Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-02-08 / 3. szám
EVANGEÜZÁCKÍ) e*aBHBMie*H**e*«eH™i^WMM»idüaMEäKzaeaBB®a^«i!ZB5es»63eä$®!6im^j KETTŐS SZOLGALAT. Odahaza, nyíregyházi gyülekeaetemben két ős ezol gála'ot tartattam a gyülekezés kívánságára ee próbaképpen is- A szolgálatokról nyilvánvalóvá lett. hogy Isten akarata mutatkozott meg bennük. Január 25 tói február 1-ig délutánonként párhuzamosan kéít-kót előadást tartottam. A nagy hideg ellenére a Gyülekezeti Ház nagyterme majdnem minden alkalommal megtelt gyüekezettel. A férfiak és az ifjúság szép számú érdeklődése külön öröm volt«HITÜNK IGAZSÁGAI« volt az első előadássorozat összefoglaló címe. Az egyes előadások címei a következők voltak; A theológiai gondolkodás szükségessége — A Szent- háromság titka — A váltság titka — Az üdvösség titka — A predes- tinatio titka — A végső dolgok (escaton) titka. — Tanítások voltak ezek. Számomra meglepő volt, hogy milyen belső érdeklődéssel és milyen szomjasan ha lgattákj főként azok. akik már maguk is bibliaolvasó és Istennel való közösségüket tudatosan ápoló lelkek. Nagyon nagy szükség van az Egyház tanító szolgálatára. Az egyháztagok állapota, presbitereink viselkedése nagyrészt tudatlanságból ered. Nincs reformáció, theoúógia, megújulás az egyház tanítószolgálatának betöltése nélkül. {A második előadássorozat összefoglaló címe: »IDŐSZERŰ MAGYAR SORSKÉRDÉSEK« volt. Az egye® előadások címei pedig ezek: Mi.yen szempontból nézzük a magyarság sorsát! — A magyar sors tragikus vonása — A magyar adósságok — A magyarság helyzete — A magyarság mai kérdései ‘ — A legsürgősebb magyar tennivaló — Mi biztosíthatja a magyar jövendőt! — Ez az előadássorozat a nyomában támadt kérdések, megbeszélések, vitatkozások által bizonyságát adta annak, hogy egyházunknak feladatául kell felismernie magyarságunk kérdéseinek világos feltárását. Etekintethen is nagy nevelőszolgálat vár egyházunkra. Nem szabad a kényes és nehéz kérdésektől visszariadni, mert Isten Igéjében világosak a szempontok és félreérthetetlen az igazság. 8. B. * VENCSELLŐ. A 3000 lelkes nagyközségben 450 a református gyülekezet tagjainak száma. Lelkipásztoruk Kozma János. Templomos, derék magyar emberekbe: találkozott Fekete Sándor a január 26-tól lebruár 1-ig tartó evangélizáeión. A kis gyülekezetei eléggé megpróbálta a háború. Templomukat felrobbantották. A nyári dologidőben mégis felépítették a kis templom falait tornyostul. Az evangélizátor a csa ádlátogatások során az ifjú A Dunamelléki egyházkerület vezet- tősége január 14—16. napjaira Buda pestre lelkészkonferenciát hívóii egybe, hogy az egyház megújuld á- nak legégetőbb kérdéseit megtárgyalják. Minden egyházmegye esperese, missziói előadója és 6—6 meg hivő t lelkésze vett részt a megbeszéléseken. Minden r.ap három kérdésről 2—2 előadó értekező t » az elő. adásokat hosszú vita és megbeszélés köve te. Első nap az evangélium kérdéséről folyt a megbeszélés: a > Leplezett evangéliumiról, Krisztus világhódításának útjáa-ról és »Az igehirde'és bolondságáéról. A meg. beszéléseket Bereczky Albert, Joó Sándor, Békési Andor, Farkas József, Darányi Lajos és Békefi Benő vezet, ték be. A második nap az egyház kérdése került sorra. »A bibliai norma«, »Egyházunk a norma a'a't* és »A reformáció parancsa, lehetősége és módja« című előadásokban. Előadók: Sebestyén Jenő, Komlóssi Ernő, Benlcő István. Victor János és Tóth Kálmán voltak. Harmadnap az egyház és a világ kérdéseiről voll szó: a szorális kérdésről, a nép, nem. Ztt és állam, valamint a kultúra ügyéről, Fónyad Dezső, Bvcsay Mihály, Szabó Imre, Török Is’ván, Makkal Sándor és Filder Mária előadásában. A konferenciának ez volt a külső képe. Az előadások címeiben benne volt mindaz, ami ma az egyházunkat foglalkoztatja, amiről mindenütt szó esik, ami mindenki’, aki felelősséget érez egyházáért, komolyan érdekel A konferencia belső képe nem volt ilyen egységes. Kitűnt, hogy sok minden, amit eddig nagyon rendben találtunk, nem találkozik az Ige helyeslésével, pedig azt hittük, hrgy az Ige alapján állunk. Kitűnt, hogy lelkipásztor következetes igehirdetésének igen sok gyümölcsére talált. A délelőtti imaórákat elég szépen látogatták, de nehezen, nyíltak meg a szájak az imádságra. Az esti evangélizáeiókon telt ház volt. A férfiak, asszonyok, legények, leányok, vasárnapi; iskolások és presbiterek részére külön összejövetelek is voltak. Az evangélizátor a lelkipásztorral együtt családlátogatásokat és beteglátogatásokat végzett és naponta egy.egy házi istentiszteletet- tartott. Az evangélizáeiókon tehát templomjáró hívek vettek részt. Épp ezért az előadásokban leginkább a képmutatás ée a felszínes vallásos- kodás kísértéseire, az egyéni és közösségi kegyesség lényeges kérdéseire és a keresztyén ember missziói felelősségére esett a kereszt világossága. F. S. nagyon alkalmatlanok vagyunk az Ige szolgála ára; kitűnt, hogy nem beszédben ált Isten királysága, pedig de szépen tudunk beszélni. Kitűnt, hogy sokan látják a reformác ó szürkeségét, de kevesen ah árják. Ki ünt, hogy nagyon megbűvölte egyházunkat a szociális kérdés, pedig az csak a földiekre irányít; jelszava: »az én országom e világból való«. Az evangélium szociális üzenete: »Ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.« Kitűnt, hogy egyrészt valljuk, hogy Isten üzenete a teljes írásban foglaltatik s mégis hangozta jak, hogy a jeremidsi üzenet ide gén Krisztustól. Eayrészt nem akarunk lelkészevangélizációt, mert el akarjuk kerülni a látszatát annak, hogy a lelkészek között sok a meg nem tért ember, másrészt lelkészeket akarunk evangélizálni, hogy alkalmassá tegyük őket a szolgálatra. Jézus pedig azt- mondta: »Kérjétek az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat...« Sok jóindulattal é* emberi erőlködéssel toldozni, folto:ni akarunk, de véletlenül sem úgy akarjuk, csinálni, ahogy Isten mutatja. Végül kitűnt, hogy a lelkipásztorokat még úgy-ahogy érdeklik ezek a kérdések, de a gyű ekeze’ek nagy tömegeit egyáltalában nem. A gyülekezetek előtt az egyházi tör. vénykönyvnek összehasonli atlanut nagyobb tekintélye, formáló ereje van, mnt az Igének. Pedig dicseke dünk azzal, hogy az Ige egyháza vagyunk. Kitűnt, hogy ez is meg a »Semper reformarh is formálisai merevült örökségünk, amit még akkor sem veszünk komolyan, ha minden nap emlegejük is. Kitűnt, hogy mi nem tudunk már segíteni magunkon, csak Isten. Ez azonban csak kevesek előtt lett világosid Rt. I 11 HAGY AH REFORMÁTUS ÉBRED®» A Dunamelléki Egyházkeiület lelkészkonferenciája
