Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-06-14 / 12. szám

folyós állapot egyre inkább szikkadni kezd é* már- már koporsóként keményedik körülöttünk? Ahelyett, hogy örömmel lerúgtuk volna ma­gunkról a világiiézetesdit és Isten nyilván prófétáit akarata szerint, imádsággal és szolgálatitál enged­tük volna, hogy Isten az idők szárnyára tegyen fel bennünket és iái XX. század legcsudálatosabb és legkegyelmesebb deformációját hajtsa végre álta­lunk: ia »mégiscsak keresztyénit« kezdtük .myálaznd és úgy tűnhetik fel. hogy az ellenreformáció« ellen­forradalomra tettük rá életünket. . Egyházunk neun, látta meg. hogy a mi időnk jött el, a másik »egyházra« . hallgatott, mert-az jyégis csak keresztyéni. . Persze most már helyeselnénk a demokráciát, most már beszélünk spk mindent, ami azelőtt bot- ránkozás volt. De későn... Akármi lese itt Masyaiorszagon, a reformáoié ideje legalább is kifelé a még reformálailan egy házak felé lejárt Ha az ellenforradal om gyíőzne, amit nem hi szék, új nagy győzedelmes ellenreformáció kor* jönne el. mint ahogy külíöldszerte ez járja­Ha a forradalom. eléri célját engedetlenségünk és világnézeti keresztyénségünk miatt az ellemfcxr- radalmárok közé számláltiaithat az Úristen, öl! A meg nem ragadott kegyelmes alkalom nevetve elszaladt és mi itt maradtunk sírva. Itt maradtunk az Úristennel temetni. Nem vi­tás, hogy kettőnk közül ki kerül a sírba... Egy vigasztalót tudok esák idevetni. Ha ma lemaradunk is, elvérzünk is, a keresztyén keresz- tyénség megy tovább! . • Fekete Sándor Tisztázatlan kérdések Három hétig jártam külföldet. Alkalmam volt sokat látni, be­szélgetni, figyelni, nézegetni, el­mélkedni, elcsendesedni. Ahogy most utam végére jutottam, sót hazaérkeztem, arra jöttem rá, hogy a magyar evangéliumi ke- resztyénségnek, az ébredés szol­gálatának, a hivő magyarságnak egy sereg kérdést becsületesen át kell vizsgálnia és tanulnia. Igen mély, Isten színe előtti, őszinte és töredelmes önvizsgálatot kell tartania. Egy egész sereg tisztá­zatlan, vagy legalábbis becsülete­sen nem tisztázott kérdés terhel bennünket. Hadd soröljak föl ezek közül néhányat, most> csak eszméltetés- képpert. Mi az Isten akaratai Az Isten akarata nem formai dolog, ha­nem tartalmi. Azzal még semmit sem mondtunk, ha azt mondjuk. hogy nekünk Isten akaratát kell cselekednünk. Itt és most, a je­len időben, a jövőre nézve mi az Isten akaratai S mik azok a bi­zonyítékok és biztosítékok, amik valóban biztosítják és bizonyít­ják, hogy valóban az az Isten akaratai M\elyik az igazi úti A világ ke- resztyénsége is sokféle' úton jár. A magyar evangéliumi keresz­tyénség is sokféle útra szétszóró­dott. V'ajjon melyik úton akarja Isten járatni? . A magyar evangéliumi keresz­tyénség általánosságban komoly anyagi nehézségekkel küzd. Kül­földi segítségekre számít. Ez Is­ten ítélete rajta. Az anyagi ne­hézségekben, a hívő magyarság, az evangéliumi keresztyénség^ életformája ítéltetett meg. De mi az, ami felől meg ítélt etett? És ehelyett mit, hogyan akar az Isten? A A magyar evangéliumi keresd tyénség vagy az egyoldalú, tör- vényeskedő pietizmus emberi ti­lalomfái közvtt jár. vagy pedig apietista kegy esség ellenes _ sza­badosságban él. Kegyesség és szabadság, a szentség kérdése ez. A világkeresztyénség egyik alapproblémája maga a, Biblia. És ez a kérdés a magyar evangé­liumi keresztyéniégben és az éb­10 redés szolgálatában sem egészen tisztázott