Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-07-12 / 14. szám
// A HIVŐ ELET HIÁNYAI Az Űr Jézus azt mondja magáról, hogy Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk (Ján. 10-lOjb.) És mégis a hívő élet sokak számára nem • bővölködésl, nem életet jelent, hanem éppen meg szűkülést és ha'dokiást, élet öl való megfosztást- Úgy érzik, hogy ha a nekik hirdetett Jézushoz ragaszkodni akarnak és elfogadni Öt, az az ő szá makra nem gazdagodást, hanem éppen megszegd nyedést jelent. És itt sietek mindjárt az első ellentmondást, elvágni. Színié hallom, ahogy hitre jutott testvéreink közül sokan már mondják is a men sé, geh illetve gőgösen, sajnálkozó el és megítélésüket. Hát nem is érezhetik meggazdagodásnak azt az életet, amit Jézus ad, míg meg nem lérnek és bűi neiket el nem hagyják,. Nem, itt most nem erről van szó. Nem arról, hogy valaki nem fogadja el Jézust, hanem arról, hogy nem adjuk mi neki Jézust. lile ve, amit mi adunk, az nem az a Jézus, aki éle. et adott és bővö ködést. Lecsonkított, megszűkített Jézust adunk. (És itt ne botránkozzon senki meg a kifejezésen-) Jéy zus a teljes életet hoztál, és mi nem adjuk a teljes életet. Hadd menjünk közelebb a kérdéshez egy sze> mélyes vallomással. Én régen éreztem az Isten hívását már. Diákkoromban, theologuskoromban, ha sakálig nem is volgez tudatos. Mindenesetre, amikor el akar arm menekülni Istentől, akkor se lehetett már nekem. Mégis nem tudtam elfogadni az Űr jézus-,adita életfa • És itt nem csak az volt a baj, amint sokan gondolják, hogy nem akartam szakítani bűneimmel, (való igaz, benne voltam és utáltam már) hanem inkább az, hogy amit ígértek helyette és kínáltak, azt tartottam kevésnek. Éreztem, hogy azokat is bűnnek és szemé nek ítélték a szd momrai amiket én nem tudtam sehogy se bűnnek és szemétnek ítélni. A bennem levő iaazságérzet tiltakozott és nem értette: Isten igazságé’, hogy lehet elválasztani azoktól a valóságokéi, amik szintén igazságok. Lehet több igazság? Vagy az^ egyetlen gazság, Aki Jézus, az nem érvényes a hívő életen kívül, oh már másként áll a dolog? Annál is hh kább zavart ez a helyzet, mert voltak ismerőseim i »hitetlenek« között, akiknek vallott igazságát nem vonhattam kékségbe, mert megoldásokat adod, érvényre juto't, míg a hívők között lévő ismerőseim gazsága valahogy nem szuperál, nem működött végig az egész vonalon. A bibliakörben igen, vagy >!thon a saját gyülekezetben, de amikor kimentek a bibliaikörből, vagy túlin'ottak gyülekezetünk ha teán. új igazságokat, illetve más igazságokat keleti elővenniük és a »kívüliévé« igazságokkal tud) lak csak boldogulni. Úgy éreztem ebben a korban i hivő é'etet, hiszen ekkor már próbálkoztam vele, \>iintha. valami alacsony -mennyezetű szobába zár- \ak volna be. Nem mondha tani azt, hogy nem le hét benne járni, ülni, beszélni, ennü dolgozni, pl henni, élni, csak valami szörnyű kín volt bennem nindig; nem egyenesedhettem ki sohasem, nem lyujtózkodhattam ki sohase kényelmesen, nem le íettem az, aki voltam. Nem mondom, nálamnál ala •sonyabbtermetű (pedig én sem vagyok magas) jól irezhet'e magát ebben a szobában) jól is érezték naqukat), de én gyötrődő fáradsággal éhem. Pró mltam magamnak Igékkel igaza1 ni a helyzetet: tárnád meg magadat, az alázatosakhoz, szabjá ok ma tatokat és más ezekhez hasonlókkal, de nem hozok szabadulást- Pedig, ha igaz az Ige, akkor sza mdságot, megoldást hoz. Sokáig kínlódtam és magamban kerestem a ibát és a bűnt■ (Ó magamban is volt, találtam is nindig eleget). De most nem ott volt a baj. Lassan erűit ki előttem és láttam meg, — Istennek áldott szközei