Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-14 / 12. szám
Adósságaink felszámolása — Jóvátétel Részletek Karácsony Sándor „A magyar béke“ c. legújabban megjelent könyvéből Fel kellern« számolnunk egész halommal, a múltból itt felejtett gyarmati képződményeket. Az előző fejezet tanulságai értelmében, fel kellene számolnunk a feudalizmust, a kapitalizmust.^ a kultúrharcot, a többségi elvet (nálunk, a kicsiség, sőt kisebbség klasszikus népénél), a 'felsőbbrendű és alsóbbrendű ember kiméráját, a szabad költöz- ködési elv megszorításának rég elavult brutalitását, az egész német-római szent birodalom kísértő babonáját és végül magának a nevelésnek a vál' ságái Fel kellene «.rámolnunk mindezt, de hiányzik hozzá az egész vriuaten a partner. Nincs kivel felszámolnunk például a feudalizmust. Elintézetlen ügviink van a parasztokkal, nekünk, na dro gos embereknek s míg ezt az iifrvet el nem intézzük, magam agát esetleg megpróbálja felszabadítani _ a parasztság, de az urakkal nem halandó egv tálból osteresznyézni, még saját szabadsága kedvéért és érdekében sem. Sorban, úgy ahogy a fel számolni valók következnek, hadd sorolom fel. mennyi minden ióváteirmi valónk van, mielőtt a jövőt ér~ demleeresen építeni kezdhetnék. 1. Dózsa Györgyöt megsütöttük, a paraszt gyűlöli az urat. ez a fen da1 izmus felszámolásának egyik igen lényeges akadálya, 2. Táncsics Mihályt félig megvakítottuk a börtönben, a munkás feszült viszonyba került a munkaadóval, ez áll a kapitalizmus felszámolásának útjában. 3. Csendőrrel kísértettük be a szektá.r.iusokat, (nemcsak a n a zarémi sokat és pünkösdi stákat; má' lünk szabadkőművesek, vagy Sohmidt-iúnnsok sem lehettek az emberek), hát hogy számoljuk fel kultúrharcot 4. Azt mondtuk, kása nem étel, tót nem ember, azt damoltuk. jól ismerem az7 oláhnak tulajdonságát ha kimegyen az erdőre, felakasztja magát. Belénk ivódott ez a szemlélet, bajos leszámolnunk miatta a többségi elvet. 5. Szappant főztünk a zsidókból. Lehetne azzal! védekeznünk, hogy nem éppen mi, magyarok, de jobban tesszük ha nem védekezünk, mert az a szappan itt csak szimbólum s élég sok olyan terhelő adat nyomja a lelkünket, aminek szintén a szimbóluma. Inkább próbáljunk az alsó és felső rendű embeír kimérájától egyszersmindenkorra megszabadulni. 6. Bevágóníroztunk embereket, akik terhűnkre váltak, hogy megszabadulhassunk tőlük. Tudom, hogy többször mint nem, kölcsönbe történt. Mégis gondoljuk csak meg: más a krumpli és megint más az ember. 7. Azt emlegetjük, jobb volt. tavaj. nem volt davaj. Szóval: sokan közülünk nincsenek jószívvel az oroszok iránt. Általában betegesen húzódunk Kelettől s épp olyan betegesen vonzódunk Nyugathoz. Nem tudom, sikerülhet-e ilyen Jelkülette] felszámolnunk a német római szent birodalmat magunk körül és a magunk leibében egyaránt. 8. Az ifjúságot is hajlandók vagyunk ^ még mindig ügy kezelni, mint tökéletlen felnőttek, szabad embereknek nem tekinthető seregét. Még mindig érvényes a régi rímes mondás: gyerek — fenekedre verek. Ezzel a lelkülettel bizony a nevelés válságát is nehezen számolhatni fel. Lehetne úgy is kibújni a felelősségvállalás alól. hogy az ember mentegetni próbálja magát Nem vétettem a paraszfbknak személy szerint, nem üldöztem a zsidókat, nem laktam znemze.tr ségi« vidéken, tehát nem volt alkalmam a »,kisebbségi« politikára, stb.Nem ér ez semmit. A parasztok mégis mérhetetlen sokat Kanyarogtak, míg nekem tűrhetően ment a sorom. Az 1871-i hütlenségi por alkalmából mégis meghalt egy letartóztatott tüdőbeteg munkás a fegyházban, mert MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES