Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-08-09 / 16. szám
DICSÉRJÉTEK AZ URAT! — A Szabad Tanács III. ülésszaka elé — Egy évvel ezelőtt, kongattuk meg először a harangot az Országos Eeformátus Szabad Tanács első meghívójával. Ha a kor divatjának akarnánk húr dőlni, most egy éves munkáink' »jubileumát« hirdetnénk meg, — s én nem rö«tellem megváltani, |hogy éppen csak a »kor divatja« akadályoz meg lebben. Nem volna alaptalan bolondság egy ilyen pv után... Mi minden történt ez alatt az elmúlt — jaj* soha vissza nem hozhatóan elmúlt — esztendő alatt! És mi minden nem történt! Nagyon ünnepélyes, komor harangzúgása van a »helyrehozhatatlan múltnak.« De sok megköszönni való és de sok szé- gyelni való van ebben az egyetlen rövid-hosszú esztendőben! Ug5r szeretné az ember számon venni, a 90. zsoltár nagy tanítása szerint: Taníts minket úgy számlálni napjainkat, Hogy bölcs szívhez jussunk. Lám, így indulnánk a III. Szabad Tanáfcsra, nem is bibliai alap nélkül, bizonyára nem is haszon nélkül, egy kicsit visszafelé nézve, — ha Isten bele nem szólna. De nagyon erősen beleszól a gondolatainkba és érzéseinkbe és megint egészen mást akar és egészen mást mond, mint amire mi »be vagyunk állítva.« Ö az Igével akarja kormányozni gondolatainkat s betek óta “Zsoltárok könyvében és Jelenések könyvében mindig a jövőről beszél. És mindig ismétli, újra meg újra mondja múltra. — jelenre — jövőre nézve az Ö nagy parancsát: Dicsérjétek az Urat! Adósok maradtunk a hálaadással, adósok maradtunk a bűnbánattal, pedig az elsőre Isten bőven adott okot. a másodikra meg mi a rohadlásig megértünk. Most mégis azt mondja, azt akarja, azt kívánja tőlünk, hogy a mi dolgainkról-életünkről szinte megfeledkezve dicsőítsük Öt. Nem lehet félreérteni ezt az akaratát. Amikor ezeket a sorokat írom, ilyeneket olvasok a 135. zsoltárból: Dicsérjétek az Urnák nevét, dicsérjétek szolgái az Urnák! Dicsérjétek az Urat, mert jó az Ür, zengjétek nevét, mert. gyönyörűséges! Én bizony tudom, hogy nagy az Ür, és a mi Urunk minden Istennél különb Mind megteszi az Ür, amit akar... Igen, le kellene írni az egész zsoltáirt. És le kellene írni a Jelenések könyvéből a szentek magasztaló énekeit, a Bárány mennyegzőjének hilmr nuszait (de nagy károd! ha nem, olvasod' minden áldott napon!), — és le kellene írni. hogy a Szabad Tanács első napján a 150. zsoltár lesz az olvasmányunk. Adjunk igazat Istennek, úgy legyünk és úgy tegyünk, ahogy Ö akarja. Kell bálát adni., kell bűnt szégyenleni, — és mindezekben és mindezek fölött a Szentháromság-Istent dicsőíteni. Töbib ez, mint amit eddig láttunk. És a kevesebb azért nem sikerült, mert Isten nem szerény és kisigényű »jóisten«, akinek elég a kevés is. így, MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS innen _a dicsőítő zsoltárok és a győzelméé Jézust hirdető Jelenések látomásai mellől kezd1 jobban látszani, amiért lett ez a »Szabad Tanács« és miért van még mindig? Ügy mondották a jóakaró, emberek, hogy a Szabad Tanács: úttörő mozgalom, vagy ha jobban tetszik: élcsapat. A reform kockázatát