Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-22 / 4. szám
«aohn*K «irr* nemmel, h&nam mag» az laten. Metrt haaon iitsuk e*ak magunkat gyorsa® össze az, Igével, nem az derülné ki, hogy e próba ideje már elmúlt a számunkra 1 Nem az deriil-é ki, hogy az Isién a 'két világháború között leckéit adott fed nekünk! Nem akkor keLletit volna istennel szövetséget kötnünk és az Ürra bíznunk a szabadi tást! Nem akkor kellett volna az Ürra hagynunk minden dolgunkat! ítélet! A próba ideje lejárt és ránk szakadt az ítélet. Az az ítélet, amire a hívő keresatyén ember csak ennyit mondhat: igaz és ámen! Az az ítélet, amire a megjegyzésünk az kell, hogy legyen, ami a Krisztus mellett szenvedő latoré volt: *Afi ugyan méltán szenvedünk*. Ment nagy vakság kell ám ahhoz, hogy ne lássuk meg az Isten íiéieté'nek kétségbe nem vonható jelét, azt tudniillik!, hogy útjainkat fejünkhöz verte és eteti velünk saját gondolatainknak gyümölcsét. Ml következik abból-, hogy ítélet alatti vagyunk! Az, hogy a mi dolgunk abban nem a reménykedés és az állhatatosság, mert nincs kiben reménykednünk és nincs kihez állhatatosnak lennünk. Nincs kiben reménykednünk, mert nincs közöttünk az Ürl Igaz Jett az Ige: Rét tettet es az élő Istennek kezébe kerülni. Nincs kihez fellebbeznünk, mert az Istennél nagyobb Űr nincs. Kicsoda szabadíthat meg minket az Isten kezéből! A bűn ellen van bocsánat, a halál ellen van saabadítáa, a Sátán ellen van: erő, az Isten ellen azonban nincs orvosság. Az Isten ítélete alatt csak szenvedve meghajolni, nyakunkat az igába hajtani s az ítélet hasznát lehet keresni. i Az alkalom Mi a rajtunk lévő ítélet haszna! Az alkalom. Ha nem jött volna ránk az Isten ítélete, talán sose lett volna ulkalmunk arra, hogy megtérjünk, s így meg- térei\lenül mentünk volna a ciklikus ítéletből a végső ítéletbe. Ma éppen az az idő van, amikor állhatatlanoknak kell lennünk önmagunkhoz is, múltúnkhoz is és Istenhez térve alkalmat kell kérnünk Istentől, hogy most végre már Hozzá legyünk állhatatosak. Ma nem Istentől veszi a próféciát az, aki a következetességet, a hagyományok megtartását, a múltúnkhoz való ragaszkodást hirdeti. Mert nékünk épp azt kell látnunk, hogy (bár lehet, hogy nagyon jó szándékkal, becsületes törekvéssel, de mégis Isten ellenesen): aki ma állhatatos, az az Istennel szembekerül. Az ember szerepe tehát az ítélet alatt a megtérés alkalmának az elfogadása. Épp azért ma nem Niki erősítésre, evangéllzáclós felrázásra, lelki frissítőkre van szükség, hanem alapvető megtérésre, melynek bflnbánatos előkészítése semmiképpen sem lehet túlzott, sem meggondolatlan. Olyan mélyen járnnk. hogy minden szégyelnl való bennünk, amit nem szégyenltink, és minden megbánni való bennünk amit meg nem bántunk, meri minden nnegbocsá- ta'lanul marad bennünk, amit nem szégyenlünk, nem bánunk meg. Lehet, hogy van olyan isién is, aki ma áiihatoto* eágot kér. Lehet, hogy van olyiam Isten is, aki helyben hagyja múltúnkat, de hogy ez az latén nem az Ige Istene, arra épp az Ige tanít meg. Csak úgy mellesleg szeretném megjegyezni, hogy a magyar nép számára közelmúltjához való áiihataLanságát éppen az igazi malijához vai ó állhatatosság jelenti. Hálaadással és örvendezéssel keli felfedeznünk azt, hogy a magyar lelki ébredésnek és Istenhez való térésének megvannak a kezdetei, sőt gyümölcsén, is a magyar történelemben. Nagyon jó lenne, ha a felszínes és adhoc politikai szempontok szerint vasvillával összehányt történelemkönyvek tanulmányozása helyett vi6sza-nennénk