Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-08-09 / 16. szám
Bibliai vezérfonal AUGUSZTUS 9 Jelenések 22 : 18—21. Zsoltár 140 10 Róm. lev. 1 : 1—7. 99 141 11 9 9 1 : 8—16. 142 12 ff 1 : 17—32. • 99 143 13 » 2 : 1—29. 99 144 14 >* 3: 1—31. 99 145 15 99 4: 1—25. 99 146 16 99 5: 1—11. 99 147 17 99 5: 12—21. 99 148 18 99 6: 1—23. 149 19 99 7: 1—13. 9 9 150 20 99 7 : 14—25. II. Mózes 1 f\ 99 8 : 1—39. 9 9 o 22 99 9 : 1—33. 3 23 99 10: 1—21. 4 24 11 : 1—32. ,, 5 Együtt az Úr színe előtt: Magyar Megmaradás Imaközössége »Majriii.s7.taljátok az istenek Istenéit; mert örökkévaló az ő kegyelme. Magasztaljátok az uraiknak Urát; mert örök. kévaló az ő kegyelme.« (Zsoltár 136:2—3.) A magyar megmaradásért való helyes< imádkozáshoz látnunk kell, hogy a mi népünk nem istentelen. hanem nagyon is nste nes« nép: bálványimádó. Tudjuk-e az örökkévaló kegyelmű Isteni úgy magasztalni, mint aki az »istenek« Istene? Bálványainkon: embereken, magunkon, kedvteléseinken, pénzünkön, múltúnkon, fajtánkon, (ki-ki tudja), sőt a bálványaink mögött megbúvó ördögön túl, ellátunk-e az istenek Istenéig, aki minéeeek- nek — még az ördögnek is — Ura? Csak ez segítene rajtunk, mert a bálványok tehetetlenek: »Ne féljetek tőlök, — mondja az Űr — mert nem tehetnek rosz- szat; de jót tenni sem képesek!« (Jeremiás 10:5.) A másik még nehezebb. Nehezebb az urdk Urát magasztalni, mert nemcsak az a kényelmesebbik oldala van, hogy az »uraknak«, akik naqyf élűiről irányítani próbálják Istentől ka pott hatalmuknál fogva népünk, meg a magunk kis élete történelmét, nekik (sőt, jaj nekik!). Isten az Ura; hanem nekem, a szolgá lat, alázat és engedelmesség helyett uralkodni vágyónak, nekünk, a bűnbánat, megtérés és Istennek való felajánlkozás helyett »népi önrendelkezési jogunkat«, »történelemformáló akaratunkat« emlegető magyaroknak is Ura az élő Isten- Magasztaljuk az Urat, 'mert örökkévaló az ö gyelme. Valljuk meg: bí^jánattal, hogy istenek vannak ■nem Istenünk Noszogat az Isten »Nosza, áldjátok az Ural mind, ti szolgái az Umah akik az Ur házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezel teket a szenthelyen és áldjátok az Urat! Áldjon me\ téged az Ur a Sionrál, aki teremtette az eget és földet!« (Zsoltár 134.) Isten előtt állva lélekben, együtt leborulva ő előtte, döbbentsen me bennünket, hogy Istennek noszogatni kell az Ő népét az ő magasztaláíárd Istennek, aki az ő irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy arnil kor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt, aki az ő kegyelmét! a bűnök bocsánatát, az örök élet ígéretét olyan gazdag bőséggel adja, kfl nálja, úgy kell előcsalogatni még az övéiből is az Ö nevének imádásátj a hálaadást, a magasztaláét... Hát nem rettenetes ez? Még azoknak isi akik szeretik az Ő beszédét, olyan nehezen megy imádni, magasztalni és dicsérni az Urat... Noszogatni kell őket az Istennek az ő Lelke éj Igéje által. Abból, amennyit Isten meg enged látni a mennyekből a mennyei Jele nésekben, azt látjuk; hogy a menny és a föld között az a különbség,! hogy a mennyekben természetesen történik az Isten imádása, magasztalával és dícsérése. Itt a földön pedig ez nem természetes dolog, még a hívőknél] sem magától értetődik, A mennyeket betölti az Isten imádása, ott szün-l télén Isten marasztalása folyik. Az égi seregek, a megváltottak seregei] mind, mind az Istent magasztalják. Itt a földön pedig olyan nehéz megnyerni az embereket — még a hívőket is — arra; hogy imádják, dicsérjék | és magasztalják Istent. Mi lehet ennek az oka? A mennyekben minden mindenekben Isten, ott I mindeneket betölt az Isten dicsősége, ott egy téma, egy érték, egy »gond« | van, s ez maga az Isten. A földet pedig mi, emberek; bűnösök, önzők, irigyek, a magunkét a legnagyobbnak tartók töltjük be. Itt a földön az I ember megpróbálja kitúrni Istent a helyéről. Még a hívő emberek is olyan könnyen belekerülnek a Sátán igézetébe és istenkedni próbálnak, a bűnbánat, az alázatosság és Isten magasztalása helyett. Az istenkedő, az isteni igényekkel fellépő ember szívében és ajkán egyaránt lehetetlenné lesz az élő, igaz Isten magasztalása. A hívők életében, a közösségek, gyülekezetek, az egyház életében olyan nagy bajok, nyomorúságok feszülnek, kínlódnak, botránkoztatnak, mintha erőtelen és kicsi lenne az Isten. Hát. igen, ml kicsinyítjük, ml szorítjuk le, mi fosztjuk meg Istent, mert nem imádjuk, nem dicsérjük és nem magasztaljuk. Csak Istent, az ő személyét, dicsőségét imádó, dicsérő és magasztaló hivő ember, közösség, gyülekezet, egyház életében és szolgálatában mutat, kozhatik meg Isten annak, aki 0: nagy, erős, kegyelmes, bűnbocsátó, csodákat művelő Istennek. ■ i't í tifcli Iliül Próbáld megvizsgálni, hogy mi tart téged viasza Isten imádásától, dL cséretétől 'és magasztalásától. Tudsz-e engedelmeskedni az Isten noszogatásának?... Magasztaljuk hát az Urat, dicsérjük hát az Ö szent nevét! DOULQ8 kees hogy megelégszünk bűneink felületi megoldásával, a látszat megőrzésével, hogy az evangélizációból, reformációból tömegügyet, divatot csináltunk, hogy nem istenesen politizálunk. Köszönjük meg Istennek, hogy Józ us Krisztust tette Úrrá és Krisztussá, bogy a Sátánnak minden vállalkozása hiábavaló, hogy az evangéliumi egységet nemcsak hinni, hanem szolgálni is lehet, hogy ö szemmel kíséri a magyar közéletet i» Könyörögjünk valóságos belső szabadságért. Szentlélekért, a különböző nyári evangelizációs telepek szolgálatáért, a IX- Országos* Református Konferenciáért, a Szabad Tanács III. ülésszakáért, a Biblia Akadémiáért Ajánljuk fel Istennek imádságunkat és áldozatunkat a R. Gy. E. B- T.-nek szükséges havi ötezer forint előteremtésére. MAGVAK .REFORMÁTUS ÉBREDÉS
