Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-06-14 / 12. szám

MAGYAR REFORMÁTL'

TARTALOM:

MAGYAR TAMÁS:

Valaminek vége lett

*

KARÁCSONY SÁNDOR:

Adósságaink felszámolása — jóvátétel

*

DRASKÓCZY LÁSZLÓ:

v Ébredés és zsinat 300 évvel ezelőtt

*

FEKETE SÁNDOR:

Halálos világnézetesdi

*

BÉKEFI BENŐ:

Tisztázatlan kérdések

*

D. L.:

Hitelreméltók vagyunk-e? i

■ *

A zsinat az egyháztagságról (2.)

lehet — nincs

Keresztyén lesz-e Japán ?

Magyar Megmaradás Imaközőssége

*

Evangélizáció, hírek

Ára': 1 forint

Háborúság és nyomorúság idején

Emlékezzél mi történék, Uram mirajtunk,

És tekintsd meg mely nagy szidalomban mi

vagyunk,

Mert bűnükért, Uram, tőled ostoroztatunk;

Azért szükség éjjel nappal hozzád kiáltunk.

örökségünk, édes hazánk másra íordula,

Mi házunk és jószágunk idegenre szállá,

Ügyünk juta jaj minékünk nagy árvaságra,

Mert Istennek nem akaránk térni útjára.

Teher alatt a rabságban nyakunk leszegék, Semminemű nyugodalom nem engedtetek,

Mert #cmmi kegyesség köztünk nem találtaték, Azért hitlen népnek szive rajtunk nem esék.

Atyáink is vétkeztenek, de már megholtak;

Mi is követői voltunk álnokságoknak; lm; mint vásék meg beléje foguk fiáknak,

Mert ellen járnék Isten akaratjának.

lm, csak markunkban viseljük a mi lelkünket; Nagy keserűséggel esszük mi kenyerünket; Félelem és rettegés megemésztett minket,

Fegyver előtt kietlenben mentjük fejünket.

Éhség miatt a mi testünk már elepedett,

Mint égő kemence bőrünk megrepedezett;

A mi szivünk bánat miatt megkeseredett,

Lelkünk bűnük miatt csaknem kétségbeesett.

Nagy haragja vagyon rajtunk az Úristennek, Természeti ellen élünk szent igéjinek,

És ellene járunk, minden ő szerzésének,

Ezzel adunk minden okot büntetésének.

Bizodalmunk vagyon benned, felséges Isten,

Mert megmaradsz mindörökké Ígéretedben;

Ha gyötrődünk bűnünk szerint a mi testünkben, Azért nem hagysz elszakadnunk tőled lelkűnkben.

Mire, Uram mindörökké, hogy elhagysz minket, Ily nagy sok keserűséggel látod ügyünket? Kérünk téged, térítsd hozzád a mi szívünket,

Mert nem nyerjük nálad nélkül idevességünket.

Vedd el rólunk kérünk téged, nagy haragodat,

És újítsd meg már minékünk a mi napinkat, Kegyelmes, Úristen, tartsd meg mi házinkat, Dicsérhessünk mindörökké, mint szent Atyánkat.

Kolozsvár, 1552.