Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-06-14 / 12. szám
A zsinat az egyháztagságról (2. ködcménai) 2. Meghatározzák aa Ige alapján a?, egyháztag- *ágot, hitvallásaink is. A Heidelbergi Káté így tanít: » Mát hiszesz a közönséges! keresztyén anya- szén tegyh ázról 1 Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetitől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, szent Lelke és Igéje‘által, az igazi hit egységében magának az örök életre kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja: s hiszem, hogy én annak élő tagjai vagyok és örökké az is maradok« »Mit értesz a szentek -ügyességén? Először, hogy minden egyes hivő, mint tag. az Ur Jézus Krisztusnak, minden Ö javainak és ajándékainak osztályrészese, továbbá, hogy kiki kötelességének ismerje, hogy az Istentől nyert ajándékokat, készséggel 'és örömmel, a többi tagok javára és idvesisógére fordítsa.« »Miért hívnak téged keresztyénnek? Azért, mert hit által Krisztusnak tagja és így az Ö felkenetésének részese vagyok avégre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő háía- láidozatul néki adjam és a bűn és ördög ellen ez életben szabad- lelkiismerettel harcoljak és aztán Ö vele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam.« »Micsoda teneked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? Az. hogy mind testestül, mind Telkestül, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én1 hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki ő 'drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgv megőriz, hogy az én mennyei Atyám) 'akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. Ezért ö szent Lelke által az örök élet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl £jn£ki éljek íc A II. Helyét Hitvallás »Az Isten egyetemes egyházáról és ennek egyedüli fejéről« szóló XVII. részében a 10. pontban így tanít: »Az igaz, egyház ismertető jegye mindenekfelett az igaz -és tiszta igehirdetés, amint ránk maradt a próféták és apostolok irataiban, akik mindannyian Krisztusihoz vezérelnek. aki az evangéliumban ekként szólott: Az én jubaim az én szómat hallgatják és én örök életet adok nékik; idegén pásztort nem követnek, mert nem ismerik az idegeneknek szavát. És akik ilyenek az egyházban, azokban egy a bit, egy a lélek, ennélfogva egyedül egy Istent imádnak, egyedül Öt tisztelik lélekben és igazságban, egyer dűl Öt - szeretik teljes szívből és minden erőből, egyeidül Öl hívják segítségül az egyedüli Közbenjáró és Szószóló Krisztus áltat s Krisztuson és a benne való biten kívül igazságot éi* életet sehol sem keresnek. Mivel ők egyedül Krisztust ismerik el az egyház fejéül és alapjául és ö reá támaszkodva. naponként való bűnbánat által megújulnak: a rajok rakott keresztet békességgel hordozzák, sőt tettetés nélkül való szeretet által Krisztus minden tagjával egybeköttetvén, e szeretettel bizonyítják be, hogv ők Krisztusnak igaz tanítványai, megmaradván a békesség éis.szent egység kötelékében- Egyszersmind részt is vesznek a Krisztustól szerzett és az apostoloktól ráuk szállott sákramento- niokban és azokkal nem élnek másképpen, hanem amint az TJrtól vették.