen sem vállalkozhatunk, már osak azért sem, mert valójában korlátoltak lehetőségeink. Az Egyházak Világtaná- esa semmiképpen sem kíván protestáns Vatikánná lenni, és a »general secretar« — mondja mosolyogva a főtitkár (hiszen róla van szó) — semmiképpen sem igényli magának, hogy ő legyen a protestáns pápa. Nekünk nincs elsőbbségünk és autoritásunk az egyházakban. Mi kívánhatunk, kijelenthetünk, de nincs »csalhatatlan hitelességünk«. — Van.e politikai célja az Egyházak Világtanácsának? — Van. Az Egyházak Világtanácsa az egyházaknak olyan közössége, amelyik Jézus Krisztus szuverenitását elismeri és azon munkálkodik, hogy az egész világ ismerje el Jézus Krisztus mindenható királyságát. A másik politikai célja az egyház szolgálatán keresztül a népek megbékélésén munkálkodni. Természetesen nem tudja magát azonosítani olyan csoportokkal, melyek az emberiesség, az emberi jogok és a szabadságjogok — ide értve a vallásszabadság jogát is — ellen munkálkodnak akármilyen mértékben is. A politikai célkitűzésben mutatkozik a legnagyobb különbség az Egyházak Világtanácsa és a Vatikán között. A katolicizmus politikai világuralmat igényel; az Egyházak Világitanácsának nincsenek földi érdekei és földi hatalmi célkitűzései. — Akármilyen államformában élő nép egyházaival felveszi a kapcsolatot az Egyházak Világtanácsa? — Ha az egyház akármilyen államban él, de igazán egyház, helye van az Egyházak Világtanácsában. Ezért az ökumené állandóan vizsgálja, hogy az egyes nemzeti egyházak hitvailó egyházaké. Az egyház addig egyház, amíg hirdeti és hirdetteti Jézus Krisztus szuverénitásái és az Ő uralmának az élet minden területére való kiterjedését, így automatikusan ellentétbe kerül minden olyan életformával, amelyik totálisan kívánja igénybe venni az embert. A most lezajlott világháború nagy történelmi tanulsága éppen a német náci uralom alatt szenvedő népek életéből' az, hogy a keresztyének és az egyházak éppen hitvalló részükben vállalták az ellenállás komoly szolgál altiát, mint például Hollandiában, Norvégiában és némiképpen Magyarországon is. — Van-e valami különleges üzenete a magyarországi egyházakhoz? — Magyarország az első olyan ország, amelyik konkrét kapcsolatban áll Oroszországgal, helyesebben a Szovjetunióval és így valóban Nyugat és Kelet halárán él. A magyar egyházak őrizzenek meg mindent a nyugati örökségből, ami Jézus Krisztus erejéből, uralmából való, ami a nyugati örökség legér tők esébb része az egyházak hitvalló vonalán. De forduljanak el bátran minden olyan nyugati örökségtől, amiben nem hat Jézus Krisztus urasága. Az egyházak ne meneküljenek valamilyen politikai blokkokba, hanem hirdessék a Jézus Krisztus evangéliumát, hogy Isten a megfeszített Jézust tette mindenek felett való Úrrá és Krisztussá. Az egyház őrizze és tartsa meg prófétai természetét és töltse be prófétai tisztét. Remélem, hogy a magyar evangéliumi egyházak vállalják Isten adta sorsukat és betöltik az egyház keleti misszióját. Az egyháznak nem kell a nyugati társadalmi és politikai rendet mentenie, hanem csak azt kell megőriznie és megtartania, amit az egyház Ura, Jézus Krisztus bízott reá. * Az interjú végére érkeztünk. Vissér't Hooft dr-nak már sietnie (kellett, sokan várták. Melegen szorította meg kezemet és megkérdezte: — »Meg vagyok-e elégedve válaszaival!