a hitben elődünk járók által Istentől kapott drága örökségeinkhez. Nagyon jó lenne, ha a- tegnap helyett a tegnapelőttre néznénk és a holnap helyett a holnaputánt látnánk. Nagyon jó lenne, ha komolyan elhinnők az'-, hogy a tegnap csak a mi tegnapunk volt. Tegnapelőtt volt igazán az igaz Istené. Kegyelem! Mi az Isten szerepe, sőt több, ígérete az ítélet alatt! Nem a feltétel nélküli, ma sokak által remélt szabadtíás. Nem a hitben állhatatosak igazolása, nem a megpróbált igazak felmentése, hanem a bűnösnek járó kegyelmezés. Az ítélet alatt élő népet ne várassuk arra, míg az ítélet fenyegető fellegeire mi fogjuk a napot felpingálni, hanem hirdessük nagyin határozottan, hogy a halál felé rohanó világban a 'sír széléin tántorgó (vagy talán már sírban fekvő) népünk egy valamire számíthat: kegyelemre. A kegyelem az Űr Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Benne található meg, de csak bűnbánó és megtérő bűnösök számára. I Most előállbatna valaki és azt mondhatná, hogy az, ami rajtunk van, az próba i®, meg ítélet is. Ahhoz kell állhatatosoknak lennünk, amire csak próbát bocsájtott az Ür és azt kell megbánnunk, amit megítélt. Sőt, ne künk magunknak is azt kell megítélnünk másokban, amit másokban az Isten megítél és amiben bennünket Isten megpróbált. Az ilyenfajta meggyőződésből születik azután a fél bűnbánót, a diplomatikus bűnbánót, amely tulajdonképpen nem az ember, hanem az Isten megtérését akarja megmunkálni. Higyjék cl, hogy Istennek nem kell megtérnie, ő nagyon jó), nagyon igazságosan és nagyon kegyelmesen csinálja dolgát, nekünk kelj megtérnünk és a magunk dolgát jól csinálnunk. Ne vegye senki kötekedésnek, Úgy je el mindenki, hogy igaz Bzeretetben írom, mi reánk, akik mindezeket prófétáljuk, az Isten a kollektive mindenkit egyformán érintő ítéletén kívül még külön próbát is bocsájtott, azt, hogy próféciánkat megvetik. Hadd figyelmeztessünk mindenkit arra, hogy akt nem hajlik az Ür szavára, • prófécia megvetéséért még külön is megítél télik. Fekete Sándor Az egész országot átfogó evangélizáció Angliában 1947-ben Anglia minden részében egy nagy evangéllzációt rendeznek azzal a oéllal, hogy lehetőleg a lakosságnak minden rétegét megragadják. Az angolok ezt az evangéli- zációs hadjáratot, amely áprilisban különböző helyeken egyldőben Indul meg, Christian Commando Compaign- nak nevezik. London is szintere ennek az cvangélizáclónak, amely itt a londoni érseknek és a szabadegyházak 4 londoni szövetsége elöljáróinak a vezetése alatt indul. Már harminc kerti, loíi kirendeltség áll munkában. Ezek papokból és a legkülönbözőbb egyházakhoz tartozó laikusokból tevődnek össze és azt remélik, hogy igeihirdetésük 6—7 millió emberhez fog elérni. A modern propagandának minden eszközét alkalmazzák és már most gondoskodtak az evangélizációs hadjárat eredményeinek későbbi értékesítéséről. Angliának minden. részéből 1500 olyan pap és laikus áll ugyanilyen számú londoni vezető keresztyén személyiség oldalán, akik a tömegevangélizációnak a területén tapasztalattal rendelkeznek. 1946 november 29-én a Westminster-apátságban egy megnyitó Istentisztelettel kezdődött az előkészítő munka, a tulajdonképpeni evangélizáció pedig 1947. április L4-én kezdődik a »Royal Albert Halkban egy nagy nyilvános ébresztő igehirdetéssel, amelyre április 24-én hálaadó istentisztelet következik a Szent Pál katedrálisbanOok. P. D. Genf. (Az Evangélikus Evangélizáció 1947. évi I. körlevelében megjelent közlemény.) MAGYAR REFORMÁTUS ERRED«*