vállalja, a tévedések kockázatát is. Sürgetés van benne. — s talán Isten sürgetése. Igaz. valami ilyen született meg_ a Szabad Tanácsban. A jóakaró megfigyelők azt is megállapították, hogy az egyébként szükséges kritikai él helyett kezd a mozgalom a pozitív építőmunka és a theologiai elmélyülés felé fordulni. Igaz ez is. Vájjon hányán látják, hogy ebben a fejlődésben is benne van Isten Ítéletei Nekünk látnunk kell ezt! Istent dicsőítjük, hogy megtartja szavát, igazolja a próféciát, szóriul-szóra: »mind megteszi az Ür, amit akar.« Mások talán csak azt látlák-ballják. hogy nyugodtabb lett a hangunk. Nekünk azt is tudnunk kell, hogy miiért? Ahogy fogynak a lehetőségeink — ki elvan vaík. hogy most se látja? — úgy lesz nyugodtabb a hangunk. Egy évvel ezelőtt még olyan »izgalmas lehetősér gek« voltak előttünk: amikért torkunkban lüktető szívvel, őrült-bolondul hadakoztunk: ragadd meg egyházam, ne maradj várakozó, úgyis elkéstél már. siess! A sültgalamb általában nem .szokott megjönni— Mondtuk, amit mondtunk, elmúlt. Isten azt akarja, hogy a jövőbe nézzünk. Ez a jövendő egyet biztosan elhoz — amint a múlt is mindig ezt hozta a látók számára —: Isten uralmának, hatalmáinak dicsőséges miegjelenését. Vágy a. mi engedelmességünkkel a mi javunkra, vagy a and engedetlenségünkkel a halálunkra. Más »uj-sáig« nincs. Az, új Szabad Tanácson se lesz más üzenete az Istennek. Több hitben, nagyobb engedelmességben, teljesebb Reá-figyelésben. egész od ászén tel ődésben akarja- Ö magát megdicsőiteni közöttünk. Megpróbáljuk a 3 napot három tárgykörben eszmélődéssel tölteni. Az első: az evangelizáció alapkérdései. Az egész világkeresztyénség nagy kérdése ez: evangélium az. amit hirdetünk? Erő? ■Élet? És ha az. akkor 'miiért nemi az? — A második: a keresztyénség és a marxizmus. Bolondok vagyunk, hogy ebbe- a kérdésbe fejest ugrunk, babért énnúgy nem fog hozni, mint tavaly a zsidókérdés. Sőt, ez fiáin még »rosszabb eset.« Ilyesmikről »józan ember« és »ilyen időkben« nem beszél — nyilvánosan, annál többet és csúnyábbat »suttogva.« Mi űgv gondoljuk, hogy ez a lecke fel van adva — jaj, de régen már! — a viláekeresztyén- ségnek is. im-eg nekünk is külön. Megoldatlanul mered1 elénk. Keresztyéneknek és egyházaknak nincs bibliai látásuk, de vaunak, sajnos jelszavaik. Van egy »fölényes« keresztyén álláspont!' amit eleve elutasítunk: a tudatlanság gőgjének nevezhetem. Talán ebből ki lehet még gyógyulni, az utolsó órában. — A harmadik tárgykör1 a legfontosabb: Az egyház reformációiénak theologiai alan.ia. Nem leheti addig komolv bibliai látás az egyházról, míg magáról Istenről, az Ö tulajdon kijelentése alapján, el nem hisszük és meg nem vall juk azt,- amit ö mond" és akar. Sok. nagyon sok ez 3 napra. Még egy is sok lennel. Higyje el mindenki, akit ezennel szeretettel meghívunk o Szabad Tanácsra, nem a kapkodó sietség csináltatja velünk így. Más okunk van. Egyiket se lehet elhagyni a 3 közül. És mi egyikkel se akarunk»végezni.« De komolyan és csöndesen folytatni akarjuk, amíg a mécsesünk ki nem alszik. Bereczky Albert 3 i
