Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-07-26 / 15. szám
A TUDATLANSÁG IDEJE A külmi&szió és a zsidómisszió munkásai együtt töltöttek egy hetet Nyíregyházán. Több felekezet, még több mozgalom emberei kerültek együvé. Nehezen tudtunk összemele- gedini, még nehezebben tudtunk egy értelemre jutni. Kínlódtunk, vergőd' tünk; kérdezgettük egymást, hogy ugyan miért is akarhatta Isten létre- hoizni ezt az együttiétet. A vég© felé aztán megtudtuk, de addig keservesen rázott, paskolt, csépelt minket az Ige; túlzás nélkül mondhatnám azt is, hogy együvé pofozott bennünket Egyek lettünk a megyeiretésiben, a szégyenben és lemeztelenített állapotunkban már nem dicsekedhettünk egymás ellen semmiben. Tusakodás közben sok közösségi bűnünket leplezte le a Szent Lélek Isten. Ezek közül reám legjobban a tudatlanság bűne nehezedett. Erről kell hát nyilvánosan vallanom. Mozgalmunk elmulasztotta a komoly tanulási és tanítást. Amit az Úr Isten megláttatott velünk, szét- faricskáltuk újságcikkekbe, előadd sokba, konferenciákba; elpötyögtet- tiik vitákban és szóharcokban. Adósok maradtunk a könyvekkel. Akik új látásokat kaptak, nem telepedtek oda Isten teljes Kijelenése mellé, hogy a Tőle vett üzenetet alapvető, átfogó tanulmányok formájában ki dolgozzák és közreadják az egész evangéliumi világ számára. »Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való...« És mi hagytuk tudomány nélkül. Nem tanultul* k, legalábbis nem tanultunk eleget; annyit, hogy tovább adható tudomány váljék belőle. Tételeket állítottunk, melyek szöges ellentétben vannak eddig tanított tételekkel és o mulasztottuk bemutatni ezeknek a mi tételeinknek az igazolását a teljes írás alapján. Kaptunk Istentől embert, akinek vböleseségnek beszéde adatik a Lélek által, másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek által«, de egyiktől sie követeltük ki a néki adott ajándékokat. Aztán keseregtünk, hogy hívő ke~ resztyének, atyafiak miért nem fogadják el szó nélkül a mii állításainkat. Igen, sok minden hűn között a tudatlanságban is elmarasztal minket az Űr Isten. Engem is, mert a megboldogult Johnson Gisle majdnem két esztendeje helyezte a szívemre az evangéliumi zsidómisszió két alapvető könyvének a lefordítását és átdolgozását. Mind a két könyv itt áll azóta is az íróasztalomon, vádol és fenyeget. Hogyan is fogadná el az én szolgálatomat az a magyar evangéliumi nép, amelynek kezébe egyetlen .komoly könyvet sem, adtunk eddig a zsidókérdésről és a zsidómisz- szióról és ezzel átengedtük az elméjét »különböző idegen tudományok« hitétéseinek?! Nyilvános hirdetésünk szinte egészen megmaradt a polémia, a zsurnatizmus vagy jobb esetben a publicisztika szintjén; léhet-e aratást várni az ilyen felszínes szántás után? Amíg ezeket írom, egyre kísért néhány Ige: »Az ismeret felfuvalko- dottá tesz. .. Ha minden tudományt ismerek is, szeretet pedig nincsen) énben nem. semmi vagyok... Az ismeret eltöröltetik ... Ismerjétek meg a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét...« Ez is való igaz, sokkal több szeretettel kellene végez- - nünk a szolgálatunkat; a szeretet ben kellene »alapot venni és meggyökerezni« és gúnyt, szidalmat, rágalmat szó nélkül elszenvedve, keserűség nélkül kellene szolgálni azoknak, akik nem értenek bennünket. Ez így igaz. Megítél miniket Isten abban is, hogy nincs bennünk elég szerétét és megítél abban is, hogy ez a kevés szeretet sem »bővölködik ismeretben és minden ért elméssé gben«. Mi vagyunk az oka, hogy mozgalmunk odaadó híveiben is inkább esák sbuzgóság van, de nem megismerés szerint«. Bizony, vádol minket, »a tudomány kulcsa«; mi magunk sem mentünk be, másokat is meggátoltunk a bemenetelben. ■ Egymáshoz való viszonyunk is miért olyan visszás? Miért félünk egymástól, miért vagyunk tele sérelmekkel, panaszokkal egymás ellen; ugyanazon szoros munkaközösség tagjai is miért érzékenykednek, duzzognak, neheztelnek? Meri nem nekünk, hanem ellenünk szól a szép * bizonyságtétel: »Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.