Magyar Református Ébredés, 1947 (5. évfolyam, 1-16. szám)
1947-05-03 / 9. szám
A TEKINTELYTISZTELETROL Minden közösség rendjét valamilyen formában a tekintélytisztelet biztosítja. Nem kellene erről túlsókat beszélni most, ha a tekin- télytisztelettel az elmúlt időkben olyan gáládul vissza néni éltek volna. Hogy a család rendje a tekintélytiszteleten alapul, az egészen világos mindenki előtt Akkor kezd a család egysége felbomlani, ha a férfi nem tud, vagy nem mer a-esalád feje lenni. A családi anarchia számos szomorú példája látható napjainkban is. Hány ember került — emberi nyelven szólok — akasztófára csak azért, mert a családban nem volt tekintély, aki előtt az egész család meghajlott volna. A család életében sem olyan pofon egyszerű dolog ez a kérdés, mint ahogy az az első pillanatban szembetűnik. Mert kívülről nézve egy család életét, — és nem belülről szenvedje az esetleges aberrációkat — mégis csak azt kell megállapítanunk, hogy vannak ám az Istennek ilyen megjegyzései is a keresztyén család számára, hogy »a férfi feje a Krisztus«, meg azután: »ti. szülők ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket«.. He kétségtelen dolog az, hogy ha valaki belül él a családon, már sokkal egyszerűbb minden. Mert ha asszony valaki, nem mentsége, hogy az ura hitetlen, gonosz, kíméletlen, istentejen ember, mégis csak egy tekintély lehet előtte a családon belül: a férje. Ha gyermek valaki, nem kifogás, hogy a szülei ingerük őt. Megáll számára mindenképpen az Isten rendelése: »ti gyermekék engedelmeskedjetek a ti szüléiteknek«. A családon belül ha áldásul, ha Ítéletül, mégis csak egy tekintély van: az atya. Az atyát, ha családi viszonyban vagyok vele, mindenképpen tisztelni kell. Az állam A nemzet életében is valami módon a tekintélytisz- • olet teremt rendet. Valit: idő, — nem js olyan. 1-égon — amikor ez a tekintély egy valaki, egy ember volt. Természetesen ha egy ember a főtekintély, akkor a hibaforrás sokkal szélesebb skálájú, mint egyéb esetben. Hiszen egy embernek hangulata, elképzelése változékony. Tgen könnyen átcsúszik tehát, sőt minden esetben átcsúszik az Ilyen tekintélytisztelet a szeszély uralmává: diktatúrává. Hogy ennek legalább látszólag elejét vegyék, kitalálták — ebben is volt már részünk — a »mindenki parancsol valakinek« rendszert. Hogy ne legyen meg a. diktatúra csúnya látszata, egy parancsolt tíznek, tíz száznak, száz tízezernek. De ez persze lényegében ugyanaz, a hibaforrás éppúgy megmaradt. Az egy tudott a. legtöbbet halászni a maga érdeke számára. A tíz úgy működött, hogy annak a bizonyos egynek,, mint kecskének jusson, a másik kilenc se maradjon éhen, de az ő ben dó je is megteljék. Persze vigyázni kell, hogy azért káposzta is maradjon, hogy, a százak, tízezrek és százezrek se haljanak éhen a kelleténél előbb. Ha végiggondoljuk a régi magyar életet, tulajdon, kléppen. ennek a módszernek küllömféü© variánsaival találkozunk. Mindegy, hogy királynak, vagy kormányzónak hívták az egyet, miniszternek a tizet, államtitkároknak és főispánoknak a százat. Egyre ment. Mindenkinek pontosan azt a tekintélyt kellett tisztelnie, aki az orra előtt volt. Ez a bizonyos tekintély persze az egésznek a hegyire hivatkozott. Akár a »magyar király nevében«, akár a »Szent Korona nevében« ment ez a hivatkozás, mindannyian nagyon jól tudtuk, miről vau tulajdonképpen szó. • És mi még hagyján, de aki még nálunk is lentebb volt.