a júniusban elfogottak ügyében csak a következő év április 30 án hoztak (egy 6 hónapot kapott vádlott esetének kivételével csupa felmentő) ítéletet. Az én eleimet bezzeg nem bántotta Thaisz Elek főkapitány úr. Büszkén és boldogan tanultam az iskolában, hogy Magyarországon én szabadon gyakorolhatom a vallásomat, ugyanakkor még csak fel se háborodtam, mikor a falumból elvittek a csendőrök valami adventistát. Nem bántottam, nem gvülöltem az u. n, nemzetiségi kisebbségieket, de nem is ismertem őket. Egyiknek sem tanultam meg a nyelvét, nem tanulmányoztam a kultúráját. Sajnáltam a zsidókat nagyon, nem mondom, de nem tettem kockára a magam életét értük. Mikor a mn’tkor Dunapataira menet találkoztam Hartán csallóközi magyarokkal, nem tudom én. élt-e bennem olyan erővel a tiltakozás a békésmegyei tótok ■bevaronírozásia ellen, mint azelőtt vagy akár azóta is. Hálás vagyok az oroszoknak, hogy végét vetet' ték nálunk a kilátástalan háborúnak és vele kapcsolatos szenvedéseinknek. Azt is tudom, hogy amiért olyan sokan úgy neheztelnek rájuk, azt a háború.' a hadi jog és a hadrakelt sereg ogytől- egvíg magyarázza és a maga helyére teszi. De még mindig nem tanultam meg oroszul sem beszélni, sem olvasni jól. Elmélet ide, meggyőződés oda, gyereket is ütöttem már meg, ismételten pedig. Nem. nem nem igen lehet itt, egv ebet cselekedni. meg kell törnöm és szívemből jövőn bocsánatot kell kérnem mindazoktól, akik nemzetem, a maigvar nemzet szomszédságában, vagy vele egy fedél alatt éltek és a mi hibáinkból szenvedniük kelllett Bánom és szégyellem, hogy így fürtént. Kérem a parasztokat, a munkásokat, a inás meg' gvőződlésű és gondolkozásé csoportokat, a »nemzetiségieket«. a zsidókat, a tőlünk elköltözőket (tekintet nélkül arra. az ő-faita emberek, hogy bántak a mieinkkel), az oroszokat és az^ ifjúságot: higyjeuek töredelmem őszinte voltának és ba tudnak, bocsás' sanak meg nekem. Tudtom azt is., hogy á bocsánatkérés önmagában még nem sokat jelent. Elégtétellel is tartozom. Nem imilyen-amolyamoál, hanem télj.es elégtétellel. Nem ajánlhatok fel sem egyebet, sem többet teljes önmagámnál akármilyen csekély érték is ez a szenvedett károkhoz képest. Mindenemet felajánlom és- odaadásomnak legfeljebb a halálom a ha- tára. az imént felsorolt szörnyűségek, gazságok és embertelenségek nem. Parancsoljanak belőlem, süssenek meg a parasztok, vegyék el a szemem világát börtön sötétjével a munkások, gyötörjenek meg zaklatásokkal a szektáriusok. főzzenek belőlem szappant a zsidók, ne vegyenek emberszámba a »nemzetiségiek«, vigyenek el vagonokba!^ otthonomtól .messzire és. talán örökre az »alkalmatlan idegenek«, ám nézzenek rám sanda szemmel az oroszok,' okozzanak a gyerekek nagy szenvedést nekem: megérdemlőm. De azt is tudom, hogy nem teszi meg egyik sem, hát így írom ide: bizony megérdemleném,. Ó. ha békességet tudnék szerezni az árán. ha meg tudna születni így ajnagyar béke, de szívesen lemondanék az életemről, megadnám rozoga, beteg testem csontjait idő előtt. Nincs ilyesmire mód, de nincs is ilyesmire szükség sem. Emberek bűneiért válitságul tökéletesen elegendő a Krisztus keresztje. Más valamire jó az, hogy az emberekből egys.zercsak kibuggyannak a másokat megkövető mondatok és elégtételt felajánló igék: sajátmaguk lelkét takarítják ki s erősítik meg velők az ilyen érzésű, gondolkozású és szándékú emberek. Az én lelkem ebben a pillanatban nyugodt és erős. Nem tudhatom, de hiszem, hogy tiszta is. Minden kollektív munkára, minden embertársam' mai képes és kész vagyok. A magyar béke vesz körül, amely leesendőített és erőmet visszaadta, 7