« (Róma 15, 14). Nem, mi nem vagyunk képesek egymást inteni, mert »a másik« amúgy sem fogadja el, hanem »visszaint«, megbántódik, megszakítja a közösséget. Mindez pedig azért) van* mert nem vagyunk teljesek sem »jósággal«, sem »ismerettel«; nem műveljük komolyan, hogyan is adhatnánk hát tovább »az egészséges tudományt«; hogyan, is állíthatnánk »a tanításnak akármi szelével« szembe az Isten Fiában való hitnek és az ő »megismerésének egységét«?! Vagy el merjük-e mondani, hogy Isten »m,«általunk, minden helyen megjelenti a Krisztus ismeretének illatját«? El merjük-e mondani magunkról. hogy ».a mi vitézkedéseink fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek erősségek lerontására, lerontván okoskodásokat ési minden mtfgas'atot, amely Isten ismerete ellen emeltetett«?! Bizony, mi legfeljebb bodzapuskával hadakozunk ezek ellen az erősségek ellen, holott isten a tudomány minden fegyverével kívánna felszerelni bennünket. Isten Világosan elénk adta., hogy meg kell térnünk tudatlanságunkból I és el kell kezdenünk komolyan ta- i nulni, hogy azután komolyan taníthassunk. Nincs ennél sürgősebb feladatunk. i>E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embernek, mindenkinek mindenütt, hogy megtér jenele«. Eddig még lehet,étit valami mentségünk, »de most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek... Bánjátok nieg azért és térjetek meg...« ■»Ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjük hiábavalóságában, kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szivük keménysége miatt van ben nők«. »Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatoknak a ti előbbi kívánságaitokhoz, melyek tudatlanságotok alatt voltak hennetek... Mert úgy van az Isten' nek akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgad'ag emberek tudatlanságát«. A tudatlanság elnézésének ideje is letelt. Mint akik tudjuk, hogy nemsokára ítélet, elé kell államunk, készüljünk fel rá szent komolysággal. Nemsokára beáll az apostol jövendölte idő, »mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyüjte. nek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük«. Nekünk azonban tanulnunk kell, hogy megmaradhassunk azokban, amiket tanultunk, »tudván, kitől tanultuk a szent írásokat, melyek bölccsé tehetnek az idvességre a Jézus Krisztusban való hit által«. Dr. KADAR IMRE Az egyetemes konvent felhívása »A református egyetemes kan- vent ezúton közli a református társadalommal> hogy az 1947 május 7—8. napjain tartott zsinati ülés{ — sokaik által úgynevezett reformzsinat —w ■mindnyájunkat érdeklő és érintő határozatai az előterjesztésekkel együtt megrendelhetők a Református Egyer temse Konvent Iratnnssziójától. Budapest, XIV-, Abonyi-utaa 21. — Az egyház megújhodásának nagy kérdéseivel foglalkozó 8 darab önálló kiadmány ára ősz- szesen 3 forint. — A zsinati iratok árát a »Református egyetemes konvent irat-missziója, Budapest« című és 40.400. számú postaialcarékpéntfári ksékkszémf Iára kell előzetesen befizetni. (Befizetési lap kapható a püspöki hivatalokban, az egyetemes kon- venten és kiadóhivatalunkban is.) 9 MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES
