Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)

1947-05-03 / 9. szám

A világ fővárosa

Irta: dr. TAKARÓ GÉZA (New-York)

Newyork polgármestere egybehívta az idegen államok főkonzulait és még egy-két egyént minden nemzetiségbél. Közreműködésüket kérte a következő vasárnapra, amikor a város hivatalosan átadja azt a helyet az East River partján, ahol a United Nations fővárosa fog felépülni.

Egészen egyedülálló esemény lesz ez a történelemben. Egy város alapítása, amely különbözik a világ minden más fővárosától. A tag- nemzeteik himnuszait fogja játszani a zenekar. Zászlóikat lengeti a szél. Egy új főváros alakul a városban. Garanciát akar nyújtani a világ összes népeinek, hogy többé sem nekik, sem gyermekeiknek, sem unó káikaak soha háborút nem kell viselniük. A polgármester szavai szerint ez az ünnepélyes jelenet »csaknem szent ceremónia lesz«. Ezt éreztük már előre, akik ott voltunk a polgármester irodájában.

Valaki nemrég azt mondotta, hogy ha egyedül állana is véleményével, vallaná: Ha választása lehetne a

világtörténelem korszakai közül, ezt választaná ki arra, hogy benne éljen. Nemcsak két világháborút éltünk keresztül, de minden tekintetben a legegyedülállóbb átmeneti korszak ez, amelyben nagyobb dolgok történtek és még történhetnek, mint valóim 5)<... *

Milyen büszke lehet minden new- yorki és minden amerikai polgár, hogy az ő metropolisában, az ő hazájában talált helyet hosszas keresés után <a világ fővárosa. Ezzel a hagy megtiszteltetéssel azonban mérhetetlen nagy felelősség jár. És ebben a felelősségben e város lakosságával osztoznia kell a világ in iádén városának és falujának.

*

Egyszer már volt egy világfőváros.

Tibullui költő előlegezte neki az örökkévalóságot, »Koma aeterna« nevet adta néki. Hispániától Babilóniáig, Britanniától Aegyptusig uralkodott Európa, Ázsia és Afrika népei fölött a’héthalmú város. Kétségtelen, hogy nemcsak politikailag, de vallásilag Is bizonyos korszakokban a leghatalmasabb úr volt Róma. Volt idíf, amikor császárok koronájának sorsa függött Róma akaratától. Nemrégen még egy utolsó kísérlet tétetett ennek a régi dicsőségnek visszaállítására.

Rhodos szigetéinek kikötőjéhez közeledett kis hajónk, melyen a Földközi- és Égei-tenger szigeteit látogattuk 1938 nyarán. Karcsú, magas oszlop tetején régi szimbólumot pillantottunk meg. Farkas két kisgyermeket szoptat. így kezdődött el annak a világfővárosnak története. A Palatínus hegy tövében, mocsaras helyen, vad fügefa árnyékában és nem & legnagyobb metropolisban.

10

Primitív, durva és harcias pásztor- nép és nem kultúremberek között. Az alapítókat, akik Mars fiai voltak, a háború istenének kedvenc állata, a farkas táplálta. A féltékenységből, bosszúból. kitett ikergyermekek sem szívelhették egymást, Romulus megölte Remust, hogy egyedül uralkodhasson. Magáról nevezte el a várost, amely szalmakunyhókkal kezdődött és Augusztus építészeinek kezében carrarai márványban dicsőült meg.

Mindenféle nép számára menedékhelyet kínált Róma s amikor csalogatással nem sikerült magát benépesíteni, erőszakhoz folyamodott, nőrablásra indult a szahinok közé. Ez a világfőváros megbukott. Hanyatlásának és bukásának okait csak hosszú századok múlva állapította meg az az éleslátású fiatal angol, aki egyik hegyről szemlélte a hét- halmú város romokban heverő múltját. 15 esztendejébe került megírni azt a munkát, amely a kritika szerint a történetírás mesterműve és amelynek címe: »Decline and Fali of the Roman Empire«. A United Nation» fővárosát nem érheti ilyen kudarc, ha tanul a múltból. Különösen, ha ki tudja kerülni a legnagyobb veszedelmet, amire pedig alat- tomhan sokan spekulálnak. Romulus és Remus között soha nem szabad kitörni a testvérviszálynak. Nyugati -és keleti demokrácia között háborúra nem kerülhet sor, ha a vlág- főváros és vele a United Nations élni akar. Bármennyire áthidalhatatlannak látszik is sokszor a különbség, tárgyalóasztalnál kell azt áthidalni.

*

United Nations! A politikusnak egy1 új, páratlanul nagy vállalkozás. A világ' elnyomottjainak és hontalanjainak reménység. A filozófusnak egy alapvető idea kifejezése. A zsidó-keresztyén hit számára eddig a legnagyobb lépés egy magas eszményhez való közeledésben.

De gyakran esünk abba a tévhitbe,

hogy ezt is, mint sok minden egyebeit, mások fognak számunkra megcsinálni. Elfelejtjük gyakran, hogy különböző, egymástól határokkal elválasztott nemzetekből tevődik össze a United Nations. Elfelejtjük, hogy ezek meg olyan egyénekből állanak, akiknek különböző szokásaik, életmódjuk, — evésben és nevelésben, etikában és vallásban különböző felfogásaik vannak, de akikben ugyanolyan alapérzések, vágyat, szenvedélyek, gyűlöleteik. ösztönök és ambíciók vannak; bárhol éljenek és bármilyen távol legyenek is egymástól saját fővárosaik: a Potomac partján vagy a Themze partján, vagy a Szajna partján, vagy a Tiborié partján, vagy a Suanida pártján (Tokió); ha a Krémünkén visry Nigéria fővárosában vau is a kor* mányuk, teljesen egyre megy. Mindenütt emberekkel van dolgunk, akik ezután egymásra lesznek utalva.

Régen elindult az emberiség ezen az úton. Columbus, Vespucci, Magellan és a többiek expedíciói indították meg azt a történelmi procesz- szust, melynek a UN csak -egy része. Attól kezdve lett gyakoribb az érintkezés a különböző népek között. Találmányok és kereskedelem még közelebb hozták őket egymáshoz éa közös politikai intézményekhez. De sokáig hiányzott az egység szelleme. Az első háború tapasztalatai ezen is segítettek valamit, megszületett a League of Nations. A nép tömegei azonban még mindig nem voltak meggyőződve a közösség és egység fontosságáról és bekövetkezett a második világháború, amelynek legkeserűbb leckéi után létrejött a UN- Sokan szereztek érdemeket századokon keresztül ennek létrejöttében. A XVI. század filozófusai, a XVII. század sok bölcs, államférfia, a demokrácia kiterjesztői, a haladás követelői mind hozzájárultak a UN létrejöttéhez.

De még igen sok tennivaló vár reánk. 70 ország kétezermillió népét kell eljuttatni rendöteres, kitartó nevelőmunka által ugyanarra a meggyőződésre, amely ma még csak kevesekben él. És nincs sok időnk erre a kolosszális feladatra. Kritikus napokat élünk. Többé egy nemzet sem tekintgethet keletre vagy nyugatra, északra vagy délre, hogy barátokat és szövetségeseket szerezzen magának. Ma a világ egy. Nem lehet félreállni, nem lehet visszafordulni. Minden nemzetnek kivétel nélkül együtt kell haladnia a többivel, békességben. Vagy pddig ... Az alternatíváról nem is jó beszélni. Tévedések, botlások még kisebb vállalkozásokban is elkerülhetetlenek, de a világ fővárosát vendégül látó Amerika ebben is precedensül sdtolgálhat. Nemcsak azért, mert (példát mutat arra, hogy ma itt békében megférnek egymás mellett 50 féle nemzet bevándorolt fiai, hanem precedensül szolgálhat már alapításának szellemével. Mikor az eredeti 13 állam alkotmánya formába öntetett, sokan nem egyeztek annak egyik vagy másik részletével, Franklin Benjámin a'áírás előtt így szólt: »Uraim, elfogadom ezt az alkotmányt, mert nem várok jobbat és mórt nem vagyok bizonyos,'hogy nem ez-e a legjobb. Véleményemet ennek hiányairól feláldozom a közjóért. Uraim, nem tudom elhallgatni óhajomat, hogy ennek a gyűlésnek minden tagja, még ha vannak is ellenvetései, velem együtt egy kissé kételkedjen saját csalb a tat lanságában . ..«

síagyar református ebkeües