« 3. Ezeknek a bibliai és hitvallási igazságoknak ismeretében szükséges tudnunk azt. hogy egyrészt «önkinek Isten ezöriiit való egyháztagságáról emberi végleges ítéletet nem mondhatunk, másrészt MAGYAR REFORMÁTUS EBREDES a szeretet ítéletével fel kell ismernünk az igaz egy- háztagság ismertető jeleit. Erre nézve Kálvin János az Iíis-titutióban a következő ■ylágos tanítást adja: »Másokról biztos ítéletet mondani, hogy vájjon az egyházhoz tartoznak-e vagy nem és megkülönböztetni egymástól kiválasztottakat és elvetetteket, — nem a mi dolgunk. Mert csak Istennek magának egyedülvaló joga az, tudni, hogy kik az Övéi, amint ezt Pál is bizonyítja (II. Tini. 2:19.) és hogy az emberi vakmerőség- ilyesmire ne ragadtassa magát, maguk a tények naponként figyelmeztetnek rá, hogy az Ur ítéletei mennyire messze felülhalad- ják a mi értelmünket. Mert egyfelől még olyanokat is, akik egészen elveszetteknek látszottak és akikről már mindenki lemondott, sokszor visszavezet az Ő jósága az igaz útra, másfélül gyakran olyanok is megdőlnek, akik másoknál is szilárdabban látszottak állani. Csak az Isten szemei látják, bogy kik fognak állhatatosan megmaradni mindvégig. (Máté 24:13.) És utóvégre ezen fordul meg az üd- . vösség dolga. Mindamellett pedig, hogy mi teljes bizonyossággal nem ismerhetjük fel a kiválasztottakat, mégis mivel a Szentírás. amint fentebb mondottuk. Teír számunkra bizonyos ismertető Hegyeket, ams-t lyek alapján megkülönböztethetjük a kiválasztottakat és Isten fiait az elvetettektől és kívülállóktól, már. amennyire egyáltalán akarja a Szentírás, hogy felismerjük őket; a szeretetnek egy -bizonyos ítéletével mindazokat ki választottaknak és az egyház tagjainak kell tartanunk, akik hitük vallástételével, életük példájával, és a . sákramentumokban való részesedésükkel velünk közösen ugyanazt az Istent és Krisztust vallják, még akkor is, ha erkölcseikben marad valamelyes tökéletlenség (aminthogy nem is található itt e földön egyetlen tökéletes sem), csak felettébb ne tetszelegjenek és hízelkedjenek maguknak vétkeikben; és az ilyenek felől jó reménységgel kell lennünk, hogy az Isten vezetésével majd egyre előbbre jutnak, míg végre minden tökéletlenséget levetve elérik a kiválasztottak örök idvessógét. Akik ellenben vagy nem fogadják el velünk együtt ugyanazt a hitet, vagy még ha az ajkukon hordozzák is a vallástételt, - a cselekedeteikkel mégis megtagadják azt az Istent, akit száljukkal vallanak, az -ilyenek mindnyájan azt árulják el a tulajdon ismetr- tetőjeleikkel, hogy ezddőszerint nem tagjai az egyháznak. Az ilyenekkel szemben “rendeltetett el a kiközösítés, hogy-a hívők társaságából kits gadtassanak és kivettessenek azok, akik a Krisztusban való hit hamis külszíne alatt hitvány életükkel és bűntetteik zabolátlan, szabadosságával esak botrán- kozást okoznak az egyházban és ezért méltatlanok . arsa, hogy a Krisztus nevével ékeskedjenek. (I. Kor. 5:4_6, — Máté 38:15—17, — I. Tim. 1:20.) Az ilyen emberekről, amennyiben ez megállapítható, niég- pe-dig a .fentebb mondott ismertető jelek szabályai szerint, kimondhatjuk, hogy ezidőszei-int idegenek az egyházra nézve. Azonban még így- sem szabad róluk végkép lemondanunk, mintha az Isten kezéből is el vettettek volna«. Ezekből a, bibliai hitvallási és reformátor! tanításokból kétséget kizáró világossággal látjuk, kilt az egyház tagjai. Ha ebbén. a tükörben megvizsgáljuk magunkat-, mélységes bűnbáüattal kell megismernünk, hogy Istennek ettől a kegyelmétől önön bűneink miatt mennyire elhajlottunk. Az Igétől és őseink hitétől való ily nagy elhajlásunk az oka annak, hogy egyházi életünk, egésze megújul/s után sóvárog és így az egyháztagság végleges rendezése ás osak egy része lehet ennek az egész megújulásnak. Mindaddig, amíg az a meg: iijulás gyülekezeteink buzgó imádsága és. közös 5
