Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-02-08 / 3. szám

ten, aki túljár a mi képmutatásunkon. De meg az egész magyar világ is jól látja, hogy mire végez­tünk. Hogy hiába mutatjuk be azt, hogy mit mond­tunk. A világ arra kíváncsi, hogy hogy valósítot­tuk meg magunk között és a kívülállókkal szem­ben az evangéliumot. Hiába szavalunk az evangó liumi demokráciáról, amikor én nagyon jól tudom, hogy sem nem részesültem benne, sem nem gyako­roltam azt. Nagyon jól tudom, hogy a magyar ke­resztyének nem fordultak lélekkel kifelé, még ma­terialista módon sem tudtak szociális emberek lenni. Tessék megnézni az egyházi alkalmazottak háborúelőtti fizetéseit, szegénygondozásunkat, kide­rül, hogy nagyjában ©gesz életrendünk osztály- szemléletes alapon állt. Hogy ez a beszéd kedvez a mai rendszernek? Lehet! De, amint az, ha keresve azt mondom, (mint a múltban tették oly sokan), amit a koreszme kíván: alkalmazkodás a koresz­mékhez, az, ha szándékosan nem) mondom azt, amit a koreszmék felszínre vetettek, bár, igaz: szintén alkalmazkodás. Vájjon érdekelt-e Nehé- miást, vagy Jeremiást, hogy amit mond, az miért tetszik a babiloniaknak? Ha tetszik, hát tetszik, ha nem tetszik, hát nem tetszik Nem az teszi az Igét igazzá, hogy nem tetszik... * Azután itt van a prófécia kérdése. Miért nem prof étálunk a mai keresztyénellenes világnézetek­kel szemben? Miért nem apologizálunk? Mit mond­jak erre? Mondhatnám, hogy egyesek az elmúlt 30 évben hosszasan és bőven elmondták már vélemé­nyüket a »pusztító keresztyénellenes« világnézetek­kel kapcsolatban. Mondhatnám, hogy ezeknek az egyeseknek már jócskán van gyakorlatuk ebben, nem is kellene nagyon tanulmányozniok a kérdést. Miért nem mondják most egyszerűen ugyanazt? Mondhatnám azt is, hogy Magyarországon ma egyik világnézet sem mutatkozik egyházellenesnek. De ezek nem érvek. Hiszen erre mindig az a vá­lasz, hogy épp tőlünk várják az ilyen megnyilatko­zásokat, akiknek »nincs vaj a fejünkön«- De nem is ez az igazi oka a mi ilyenirányú hallgatásunknak. Az igazi oka az, hogy meggyőződésünk szerint Ma­gyarországon egyetlenegy komoly és igazi keresz­tyénellenes világnézet van: az, amit a közvélemény keresztyénségnek tart. Az, amit keresztyénség cí­mén él. Amíg báránybőrbe bújt farkasok vannak, addig nem a farkas az egyetlen ellenség, sőt csak másodsorban ellenség. Erre szokták azt a szépet mondani, hogy az Ige egyformán mindent és min­denkit megítél, ne legyünk tehát félpróféták. Ez igaz. De, hogy állunk hát az Igével? Ismerjük-e, hisszük-e, azonosultunk-e vele? És itt megint csak előjön a bűnbánat és a reformáció kérdése. Én be­csületesen csak azt mondhatom, hogy ma nincs olyan szélsőbaloldali világnézet, ami halálosabb lenne a keresztyénségre, mint az u. n. keresztyén közvélemény, a »majdnem keresztyénség«. * Meg azután: miért nem emeljük fel szavun­kat az erkölcsi visszásságok ellen? Hányán mond­ták már nekem is, hogy miért nem prófétaiunk a mai állapotok ellen. Ez a kérdés jogos. Én a ma­gam részéről elismerem, hogy sok mulasztásom van nekem is ezen a téren. Nem ment az, hogy a ma teg­napból virult M ítéletképpen és ami tegnap nem tisztázódott az Isten bűnbocsánatában, addig a má­ról hallgassunk, nem ment az sem, hogy megadás­sal kell lennünk és mindent az igazán ítélő Istenre kell híznunk, nem ment az sem, hogy nekünk, ha keresztyének vagyunk,, örömest kell szenvednünk, mert haszen a keresztyén ember a mártínság pro­fesszionistája. Semmi sémi ment. El is kezdem a ima elleni próféciát, de azzal a kikötéssel, hogy