Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-30 / 24. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Nagy Ferenc miniszterelnök > „Mit vár a demokrácia a protestantizmustól ?“ című előadásának részletei Ez az előadás az idei ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK keretében hangzott el A keresztyénség lényege minden történelmi változáson keresztül is állandóan egy maradt: szeresd az Istent és szeresd felebarátodat, mint magadat. A parancsnak két része elválaszthatatlan. Nem szeretheti senki úgy az Istent, hogy ez a gyakorlati életben embertársai szeretetében ne nyilvánulna meg, viszont embertársainkat neun tudjuk szeretni, ha az Istent, azt a legfelsőbb életadó és életet irányító hatalmat tiszta szívből nem szeretjük. A demokrácia az emberszeretet intézményesite^t formája. Ayi egyes emberek életén túl nagy tömegek, társadalmak és nemzetek számára próbálja az emberszeretetet megvalósítani. Éppen ezért keresztyénség és demokrácia nem, hogy nem lehetnek ellentétben egymással, de egymástól egyenesen elválaszt hatatlanok. Txírsadalmi vonatkozásban csak úgy tudjuk Isten-szeretetünket megbizonyítani, ha demokratikus \életberendezke- désre törekszünk, viszont demokratikus társadalmat csak úgy tudunk kialakítani, ha mögötte tiszta Isten-hitünk dll. A tiszta keresztyénség és az eszményi demokrácia szükségképpen együtt járnak. A protestantizmus történelme folyamán állandóan próbálta ezt a nagy lehetőséget realizálni s társadalmi vonatkozásban most sem vállalhat más feladatot, mint ezt. * mindig előljárt az emberiség szellemi haladásának szolgálatában. Érdeklődéssel vetettem néha egy- egy pillantást a Szabad Tanács körül kialakult vitára. Ez a vita megdöbbentő volt. Ott még csak hagyján, ahol a tényleges vagy vélt hibákat kifogásolták, de helyenként volt a szavak és betűk mögött olyan felfogás is, hogy óvakodni kell az egyház ügyét ezzel a mai magyar helyzettel összekapcsolni s helyesebb a bírálat, az ostorozás álláspontjára helyezkedni, mint a demokráciát lépéseiben követni, segíteni és nemesíteni. A bírálathoz mindenkinek meg van a joga s a bírálatnak is meg van a helye. Élni is kell vele. A jószándékú bírálat is segítséget és előbbrejutást jelent. De emberi szempontok alapján tagadni történelmi igazságokat .az egyház nevében s a tagadással azt a félelmet kelteni, hogy az egyház, főleg pedig a protestantizmus lekanyarodik a haladás élvonaláról, súlyos hiba lenne. A protestantizmus sohasem volt a nia- radjfág menedéke, de még az sincs megírva sehol, hogy a protestantizmusnak konzervatívnak kell lenni. Ha nemcsak a régi világ urai, (hanem a magyar nép bizonyos rétegei is értetlenül állanak szemben a demokráciával, ha annak egyes hibáit, vagy durvaságait ellenérzésekkel nézik is, a protestantizmusnak, de az egész keresztyén egyháznak az a történelmi feladata, hogy nevelje, irányítsa a magyar népet a haladásra, az a feladata> hogy magát a demokráciával azonosítva, befelé harcoljon a hibák megszűnteidéért, kifelé pedig mutassa meg a demokratikus haladás csodálatos perspektíváit és vigye a demokráciát Isten felé, hogy annak áldása kísérje a magyar megújhodást. Én Isten kegyelmének tartom, hogy van magyar demokrácia, hogy nemzetünk volt vezetőinek szörnyű vétkeiért népünket nem pusztította el az Isten, hanem egyenesen megajándékozta azzal, hogy megnyitotta előtte saját élete élésének lehetőségét. Hogy levette róla a keresztet, amit vezetői adtak rá. Ha politikai meggyőződésem nem ezt parancsolná is, vallásos érzésemet követve is a demokráciát szolgálnám, mert tartos zom szolgálattal is hálát adni Istennek jóságáért. Hát az egyház nem kell-e, hogy Isten megtartó kegyelmét lássa abban, hogy a szörnyű esztendők után is van még lehetősége a szolgálatra? Elmúlt, elpusztult az a világ, embereivel, berendezkedéseivel együtt, amellyel az egyház a múltban kényelmesen összekapcsolta a maga útjait s az egyház megmaradt. Mire maradt meg? Emberek, akiket Isten az egyház kormányzására kijelölt: gondolkozzunk! Tartsunk nagyon mély bűnbánótól, és szülessenek meg bennünk új, nagy elhatározások. A protestantizmus sorsa, jövője össze van kötve a demokráciával. Vele fejlődhetünk, emelkedhetünk, az élen járhatunk. Ha lemaradunk, keresztbe fekszünk, szembefordulunk, elveszítjük a szolgálathoz való erőt és jogcímet, mert Isten akaratát nem szabad félreérteni. Mit vár a demokrácia a protestantizmustóit Azt, hogy hű legyen tradíciójához és legyen ma is korszerű. Álljon