Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-28 / 13. szám
Mi lesz, ha nem lesz Ébredés? ÉSZREVETTÜK, Ijedt olvasó levele a szerkesztőhöz Kedves Szerkesztő Url Tegnap én is ott voltam azon az összejövetelen, ahol Baráti Társaságunk tagjai arról beszélgettek, hol a hiba, hol t év észtét tűk eh mit kellene csinálni, s mit nem. Legnagyobb elképedésemre egész komoly formában arról is szó került, hogy mind a két újságot is be kell szüntetni, az Ébredést is, a Családot is. Először azt hittem nem jól hallok. De másodszor is így mond ták■ Aztán azt hittem, olyan vicc az effész, valamit ki akarnak ugratni a bokorból vele. De igen komolyan mondták, többször is. Nem vagyok elég okos és szó les látókörű ahhoz,, hogy felhozott indokaikra okosan és jól feleljek itt. Csak azért írok Ma gának hamar Szerkesztő Ur, hogy elmondjam, nekem mit jelentene, ha nem lenne Ébredés1 Hátha elgondolkoztatjai M agukat egy olvasójuk elszomorodé sa és jobb belátásra bírjaMert mondhatom, szívem ■mélyén el vagyok szomorodva, ha arra gondolok, hogy az Ébredést megszüntetik. Első perctől kezdve olvasója, s bevallom egyik főkritikusa vagyok az Ébredésnek. Külön tudom fogyatékosságait, hibáit, — de elenyésző kevés a hiba ahhoz a szolgálathoz képest, amit, elvégez csak bennem is a lap. Ha olyan környezetben élnék is, ahol senki nem tudna lelkileg segítségem) re lenni az Ébredés közösséget jelentene, ott is. tudom- Bibliám és zsoltárom után legolvasottabb kincsem az Ébredés. Ne vegyék ki a kezemből! Aztán — ne haragudjék — de bevallók valamit. Miótd ez a lap vaui azóta nekem nemcsak hitbeli, hanem látásbeli meggyőződésem is, hogy nemcsak lesz, de van Ébredés. Ébredés nélkül nem lehet ilyen lapot csinálni* mint az Ébredés- Tudóm. hogy sok belső dolgot nem tudok és nem értek, de hadd kérdezem meg* ha Isten adta -f márpedig kétségtelenül ö adta a lap létezését —- nem egyedül Ö veheti is elf Elfogadom alázattal és szér gyénnél, hogy nem tettem meg a lapért mindent. Bármennyire is szeretem, s nekem nélkülözhe tetten, nem kínáltam fel minden arra szorulónak. És főle’g nem hordoztam szívemen úgy a lapot, mintha csak tfrlem függne a sorsa- ügy gondoltam sokan vagyunk, akik olvassuk, szeretjük* imádkozunk érte- De most szinte úgy érzem — úgy-e nem veszi beképzcléswek, — hogy tőlem, szinte e levelem tői függ az Ébredés sorsa. Az én hitemet nézi Isten, az én hűségemet. És jaj, félve írom és sírni való kedvem pan most: akkor nem lesz több újságunk. Ha szontalan szolga voltana vagyok- Úgy ültem le írni, hogy megírom, Magának: ha másra nem is, de rám mindig és mindenben számíthat a lap. Adják ki fo> vább is nyugodtan. De nem írhatom ezt, mert nem igaz. Az az igaz, hogy Istenre szá míthatnak- Őt kérem meg, vigasztalja meg Magukat, intézze el anyagi nehézségeiket. Őrá mindenben számíthat a lap. De azért írja meg, mit csinál hatnék én? Orvos, az Ébredés régi olvasója. d Mdag, veméityóég ßcnfe’ienciaja A Magyar Református Ébredés és a Keresztyén Család a budapesti és pestkörnyéki gyülekezetek és hívők számára június 28-án és 29-én, szombaton és vasárnap, Budapesten a szabad- ságtéri református templomban rendezi meg a »Boldog reménység konferenciájáét. A konferencia szombaton délután 4 órakor kezdődik és vasárnap este fél 7 órai kezdettel templomi ünnepéllyel zárul. Az előadások, igehirdetések; ájhliitatok témái: A hiábavaló reménység. — Az elvesztett reménység, — A hitből a reménységbe, — Isten ígéretei. — A reménység vallása, — Az üdvösség reménysége, — A reménykedő egyház,. — A számúnkért reménység. — Boldog rer ménység, «- A reménység záloga. A konferencia élőadói: Békefi Benő, Draskóczy László, Fekete Sándor> dr. Karácsony Sándor, dr. Karsay Dezső, dr. Kádár Imre. Molnár Bálint és dr. Victor János lesznek- A templomi ünnepélyen Dálnok Lajos or gomaművész szolgál. Részvételi díj 1.— forint. — Fizetendő a helyszínen. Szeretettel várjuk erre a komoly találkozóra, a magyar ébredést várók imádkozó táboráthogy ismét befellegesedelt a látó- "határ felettünk. A levegő már.már a vihar kilöriét éreztette meg velünk az elmúlt napokban. Óriási feszültségek telítették meg az emberek lelkét. A magyar atmoszféra szinte már fojtogatni kezdett. Isten kegyelmesen ismét rátétté kezét a magyar életre. Lecse-ndese- dc't a készülő v'har. Hadd kérdezzünk meg csendesen és alázatosan: mit tett benned az elmúlt néhány nap? Csüggedés vagy vakreménység szállt beléd? Még szorgalmasabb újságolvasó és rádió- hallgató lettél? Többet vagy még kevesebbet politizálsz? He jó lenne, ha velünk együtt tudnád mondani: »csak az Isten kegyelme, hogy még nincs végünk«. De jó lenne, ha az elmúld napok tanúsága méginkább az Isten karjába dobna. Annak az Istennek a kegyelmes karjára, akinek a Krisztusáról meg van írva: »mind a szél, mind a tenger engednek néki«! hogy ezután az első teljesértékű tanítási év után nemcsak a növendékek, hanem a pedagógusok is levizsgázhat lak. Tankönyv nélkül, rossz körülmények között folyt legtöbb he. lyen a tanítás. Sok Helyi megmutatták a magyar pedagógusok rátermettségüket. Sok helyt azonban »levizsgáztak«. Szeretnénk remélni, hogy az utóbbiak vannak kevesenv az előbbiek sokan. Hogy reménységünkben csalódunk-e, vagy sem, azt nem tudjuk eldönteni. De hangoztatni kívánjuk mindenekelőtt a pedagógtisképzés és továbbképzés! rendkívüli fontosságát. Bebizonyosodott, hogy a pár- napos xfejtágftó«., nagyrészt politikai jellegű átképzés semmit sem ért. Adtál csak bizonytalanabbakká váltak az emberek, Mőst egy egész nyár áll rendelkezésre, Ki kellene használni ezt a nyarat a tanítók és tanárok továbbképzésére. Az idő halad, a pedagógia és a szaktudományok fejlődnek. Pedagógusaink nagy részének sem ideje, sem pénze nem volt az önművelésre. Legtöbbje most is asze- • tint a módszer szerint tanít, amit ezelőtt számos évekkel tanult, holott azóta jócskán haladt a tudomány. Meg vagyunk győződve róla, hogy a pedagógusok java örömmel és hálával venné, ha a nyáron ingyenes továbbképző tanfolyamok nyílnának meg az ország minden részében, F. S. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
