Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-03 / 9. szám
mint a «Okáig szorongatott jégeaap. Az egyháznak az evangélium parancsolatait kell bemutatni, megélni és mire ez az egyházonkivttli világhoz ér, törvény lesz belőle. A magam részéről tehát szint vallók. Azt vallom, hogy akármilyen ügy efogy ott ée suta is a nép, az a nép t. í„ amiből a legtöbb van, irányítsa a maga' életét. De erről — és ez már a második adósságom — majd máskor beszélek. Bál érek az egyházra. Az egyhá^ Az egyház nem hasonlítható össze egyik fenti közösséggel sem. A Bibliát forgatva sokszor úgy tűnik fel, mintha az egyházban is akadnának emberi tekintélyek. Elöljárók, vének, tanácsok, zsinatok. Persze, az egyházban nem lehet olyan könnyűszerrel hataíimaskodni. Sem az ész jogán, sem a kard jogán. Az egyházban Jézus Krisztus jogán lehet csak hatalmaskodni. Vagyis úgy, hogy azt mondom, hogy Jézus Krisztus mondja, de úgy beszélek, ahogy afcarok. Azt mondom, hogy Jézus Krisztus akarja, de a magam akaratát vallom. Még a pápisták se csak egyszerűen emberek után mennek. A pápa Jézus Krisztus földi helytartója, a püspökök az apostolok utódai. Meg vagyok győződve arról, hogy minden pápista megbot-ránkoznék, ha azt mondanám, hogy az egyházukban emberi tekintélytisztelet dívik. Hogy mondhatok már ilyet. Jézus Krisztusról, meg a szentekről (ezekről persze óvatosabban!) van szó mindenütt. A »servus servorum domini« milyen alázatosan, milyen kegyesen, de mégis mekkora tekintéllyel uralkodik az egész egyházon. De ne seperjünk a mások portáján. Maradjunk a. magunkénál. ' t Elöljárók, vén ék. különféle testületek. * Felvethető a kérdés, hogy hiszen a Bibliában is vannak. Vannak. De azért csudálatos dolog, hogy belekerültek a Bibliába? Nem? Vaijon miért kerültek bele? Oh, nemcsak azért, hogy példát kapjunk az egyház életére nézve. Hanem azért is, mert «tíz Isten általuk kijelentett -wiliamiift. Mit? Az Igét. Az egyházban Csak egy tekintély van, erről nem is kell bővebben írni. az Ige. És száz püspök, ozer esperes, millió pap mind elöljáró, ha az. Ige ennek tartja őket és abban a pillanatban nem azok. ha. összeütközésbe kerülnek az Igével. • Az lehet, hogy most sokan utólag össze akarják bé- kiteui Kálvinunkat a pápával, de ez sohasem fog sikerülni. Kálvin nem tartotta, tekintélynek a pápát. Méghozzá abban a. pillanatban nem, amely pillanatban az Ige és az elöljáró más véleményen volt- Kálvin nagyon szépen leírja pl., hogy bármilyen szeszélyes emberi önkényuralmat el kell tűrni az állam életében mindaddig, amíg nem akar Istenként tetszelegni, mert minden hatalmasság felülről van«, de az egyházra sem ez az Ige, sem hasonlók nem alkalmazhatók. Az egyház sohasem lehet olyan állásponton, hogy valaki mégis csak egyházi felettes hatóság. Az egyházban egyetlen felettes hatóság van, az Ige. Ha az elöljáró lelkipásztorok az Igét szólják, legyenek bármilyen nyomorult emberek, gyarló, bűnös lelkek, engednünk kell nekik. Mert felkentek. Az Ige, a legfőbb tekintély kente fel őket. De azt nem állíthatja senki sem, hogy az igeszerinti egyházban lehet olyan »tartós felken-etés«, ami az Igével valló sorozatos összeütközés utá/n is engedelmességre késztessen bárkit is az egyházban. Node ki állapíthatja meg, hogy az egyházaik elöljárói még valóban elöljárók? A gyülekezet? Vagy a közvélemény? Nem hiszem. Gondoljunk csak úrra, .hogy amikor az Úr Jézus Krisztus testben a földön járt, volt egyházi elöljáróság. Ezek roppant tudták a dolgukat, tartották tekintélyüket. Zsinatot tartottak, beszéltek, végezték a végezni- valókat. És Jézus Krisztus, aki Isten volt és mégis csak jobban tudta, hogy mi a teendő és mi a hiendő: kisebbMAGYAR REFORMÁTUS EBREBES Követvén a szent atyákat mindnyájan egybehangzóig kinyilvánítjuk, hogy egy éa ugyanazon Fiút, a mi Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben és aki tökéletes az emberi létben; aki vlósággal Isten és valósággal ember, okos lélekből és testből való, egy- i'ényű az Atyával istenség szerint, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. Istenség szerint eleve az Atyától, emberi lét szerint pedig ugyanő az utolsó napokban érettünk és a ml idvességünkért az istenszülő Szűz Máriától született. Ugyanezt az egy Krisztust, aki Fiú, Ür, Egyszülött, két természettől összeelegyítetlenül, elválhatat- lannl, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül valónak ismerjük el. Az egyesülés által semmiképpen sem töröltetett el a természetek különbözősége, sőt inkább mindenik természet megtartotta a maga tulajdonságát és egy személybe és egy • lényegbe egyesült, nem két személyre oszlott vagy vált szét, hanem egy és ugyanazon Fiú és Egyszülött, Isten, Ige, Ür Jézus Krisztus; amiképpen hajdan szólották felőle a próféták és amiképpen maga az Ür Jézus Krisztus tanított minket és amint az atyák hitvallása élőnkbe adta. (Kalcedoni hitvallás 451.) ségben maradt. Hiába magyarázkodott, hogy 6 az Isten, aki őt látta, látja az Atyát és ö jobban ért özekhez a dolgokhoz. Hiába tett róla bizonyságot maga. az Atya: »Ez az ón szerelmit* Fiaim, öt hallgassátok!?, min. den szépen ment a maga útján, míg végül leszavazták az Űr Jézust. A XVI. Bzázadbeli reformációban nagyon jól tudjuk. hogy ki mellett tett bizonyságot ez Egyház Ura. Dq,az egész akkori lelkipásztori kar jobban tudta, a dolgot. Hiába magyarázkodtak a reformátorok, hogy az Ige mást mond. Az emberi tekintélyelv többet számított, mint az Ige. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy mindebből most a magunk számára akarunk pecsenyét sütni. Semmi okunk sincsen református egyházunk teljes vezetőségét (persze, itt nemcsak a püspökökre, hanem általában a pemesbütereikre gondolok, hisz ennél »magasabb« tisztség tudvalévőén nincs) a fentiekkel egy kategóriába taszítani. Azonban ... Azonban nagyon kérjük mindezeket, hogy ne gyakorolják tekintélyüket. Hétnem gyakorolják az Ige tekintélyét. Sem a zsinat, sem a presbiteri gyűlés netn arra való, hogy valami okosat találjunk ki és 1 «'bizonyítsuk, hogy mi nagyon jól tudjuk a dolgokat, hanem arra, hogy alázatosan felismerjük Jézus Krisztus Igéjében az ö vesszőjét, amivel kormányozni akar. Világos dolog, hogy, ha ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, vagyis azt, hogy akár egyes emberek tekintélye, akár a közvélemény a döntő az egyházban, lelkiismeretűnk számára nem lesz kérdéses, hogy kinek az oldalán keld magállnnnk. Minden vita, minden ellenvélemény az Igéből kell, hogy szülessék, az Igén keli hogy alapuljon. Fekete Sándor 7