kérdés. Ha ragaszko­dunk is a Bibliához, ha bibliku­sok is vagyunk, mégis baj van a Biblia körül. Főként abban, hogy könnyedén kezeljük a Bibliát. Nem tekintélyes köztünk, nálunk, a számunkra a Biblia. Kicsoda ás Istenünk? Ha fi­gyelem a magyar evangéliumi keresztyénséget, az ébredés szol­gálatának különböző ágait, cso­portjait, akkor az döbbent meg, mintha nem egy Istene lenne. Az egyiknek Jézus mindene, s belőle is inkább a vér. A másiknak, az Isten, .az uralkodó Isten, de, mint­ha nen? 0 volna a Megváltó. A harmadiknak megint más, korlá­tozott Istene van. » Egyetemes keresztyénség «, »egyházak*. »gyülekezetek*, >moz­galmak« szavaknak, de lényegek­nek is a zűrzavara tapasztalható mindenfelé, Egyrészt mást ért egyik, másik, harmadik, s ki tud­ja hányadik alatta, másrészt hol ezt, hol amazt. Meg kell találni a lehetőséget és a módot arra, hogy a magyar evangéliumi keresztyénség, a hi­vő magyarság ezekben a kérdé­sekben komoly tanulmányozást végezzen és sok imádsággal ke­resse a helyes, az Isten szerint való feleletet. Az én• feladatom most a pro­blémák felvetése volt. Ki-ki gondolkozzék rajtuk, keresse a feleletet és ha megtalálta, ossza meg mindnyájunkkal. Békef! Benő A német nép bűnbánóid Érdekes beszámoló jelent meg a londoni Times című újságban a nemrég elhalt X. Keressttély dán király egyik utolsó audien­ciájáról. Az 'egyházak világtanár csának koppenhágai összejövetele alkalmából fogadta az uralkodó a konferencia vezetőit. Egy né­met pap is ott volt a kiküldöttek közt.— P. Griiber — akit a szö­vetségesek szabadítottak ki a dachaui koncentrációs táborból és most a berlini városi tanács tagja. Mikor a király elé bocsá­tották őket, akin már nagyon meglátszott a testi gyengeség. Grüber is engedélyt kért a, szó­lásra és német nyelven a követ­kezőket mondta neki: »Fenség, nagyon szégyenlem magam, hogy az a megtiszteltetés ért. hogy fogadni méltóztatott. Ha én var- gyök az első német, aki az össze­omlás óta Fenséged előtt áll, akkor egy mélyen érzett kény­szer hatása alatt népem nevében bocsánatot kérek azért, ami a dán néppel történt, s amiben én is bűnösnek érzem magam. Hi­szen a mi vétkünk olyan nagy, hogy emberek egyed,ü1 el sem hordozhatják és emberek maguk­tól meg sem bocsáthatják. Ne­héz szívvel jöttem ide Dániába, népem egész bűnének terhével a lelkűsmar tiamen. de megvigasz­talt szívvel is jöttem, mert tud­tam, hogy mint keresztyén jöhe­tek a keresztyénekhez. Szabad a köszönet érzését tolmácsolni mindazért, amit a dán kormány és a dán nép tett az Otthontalan emberekért. Mi tudjuk méltá­nyolni azokat a nehézségeket, amik ezzel a munkával jártak- Szabad legyen legalázatosabban azt kérni, hogy ezzel a köszönet- fel együtt fogadják el biztosítá­sunkat. is afelől, hogy azoknak az embereknek, akik most hordoz­zák a felelősséget a német né­pért és egyházért, elhatározott szándéka, hogy mindazt a szen­vedést, ami a világot étté, jóvá tegye és azért kérjük, legyenek bizalommal irántuk. Mi mind­nyájan — egyesek és népek— a megbocsátásból élünk és mi azokkal az emberekkel, akik ellen vétkeztünk, ebben az imában szeretnénk egyek lenni: »Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi. is megbocsátunk as ellenünk vétkezőknek.« Keresztéig király szintén né­metül válaszolt: »Azt hiszem. ez őszinte beszéd volt, szívből jött ét nemotak saájból.t MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS

Next

/
Thumbnails
Contents