* Mondjuk, akinek kisember létünkre még ml parancsoltunk. Annak a felülről sugárzódé tekintélyből már alig jutott és az érdeke végeredményben éhes maradt. Ami még szintén nem lett volna olyan nagy tragédia. A tragédia ott kezdődött, hogy különben is éhes maradt. Eléggé ismertem a városok és falvek életéi. Nagyon 6 jól emlékszem arra, hogy hol kezdődött az ember. Volt úgy is, hogy fölöttem egy sarzsival, volt úgy Is, hogy alattam eggyel. A kasztok Mivel a falu életében könnyebben lehet ezt érzékelni, elmondom, hogy ott mit tapasztaltam. Volt először is egy mindenható főjegyző, azután segédjegyzők, orvosok, azután az állatorvos. Egy- kicsit alább a patikus, még, kidéit alább a tanítók. A pap személye válogatta azt, hogy ennek a rangsornak melyik létrájára állhatott. Ahol földbirtokos volt, ez természetesen versenyen kívül indult és orrhosszal megelőzött mindenkit. No most... No most jöttek a parasztok.’ Elsőbb a legnagyobb gazdák. Azután a nagy gazdák. Azután a kisebb gazdák. Aztán az iparosok és azután... Azután már a csuda se törődött a rangsorral... Természetesen feljebb lehetett rugtatni. De ennek a sora az volt, hogy a fennebb állók mennyire parol áztak, komáztak a lentebb állókkal. Nagyritkán előfordult tehát ilyesmi is. Szépen meg volt ez csinálva. Felül az urak, középen a középosztály, lentebb a gazdák, legalul a kézimunká- sok. Hogy ez így yolt. az nem vitás. Ha valakinek mégis vitás, attól csak azt kérdezem, hogy mi a csudának hívták vajh a középosztályt középosztálynak? Felülről indult tehát a tekintélyosztás. Az kapott a tekintélyből, aki elfogadta a felettes tekintélyt. Ügy hívódott ez akkoriban, hogy »fennálló társadalmi rend«. Azt tudja minden olyasónk, hogy ez nem volt jó- Azt is tudja, hogy miért nem volt jó. Sőt, azt is tudja, hogy hogy lenne jó. Ámbátor várjunk csak ... Biztos, hogy tudja? Mert vájjon mi legyen a tekintély a nemzet szervezett közösségében, az államban? Itt válnak szét tulajdonképpen az utak, mert hisz eddig szépen egyetértettünk. A legkönnyebb kibúvó az lenne, ha azt mondanók, hogy a törvény legyen áz egyetlen tekintély. Szép és kedves tétel. De ki hozza a törvényt? Lám-lám! Az egyik azt mondja, hogy a tanultak, a másik azt mondja, hogy a polgárság, & harmadik azt mondja, hogy a többség, a negyedik azt, hogy ©gy párt (persze, az övé), az ötödik azt, hogy vegyesen mindenki, a hatodik talán egyenesen azt, hogy ő. Nagyon messzire vinne, ha kibogoznánk ezeket, » szálakat és végigtárgyalnánk az egész kérdést. Egyszer, időt is kellene találni erre. Azonban «elégedjünk meg most csak annyival, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű itt sem. Mert... Mert egy kasztrendszerre nevelt néppel állunk szemben. Népünk zömének még ma is többet számít a felülről jövő parola, mint amennyit szabadna érni. Sőt, már az is baj. hogy van parola, amit felülről jövőnek gondol. A régi tekintélyek összeomlása után vagy ugyanazokat tiszteli, akik már oda vannak, vagy hamaribaa másat keres. Szóval, népünk zöme még nem szabad emberek társasága. Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy ebből azt a következtetést vonom le, hogy tehát »népünk még nem érett a szabad életre«. Ha valaki cserépfedőnek készül, van egy nap, amikor petében először megy fel a hatódj k emeMd tetőre. ■ Ha pedig nem megy fel, akkor nem lesz belőle cserepes soha az életben. Könnyű lenne azt is mondani, hogy egy nép életében az egyetlen tekintély az Isten törvénye legyen. Ezt rendszerint olyan időkben szokták egyesek hangoztatni, amikor »nem szimpatikus« államrendszer áll fenn. • A tízparancsolatot ki kell ugyanis bontakoztatni és főleg életeden be kell mutatni. Kinek? Az Isten népének. De, ha csak a tízparancsolatot mutatja be, akkor persze nem lesz ebből- semmi sem, mert mire az egyházonkívü- Uieíkhez ér, addigra úgy elfogynak a parac-so'.atok, MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS
