Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-17 / 10. szám
Bibliai vezérfonal 17 l.ukáps MÁJUS 16 :19—31. Hzsaiás 33 18 jf 17: 1—1U. „ 34 19 ff 17:11-19. 35 .20 t * 17 : 20-*37. ,. 36 21 18: 1- 8. 37 22 18 : 9- 14. .. 38 23 18:15—17. • ’ „ 39 24 18 : 18-30. 40 25 ff ' 18:31— 34. ' 41 26 18: 35- 43. „ 42 27 •» 19:. 1—10. 43 28 ** 19 : 11-28. 44 29 Jf 19:29-40. 45 30 # 19 : 41—14. ., 46 31 ,, 19: 45—48, ' „ 47 1 I. ukács JÜNIUS 20: 1— 8. ftzsaiús 48 2 »» 20: 9-19. 49 ■3 20 : 20- 26. 50 4 20 : 27— 40. 51 5 20 : 41—44. 52 6 20 : 45—47. 53 7 ,, 21: 1— 4, ,, 54 8 >* 21 : 5- 38. ,, 55 Magyar Megmaradás Imaközössége »... pártüt« nép ez, apát megtagadó fiák, fiák, kik nem akarják hallani az Ür törvényét; Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok: és a prófétáknak: Ne. prőfétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétái jatok csalárdságokat!... - igy szól az Űr Isten, Izráel- nek Szentje; Megtérve és megnyugodva megmaradtátok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akartátok.« (Ésaiás 30:9—10, 15.) A szelíd, a messiási ígéretet 'legcsoilálatosabban- kibontó Ésa- iás próféta áLkal mondatja Isten ezt a kemény ítéletet. A tudatosan. akarva vétkezők ítélete ez. azé a népé: » ... aki tudta az ő Urának akaratát, és nem végezte eí sem annak akar alti szerint nem cselekedett—« és »...akire sokat bíztak...« Az ilyentől »... többel kívánnak ■■■« és »...sokkal büntettetík meg...« Közöttünk olyan régen hangzik az evangélium, hogy ez alá áz ítélet alá esünk. Vájjon lesznek-e magyarok, akikben a legkemé" nyebb ponton: Istennek dacoló, megromlott akaratukba u törik meg’ az ellenállás, hogy felettünk is el ne harangozzék az_ elküldött Messiás, a szelíd és alázatos Jé: zus kemény és ítéletes sóhajtása, mint. Jerúzsátem felett: »■..hány Értelem nélküli nép ... mert értelem nélkül való e nép, ezért nem .könyörü meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki Alkotója. fisai ás 28:1! Együtt az Úr színe előtt: Tessék már mondani; miért nem irgalmaz már nekünk az a nagy Űr- isten? — kérdezte tőlem valaki nemrégiben. Alázatos volt a kérdés liangj Beszélgettünk róla. Odamenekültünk Isten hatalmához, szuverén tetszéséhez. Neke a »neve az, hogy: »könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Nincs más lehetőség, mint megalázkodni Ö szent Felsége előtt és meg nem szűnni a könyörgésben: Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek . . .« Igén ám, de maga a kérdés mégis nyitva maradt. Bennem is tovább éget és engem is tovább perzselt: Miért nem kegyezmez az Isten? Megtehetné! Miért nem teszi? Valami oka van ennek. Bizonykodott bennem a gondolat. Sőt bizonyára nem is Istenben magában van az ok, mert Ő irgalmas és nagykegyelmű Úristen, aki nem íeddődik minduntalan. Hogy most még keze felemelve van és hogy még haragja el nem múlt; ennek valami igen komoly okának kell lennie. Isten rajtunk maradó ítélete és haragja okának bizonyára bennünk, sőt csak bennünk kel! lennie. Valami bennünk, valami belőlünk nem tetszett az igazságosan kegyelmes Istennek. Bizony igy van. Most már tudom is, hogy mi: az értelmetlenség... mert értelem nélkül való e nép. ezért nem könyörül meg rajta Teremtője, és nem kegyelmez néki Alkotója« — így mondja az Ige, jelenti ki maga az Isten. Isten erkölcsi bűnökért, a szövetség meg-megszegéséért bünteti a népet, miiitáu hiába hívta megtérésre. A »bűnökért« Isten haragszik, meg nem térés esetén büntet, — de azért, hogy megtérjen, megtisztuljon, hogy újra engedelmességre simuljon oda Isten jóakaratához. Azonban van valami, ami Isten előtt is bűnösebb a bűnnél. Ez az értelmetlenség. Amikor Isten akaratát, szándékát nem akarja megérteni. Borzalmas ez az értelmetlenség. Az ítéletét nem ítéletként fogadja. Nem Isten igazságát keresi, hanem az emberi gonoszságon botránkozik. Nem bíínhánatra hajlik, hanem önigazolást és mentséget,.bűnbakot-és felelősség áthárítást kerget és bizonygat. A maga bűneit elbagatizálja, de a mások bűne felett 0 tart szigorú crkölesi törvények alapján, sőt még Isten nevében is ítéletet. Isten új és mUs életre hív és hajt ítéletével és ehelyett elvekké merevíti az igazságot. Ma a keresztyéneket, a hívőket éppen ez az értelmetlenség jellemzi. Hiába szólt az Isten, nem értettétek á szavát. Cselekedett az Ür, de nem vették észre az Ö tetteit. ítéletet tartott az Isten, de nem értik, félremagyarázzák. Isten hirdette!! haragját, de a kegyelem tapasztalatát fordítják Vele szemben. Isten az értelmetlenséget nem tűri és nem bocsátja meg. Az értelmetleneknek nem kegyelmez. Sürgősen meg kell tanulnunk Pál imádságát, könyörögni azért, hogy világosítsa meg értelmetek szemeit. Csak a megvilágosodott értelem, az elménk megújulása feltétele alatt nyerhetünk újra kegyelmet. Doulos szór akartam... és te nem akadtad!« VALLJUK, MEG Isten dicsőséges és szuverén Űr voltát.-a magunk teljes romlottságát,, hogy makacs akaratunkban a legkeményebb az Istennel való ellenállásunk, hogyha népünk belevesz bűneibe nem az Isten lesz érte felelős, hogy a korrupció és a reakció újra pusztít közöttünk. ADJUNK HALAT a Szentlélek Isten nagy megalázkodásáért: bennünk lakoigazat, és kedvünk ellenére beszélő prófétáinkért, hogy Isten végleges ítélete még nem telt be rajtunk, a zsinat munkájáért, mindennapi kenyerünkért. KÖNYÖRÖGJÜNK bűneihkből való belső szabadulásért. Jézus bocsánatáért, a Szentlélek kitöltetéséért, a magyar lelki ébredésért, a Megbékélés Háza nyári szolgálatáért, felelős szerkesztőnk külföldi ' útjéért. egyházunk és népünk vezetőiért. kozásáért. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
