Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-01-25 / 2. szám
f Együtt az Űr színe előtt Feltámadott! Olvasd: Márk 16:1—13. i>És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a nagy követ a sírbalt sző járóit. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett: föltámadott, nincsen itt; imé a hely, ahová öt helyezők.« {Márk 16:3, 6-j A folytatólagos bibliaolvasásnak sokféle előnye van, de különösen nagy előnye az, hogy elibénk hoz olyan kijelentéseket hétköznap, amelyek általában csak nagy ünnepeken szoktak bennünket foglalkoztatni. Most a feltámadást hozta elibénk az Ige, a mindennapi Ige. Nagy dolog ám a feltámadás. Olyan evangéliumi tény, ami felett legtöbben csak úgy átsiklanak, nem mernek komolyan szemébe nézni, mert félnek a kételyektől és a bizonytalanságtól. Mária Magdaléna, Mária, Jakab anyja és Salóme drága keneteket vásárolván, igyekeznek a sírhoz, hogy kegyes, vallásos, régi szertartásban, a meg- kenetésben részesítsék az ő kedves, drága, nagyon is megsiratott Megváltójukat, a megfeszített és eltemetett Jézust, ők tenni akarnak valamit Jézussal. Hozzá való viszonyuk erre a síkra van beállítva: tenni valamit Jézusért, tenni valamit Jézussal. Szomorúságukban is milyen nagy megelégedettséget jelentett volna számukra, ha ez sikerül. E tenniakarásuk előtt nagy gát van: az odahengeritett kő. S megüli lel* küket a kétséges, kérdés: »Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?! Az egész Jézus-történet váratlan, legalábbis általuk váratlan fordnlart- ban toppan eléjük. A kő nincs ott, sőt, a megfeszített Jézus sincs Ott. Nincs szükség az ő munkájukra, tevékenységükre, nem kenhetik meg Jézust Hallják az angyal bizonyságát: »Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett, feltámadot, nincs itt!« Azt hinnők, hogy most itt valami nagy öröm támadt szívükben és ehelyett nagy hamar visszajönnek, elfutnak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket. A feltámadás tényének nem hisznek, mint mikor már ők lesznek hírvivői, nekik sem hisznek. Kiderül tehát, hogy a keresztyénség nem emberi tevékenység, nem emberi ceremónia, nem vallásos cselekmény, nem abból áll, hogy Jézust vallásos megtiszteltetésben, tiszteletben részesítjük, hanem a feltámadás ténye elé állít. Mi a problémáinkra várunk feleletet és megoldásokat. Jézust is azért keressük, hogy feleljen, válaszoljon nékünk. De az Isién másról beszél, ő azt hirdeti nékünk: feltámadott! aki halott volt él, megfeszíttetett bűneinkért, fel támasztatott megigaznlásnnkért. fis Ö azért halt meg, támadott fel és elevenedett meg, hogy mind holtakon, mint élőkön uralkodjék, ö nem kisebb erőt és nem alacsonyabb Ígéretet kínál, mint a feltámadás erejét és ígéretét. A keresztyén hit, éleit és szolgálat csak a megfeszített és feltámadott Krisztus uralma, a feltámadás ereje és reménysége által lehetséges. Ez a mi erőnk, vígasztalásunk, reménységünk és lehetőségünk egyedül, vagyis amit Isten csinál és nem amire, mi vagyunk képesek. Doulos. MAGYAR MEGMARADÁS IMAKÖZÖSSÉGE iTe vagy egyedül az Vrl Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent ami rajta van, a tengereket minden ben- nök valókkal együtt, és Te adsz életet mindnyájoknak és az égnek serege előtted borul le. És bizonyságot levél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez: de ők felfuvalkodának s nem hallgatták parancsolataidat, és végzéseid ellen' vétkezének, melyeket, ha valaki megtart. él azok ál al; és makacskodva há~ fait fordítanak, nyakukat tmeg- keményíték és nem engedelmes, kedének. És mégis meghosszabbítód felettük kegyelmedet sok esztendőkön át, bizonyságot tevéi ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adód őket a föld népeinek kezébe- Ve nagy irgal. más ágod szerint meg nem emésztéd őket, sent t el nem ha- gyád őket, mert Te könyörülő és irgalmas Is'en vagy.n (Nehé- rniás 9:6, 29, 30, 31) A nahémiás korabeli népi bűn- bánatnak és bűnvalló, bünbocsána- tot kérő imádságnak előzményei voltak, még pedig az, amit Nehé- miás 9:1 és 2. verseiben olvasunk: a nép fiai böjtöltek, gyászba öltöztek és elvál ak minden idegentől. Ez reánk nézve azt jelenti, hogy a mi közös imádságainkat is meg kell előznie az egyéni bűnbánatnak, a megtérésnek, magunknak is meg kell szakítanunk minden kapcsolatot azokkal az idegen elemekkel, ame'yekkel életközösségben élünk, át kell vizsgálnunk év rendezőiünk kell »kapcsolatainkat«.. ISMERJÜK EL MAQASZTALASSAL: hogy az Isten, akihez imádkozunk, teremtett mindeneket. hogy a mi Istenünk a Szentháromság Isteii, hogy Isten nam kegyes kódolásokra várja népét, hanem szó- fogadást és engedelmességeit kíván tőle. VALLJUK BE BÜNBÄNATTAL: hogy keresztyénségünik inkább vai- lásoskodás, mint hit és engedelmesség, hogy könnyen és könnyelműen bünpailástolók és bűnrészesek vagyunk olyanok bűnében, akik a mi bűneinkben is részesek, hogy az erkölcsi megújhódást nem magunkon kezdjük, hanem másoktól várjuk, hogy egyéni, közösségi és magyar életünket nem mindenestől Isten ■ világosságénál vizsgáljuk és nem la. kijelentés mértékével mérjük, hogy több az igény bennünk, mint az áldozat. hogy kemémynyakú nép vagyunk, akik nem hiszik és nem fogadják el. hogy az Isten büntetése alatt állunk. KÖNYÖRÖGJÜNK ÁLLHATATOSÁN: gyülekezetünkben az Ige és a Szentlélek diadaláért, hogy Isten küldjön evangélistákat és prófétákat gyű"ékezeteinkbe az egész magyar néphez, hogy népünk politikai, társadalmi, szellemi és gazdasági vezetői munkásságán keresztül Isten akarata mehessen végbe, hogy bűneink, engedetlenségünk, hitetlenségünk miatt ne hozzon ránk Isten nagyobb veszedelmet, a békeszerződés következményeinek alázatos hordozásáért, a faji, társadalmi, vallási gyűlölködés megszűnéséért, hogy az itéieitsujtotta személyek és c aládok felismerjék az Isten akaratát és megtalálják - az O kegyelmét. ADJUNK HALAKAT a minndenapi kenyérért, az evangélium szabad hirdetéséért, a jobb gazdasági helyzetért, az evangélizációk áldásaiért. 2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
