Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-06-14 / 12. szám

bredés és zsinat — 300 évve! ezelőtt

Magyar református egyházunk hálával tartozik Révész Imrének azért, hogy a. szatmárnémeti zsinat 300. évfordulófára megírta alapos történelmi tájékozottsággal és hűséggel a szatmárnémeti zsinat történetét és a puritánus mozgalom igazi jelentőségére rávilágított. Tanulmánya a »Theológia,« sorozat 5. számaként jelent meg s mindenkinek azt ajánljuk, hogy e rövid és hézagos ismertetés után■ szerezze meg a fillérekért kapható eredeti tanulmányt és abba mélyedjen bele. Meg fogja érni a fáradságot.

EGY ÉBREDÉSI MOZGALOM, melyet a zsinat hivatalos tekintélyével mindenképpen el akart folytam, vájjon milyen merész és rendbontó dolgokat vallott? A puritánok mozgdlma ébredési mozgalom volt. s mindenekelőtt sürgette ap egyéni megtérést, az újjászületést és esen túl hitvalló gyülekezetek kialakulását. Mindezek mellett nyomatékosan hangsúlyozta,, hogy orthodox református alapon és a két református hitvallás alapján . áll. A mozgalom célja nem az volt, hogy egyhá- zunk tanításait megreformálja, hanem az, hogy érvényesítse azokat és segítse átplántálni a gyár korlati egyházi életbe. Sürgette a presbitériumok felállítását, s kifogásolta a püspöki rendszert- mint amikre giézve a Szentírás másképpen tanít bennünket.

Ezt az ébred é s ire for m pro grammot nem vállalta Geleji Katona István. Révész Imre megállapítása szerint részben hatalomféltésből, részben azért, mert »nem tartotta időszerűnek«, mert »súlyos politikai következményeket idézhet fel,« »A szatmár-- németi zsinat összehívását tehát a puritán mozgalommal szemben való állásfoglalás tette szükségessé s történelmi jelentőségét mindenekfölött az méri meg, hogy ezt a mozgalmat — az első magyar ébredés mozgalmát — egészben véve elutasította, s. ezzel elszalasztott egy kedvező történelmi pillanatot egy általános magyar református lelki megújhodásnak az egyház közakaratából kezdeményezésére.«

Tolnai Dali János más véleményen volt s ezért megbélyegző fegyelmi büntetéssel sújtotta őt egyháza.

MIT AKARTAK TOLNAIÉK? Semmi mást, mint a reformációt tovább folytatni és befejezni a semper reformari elve alapján. A kálvini reformáció nem járt együtt hasonló méretű lelki és erkölcsi megerősödéssel. A lelkészek szellem■' és erkölcsi. ée hitbeli nívója sokszor nagyon alacsony volt, s bizony, 4mm egy esetben rossz példát szolgáltattak a gyülekezetnek. Viszont a gyülekezeti élet rmm alakult ki öntudatos, hitvalló formában, még városokban sem, nemhogy vidéken.

Az ébredési mozgalom összehasonlítva, az egyház valóságos életét a Szent írásbéli kéyppel és Kálvin reformátort tanításával, sürgette a szigorú egyházi fejedelem alkalmazását, de tiltakozott az ellen, hogy a világi bíráskodás módszereivel más, az egyháztól idegen szellemet vigyenek bele az atyafiságos fegyelmezésbe. A gyülekezeti elvet különösképpen kidomborították és hangsúlyozták. Követelték, hogy ennek értelmében a kbresztséget és az Úrvacsorát csak a gyülekezetben szolgáltassák ki. s elvetendőnek tartották a keresztszülői intézményt, ami a Bibliából semmiképpen nem igazolható. A házi istentiszteleteket, mint a gyülekezett elv egyik kidomborítóját rendszeresíteni kívánták. a vasárnap szigorú és következetes megi szentelését sürgették és hangsúlyozták a bibliai böjtnek fontosságát, (A böjt kérdését az ébredési idők m'ndig felvetik, de eddig még egyházunk a böjt megnyugtató és bibliai gyakorlatát nem találta meg. Pedig nagyon fontos és sürgős volna, mert nélküle nem teljes a megtérés és a. bűnbánói.)'