a ma elleni próféciát magunkon kezdem. Mamáinkon, akik ma is épp olyanok, vagyunk, mint tegnap voltunk, vagy ina lehet, még mélyebbre süllyedtünk. Hitben is, szeretetben is. És meg kell azt is mondanom, 10 bogy minket üldözni fognak. Még akkor is, ha senki sem akar. Az Ur Isten kényszeríteni fog sokakat, hogy üldözzenek minket. Ellenünk fogja keményí­teni sokaknak szívét. Mert ezt érdemeljük. Tőle is, az emberektől is. Persze sokan azt hiszik, hogy ezt jókedvemből írom. Hadd higyjék! Az Isten aki lát, tudja, hogy­hogy siratom az én nyakas népemet... Tudja, hogy tudom: nem az menti meg ezt a népet, (ha a keresz­tyének tapsaitól megrészegedve a keresztyénellene­seket prófétálom agyon, mert én sem a keresztyé­nek többségét nem tartom keresztyénnek, sem a keresztyénellenesek többségét nem tartom keresz- tyónellenesnek és mindkettőt nagyon-nagyon szere­tem. A keresztyént keresztyén mivoltában, a szo­cialistát szocialista mivoltában. De tudtam azt is, (hogy nem elég, ha a keresz­tyénelleneseik kevésbé lesznek azok. Ezért még nem tart meg minket az Ür Isten. Népünkre nem azért haragszik az Üristen, mert ilyen állapoltok között élünk, hanem azért élünk ilyen állapodok között, mert haragszik ránk az Üristen. Es tudom azt is, hogy nem a keresztyénellene- sek elleni prófécia, az unalomig csépelt »miért nem emeljük fel a szavunkat?« ment meg minket, hanem az, ha mi térünk meg álkeresztyénsegünk­ből, mi tanulunk meg imádkozni ellenségeinkért és mi tanuljuk meg áldani azokat, akik minket átkoz­nak. Az életet a megtérő bűnösöknek Ígérte az Ür. Azért késik az élet, mert késik a megtérés és azért késik a megtérés, mert nincs bűnös. Fekete Sándor Formula Singularitatis (Őszinteségi fogadalom)* »AzmiUrunk Jézus Krisztusnak szentséges ne­vében mi idetent megnevezett szolgák az ő munká­jában, közönséges vallást teszünlk az Jehovának szent színe előtt, teljes szívből, elkövetkezvén ma gunkat azzal az hűséges szövetséggel, kivel meges­küdtünk az ő szentségének életünkbeli követésére, hogy holtunkig ötét szolgáljuk, az ő erejéből tsofc-1 kai inkább, mert Angliában nagyságos dolgokat cselekedett a mi undok és bűnös lelkűnkkel elany- nyira, hogy esmérni az ö dicsőségére kívánjuk és cgymáselőtt vallástétellel megerősítjük. Ez köte lességünknek vénig nagy oh b b izonyságára egyikünk a másikunktól lelkiismeretből kívánjuk, hogy vala­hol és valameddig élünk, inint Krisztusnak igaz tagjai egymásnak lelke idvességére vigyázunk. Is­ten előtt kiváltképpen való állhatatos lelki frigykö­tésre magunkat feladjuk, és egyszersmint szabad­ságot adunk eayikünk a másikunknak arra, hogy intsük, feddjük, építsük egymást. És ha szántszán­dékkel vigyázatlanul ez világiaknak szorgalma- tosabb keresésére, hogy nem mint az mű és mások lel­kének, az Krisztus dicsőségének vetemednénk, átko­zottaknak egymáselőtt találtassunk és hitehagyot- taknak. Hogy azért mindezeket véghezvihessük, e "'“másért álhatatosak leszünk a könyörgésben és aaz vigyázásban. Az egeknek Istene és az mi .leU künknek Idvezítője Ur Jézus Krisztus úgy idve- zitse lelkünket mind örökké. Ámen. Mikor penik jobb alkalmatosságunk leszen, ké­szek leszünk ez vallástételünket líjból megerő­síteni«. * Tolnai Dali János és társai, londoni fogadalmá­nak szövege. Ez lett alapja a »puritán mozgalom« né­ven Ismert magyar református ébredés! mozgalomnak, mely az 1610-es években főként a mai tiszáninneni és tiszántúli kerület területén vonult végig. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS

Next

/
Thumbnails
Contents