segítségével — hogy Jézus nem csonkított letet hozott, hanem éppen a kiteljesített életet MAOYAR REFORMÁTUS EBREDES adta. Ő nem elvett az igazságból, hanem inkább mindenhová eljuttatta. Az élet hajszálerei-ig vitte szét az egyetlen igazságot, útait és életet, önmagát. Ö nem levágta az emberi étet és én tartozékait, hanem megtisztította azokat és a maga jogaihoz juttatta. Ha konkrétizálni akarom, így folytathat tóm. A Biblia »embertanát« így fordíthatnám le a mai nyelvre. Az emberi »Én« három »szerelvény- nyel« rendelkezik. Van teste, szelleme és lelke. Ezek által, vagy segítségével él. A testtel (szórna) tud élni az anyagi v tágban. A szelleme (pszffhé) kapcsolja össze az egész embervilággal. Beszél, gondolkodik, tervez, stb. A lelke (pneuma) pedig a transzcendens világba tud elérni, illetve megtör pasztalni az onnan jövő hatásokat, magát a lelki életet és világot, Istent. A bűn természetesen megrontotta az egész embert (szerelvényeivel együtt). A test deformálódo t, beteg lett, öregség és halál vár rá, a szellem elvesztette a világosságát és megromlott, a lélek elsorvadt, elaludt. Az én maga belengomorodott a bűnbe. Ezt a megromlott egész embert újítja meg Jézus a váltság által. A megújult embernek tehát nem kell egyik »szerelvénytők sem megváln, letagadni, _ A megváltóit ember, vagyis akinek a lelke megébredés által bekapcsolódik a lelki világba, tehát az egész, teljes emberi élet birtokosa lehet. Nem kell tehát a testét se, de a szellemét se úgy tekinteni, mint amik nem h vő emberhez méltó valamik. Hiába akarja, úgyse tudja. Előbukkan úgyis, csak legfeljebb farizeus lesz a testi, vagy a szellemi vonalon- Vagy buta és beteg, ha megtagadja. Pedig a »hivő körökben« még ma is ez járja. Ki mondja hát azt, hogy a h vő ember nem élhet a szellem áldásával? (Szépirodalom, tudomány, művészet, stb.) mert ezek nem méltók hozzá? Vagy pláne, hogy: az a világ, tehát el vele. Még azokat sem fogadom el. akik azt mondjefy: rendben van, éljenek vele azok, akiknek szükségük van. rá, de én nem érzem hiányát. Merem mondani, hogy hiányos élet az és beteg. Meg kell belőle gyógyulni sürgősen. Vagy, aki a testnek adott áldásokat (étel, öltözet, lakás, ízlés) hamis és hazug kegyesség címe alatt megveti, elítéli, elfelejtkezik arról, hogy ezek hálaadással nekünk Istenr tői adattak. Tudom én jól. hogy nagy kísértés van m ndezekben a lelki életre, de merem mondani; nem kisebb akadály a Krisztussal való együttélésben ezek megtagadása, mint háláé elfogadása. Annak okát, hogy a hivő emberek nagyrészt mind valamilyen ütődöttséget hordoznak magukon és magukban, nem lehet minden vonatkozásban annak az Igének számlájára írni, hogy Isten »a világ nemtelenen és megvetettjeit (és bolondjait) választotta magának és a semmiket, hogy a valamket megsemmisítse« ’ (I. Kor■ I. 28.), hanem nagyrészt annak is,-hogy az egészséges és teljes életre vágyó ember belső irtózással gondol a hívőnek mondott, krisztusinak nevezeti, de valójábdn hazug, megcsonkított élettől. így tudam azt is megindokolni (bár más okai is vannak), hogy férfiúink hiányoznák Krisztus oldala mellől. Éppen ezért erőtelen és satnya « mi kereszténységünk. Krisztus a teljes életet hozta és ne szégyeljiik bevallani, hogy éppen az ö neve alatt mi megcsonkítottuk Őt és az életet is. Ezt várja tőlünk az egész magyar élet, hogy azök, akik éppen mi miattunk, hívők miatt nem tudnak új emberré, teljes emberré válni, ne maradjanak hi a sózás, világítás nagy szolgálatából. Akiknek igazzá nem lételük éppen azt a bizonyos Hz igaznak a számát csonkítja meg, akikért megkönyörül rajtunk Isten. 11