« Mosolyogva mondtam: — Meg! Bárcsak odahaza mindenki elfogadná! Békefi Benő. EVANGÉLIUM ÉS ELÉGIA Ha ezt igy leírom: az evangélium nem elégia, mindenki igazat ad- Az evangélium nem elégia, hanem evangélium- Kinek jut eszébe ráfogni az evangéliumra, hogy más, mint Önmagái Azonban álljunk csak meg ennél a tételnél és nézzünk a szeme közé. Hátha tanulunk belőle valamit. Azt már senki sem gondolja, vagy tanítja, hagy az evangélium olyan »jóhír«, ami az emberről mond valami jót. Hiszen kell e lesujtóbb kri. tika az emberről annál a ténynél, hogy szüksége van evangéliumra. Az a nép lát világosságot, amely a sö- té ségben ül, az az ember váltatott meg, aki bűnös volt, az a lélek gyógyult meg, aki beteg volt, az a nyo- marult senki serkent fel a halálból, aki halott volt. Az evangélium tehát nem valami y>csupajó«, ami öntudatossá, magabízóbbá, vagy reménytelibbé teszi az embert. Az evangéliumnak ugyanis nem az ember a tárgya, hanem valahogy ez: »Örülj te föld, mert nagy dolgokat cselekedett az Ur!« Az evangéliumnak egyetlen sze. replője van, maga az Úristen, aki előbb szeretett, mert az Isten szeretet. Az evangélium azért lehet örömhír, mert az Isten olyan, mint amilyen, azért izzik a kimondhatatlan nagy 4 örömtől minden szava, mert maga az Isten is örül annak, hogy Ő azonos önmagával és tényleg olyan, mint amilyen. Az Isten öröme van benne az evangéliumban, hogy Ő megtalálta a módot arra, hogy igazságának és szentségének a sérthetetlenségét megőrizve, törvényeit és kijelentett parancsait változatlan érvénnyel magasra emelve, sőt a kegyelem tényével még- inkább aláhúzva és még félelmesebb valósággá téve: megbocsáthatott, könyörülhet eé'-. Az evangélium tehát mindenekfelett az Istenért van, met t az Isten repeső szívének titka, amit most már jónak és alkalmasnak tart elmondani- Nem az emberért, hanem önmagáért, dicsőségének nagyobbá tételéért. Az evangéliumban Isten tehát azért mond jót, ment az Ő teljes szeretetéröl beszél, amely nyilvánvalóvá lett az Ur Jézus Krisztusban. Vigyázzunk tehát, nehogy emberközpontivá tegyük az evangéliumot. Ha nem lenne ember a földön, az Is. ten akkor is tudna evangéliumot mondani egyéb teremtményeinek, mert az, amit az Isten a maga szeretetéröl beszél, akkor is igaz tenne. , Az evangéliumban azért fordul elő annyiszor az ember neve, azért beszéltet embereket s azért szól emberi nyelven, mert az Isten ieljes szereteti épp az embervilág felé fordul benne. He azért fordul az embervilág felé, hogy az embervilág is élhessen vele és ne csak szemlélje, vagy irigyelje, hanem élje át nagy hálaadással az Isten szeretetéi, hogy ezáltal az Isten dicsősége méginkább tündököljék. Az evangélium tehát csak akkor *csupajó«, ha mint Istennek magáról való jóhírét szemléljük, de ha megtekintjük először is azt, hogy mi szerepe van benne az embernek, akkor az bizony az emberre nézve a legsiralmasabb. Az ember nem kérte az evan. géliumot, nem is várta. Amennyiben kérték és várták az atyák, azért tehették, mert az Isten ígéreteket adott.. Hányszor kellett Istennek megújítania az ö ígéreteit csak azért, mert az ember kezdte már elfelejteni, nem bízóit bennük, nem vette komolyan- Bár az ember halálos állapota igényelte volna az evangéliumot, az ember nem sóvárgott utána sohasem, sőt mindig másképpen és más úton képzelte el a szabadulást, mint az evangélium útján. Az Isten lett emberré , hogy közelébe kerüljön az embernek, az ember egy lépést sem tudott volna tenni. Bár Istien az Ur Jézus Krisztus megjelenését és az evangélium hirdetésének az idejét az idők teljességének MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