8

ÉRDEKFESZ1TÖ MÓDON és a mai élei. számára is aktuálisan sorolja fel a tanulmány a mozgalom jellemző vonásait. A két munkatárs. Tolnai Dal: János és Medgyesi Pál charizmáik szerint osztják meg a munkát. Tolnai a reformátor. Medgyesi az evangelizátor. Tolnai Dali szervezi a megújított gyülekezetét, reformálja a gyülekezet életét, gyakorlatát, rendezi a keresztelés és az Úrvacsora kiszolgáltatása kérdését, vasárnapon kívül más ünnepet nem tart a. gyülekezettel, bevezeti a Szenczi Molnár-féle zsoltárokat, s azokat a francia, nóta szerint énekelteti, Egészen jellegzetesen puritán, de még jellegzetesebb ébredési ember, tehát minden (azóta számtalan változatban ismétlődött) fény- és árnyoldalával, amely utóbbiak nem homályosíthatják el az előbbieket, viszont az előbbiek nem tehetnek vakká ez utóbbiakkal szemben« — írja Révész Imre.

Medgyesi viszont evangelizátor. »Ö, mint prédikátor, valóban az evangélizációs ébresztő tipús Rákóczi fejedelem megbízása, folytán evangélizációs körúton bejárja Magyar- és Erdélyországot, sorra látogatja a gyülekezeteket, mindenütt tanít és ébreszti a lelkeket. Felelőséggel érzi, hogy az emberek legnagyobb baja nem a más hit. hanem a hitetlenség. »Talán úgy fordul luft, — hirdeti — hogy az időközben megérvén temérdeki nagy há- ládatlanságunknak vétke, az bosszúállás is előballag, elköltözteti. Isten az Ő Evangéliumát, Nemzetünkből'.«

AZ ELLENHATÁS természetesen nem maradt el. A két nagy ellenfél Geleji Katona István és Miskolczi Csulyak István • volt, mindketten hie- rarcha típúsok. Azt ntm lehet állítani, hogy, ők. ellenségei voltak a reformációnak, hiszen mindketten egyházukat igen szerető emberek, de úgy látták, hogy amikor az egyház létéről, vagy nemlétéről' van szó. akkor ez mind másodlagos , és nem is nagyon sürgős kérdés. Mit szól hozzá a fejedelem. meg a rendi allam és társadalma? vAzutdn szépséghibája — szerintük — az egész mozgalomnak. hogy a felsőbbek megkérdezése nélkül indultak el. (A reformáció ellen 300 év óta sem tudott új érveket Síd termelni a »hierarchia«.)

Bár a polgári elem inkább rokonszenvvel, mint ellenszenvvel nézte a puritán ébredési mozgalmat, még sem állottak komolyan és x teljesen az ügy mellé. Kény elemszer étét, lelki eltompultság. rendi gőg lehettek lennek okai, Sem Tolnái, sem Medgyesi, <sem társaik nem bírták sokáig 'ezt a lelki elszigeteltséget s felhagytak evangélizáló kőrútjaikkal,

NYOMTALANUL azért nem tűnt el a. puritán mozgalom hatása, Eredményei nem azonnal mutatkoztak, de a későbbi évtizedek egyházi életében határozottan meg lehetett látni szolgálatúk nyomát. A presbitériumokat felállították, sok helyen a diákonátust is. Reformálták az egyházi fegyelmezést; az 1616->; nagyenyedi zsinat »örökre« eltörölte az evangéliumi egyházi fegyelem szelleméhez méltatlan pénzbüntetést. Sajnos, ez az »örökre« nem sokáig tartott s újból, foganatosokban »örökre« el kell törölnie zsinatunknak ezt az eva.nt- gélinm szellemével összeegyeztethetetlen gyakorlatot, de ki kell szabadítani egyházi fegyelmezé- zésiink ügyét végre a jogászi szellem és világi »bíráskodás« béklyójából.

Végül hadd idézzem a tanulmány befejező sorait: »Az első magyar református ébredés szelleme nem állott meg a, szorosanvett egyházi ügyek és problémák eiőtit, hanem evangéliumi kovásszal akarta .eltölteni az egész magyar életet... A magyar ébredés sok követelménye, amelyeknek nélkülözhetetlen szükségét pedig már első puritánjaink tisztán látták, má g .sem valósult meg.«

Draskóczy László MAGYÁR REFORMÁTUS EBREDES