a haladás élén. Ne duzzogva, hanem zsoltárénekléssel vigye előbbre a demokráciát. Legyen ott a népe mellett- Ne engedje messze előre üres lélekkel a népet, hanem gyors haladásában is legyen vele az egyház, bátorító, erősítő szolgálatával és jóra való tanításával. Erre kell képessé tennie magát a protestantizmusnak maradéktalanul. Hozza magával történelmi értékeit, és dobja el magától történelmi hibáit- Szabaduljon meg terheitől, akár szokásoktól, akár emberektől, inkább ma, mint holnap. Hassa át a protestantizmust a magyar reformátorok lázas előretörtetésének és népszerete téliek vágya, éljen Isteninek talán utoljára megadott nagy kegyelmével s akkor a protestantizmus és a demokrácia egy lesz a magyar nép testi és lelki szolgálatában. Reform vagy reformáció A sárospataki konferencia A magyar demokratikus kibontakozás a farradallmaWielkerü'lte, minden ivétromtó éts fdlforgató .éjrteimeajésében. A magyar demokrácia útja a fejlődés, egymás megértése s a nagy nemzeti és népi célok közös szolgálata. Mégis a gyors átalakulásnak ebben a hangulatában kár lenne egyetemessé tenni azt a fölfogásit, hogy a nagy magyar átalakulás és az egyházi megújhodás egymást kizáró fogalmak. Még keservesebb lenne, ha egyes tudományos magyarázatokból a magyar mép azt olvasná ki, hogy a demokrácia nagy újításainak megvalósításával elzárjuk magunkat Isten útjáról s amilyen mértékben fogadjuk -'vissza a múltat-, olyan mértékben leszünk Istenéi. Az egyszerű ember, aki Istenhez való viszonyát nem tudományos alapon, hanem érzései alapján alakítja ki, így magam is. az Istenihez való közeledés lehetőségét és mértékét abban látja ember, társadalom és politikai rendszer számára egyaránt, milyen mértékben és mekkora őszinteséggel törekszik Isten parancsai szerint alakítani az ember és a közösség életét• Nem lehet tévedés abban a hitben, hogy a jogoknak, a jövedelmek és a vagyonuknak, a jólétnek és szenvedésnek egyenlőbb, intézményes megosztása kedvesebb Isten előtt, mint a jogfosztás, a társadalmi alázat egyoldalú kikényszerítése, a nagy vagyonok kevesek kezébe való halmozása, a szen- vesedések egyoldalú áthárítása, vagy akár a legszebb szavakkal gyakorolt jótékonykodás is. A magyar protestantizmusnak, ha elveihez és a maga demokráciájához hű marad, meg kell éreznie, hogy az ő ideje következett el a, magyar demokráciában. Éppen ezért a reformáció korszerű értelmezésére van szükség. Ez pedig az, hogy megállni a régi alapon. Isten szabad szolgálatának, Krisztus önkéntes követésének, a nép szeretetteljes neveléséinek alapján, de folytatni az újításokat, a lélekben kialakított igazi demokrácia szerintNemrégiben nagyon egészséges kezdeményezés indult a protestantizmus megújhodása és a magyar jelennel való egészséges összehangolás érdekében. Ez a nyíregyházi Szabad Tanács volt. Nincs tökéletes az emberi munkában és akaratban s azért ennek is meg voltak a maga hibái. De volt egy niagy cél: mélyebb istenhivés alapján, fokozott alázattal hozzáfogni az egyházmegújító munkához, hogy a történelem korszakos fordulatában ne maradjon el a protestantizmus, amely a történelem során Komoly jelentőségű összejövetelt hívott egybe a tiszáninneni egyházkerület elnöksége Sárospatakra, november 12—15. napjaira. A konferenciát a sárospataki teológia tanári kara rendezte. Résztvett rajta kb. 150 lelkész és teológus. Sárospatak kiváltságos hely. Hadd ismerje el most a pápai kollégium szerelmese Patak tiszta, erőteljes genius lociját, ami egyszerre megfogja az embert, amint Patak földjére teszi a lábát. Nagyon jó levegő van Patakon. Friss, eleven, egészséges, csípős levegő. A diáksereg üde fiatalsága most is rajta van az öregeken is. Adassák minden elismerés Pataknak, hogy becsületes komolysággal vette a reformáció kérdését és az Igéből akarta megkeresni — hol is lehetne keresni máshol — az alapelveket és a mozgató erőket. A Programm úgy tagozódott, hogy első napon a kérdések felvetése volt a óéi. A második napon .a külföldi egyházak bizonyságtételeinek tanulságait próbáltuk meghallani. A harmadik napon, visszatérve az első nap kérdéseire, ugyanazok az előadóik az Ige feleletét igyekezték adni a felmerült problémákra. Az első előadó dr. Victor János bevezetésében megemlítette azt a szempontot, nem lett. volna-e jobb semmit sem kérdezni, hanem egyenesen oda- állani az Ige elé, hogy még a kérdéseinket is Ö adja. Ha az élet valóságából megyünk Krisztus felé, az a kísértés fenyeget, hogy az Urat akarjuk »felhasználni«. Jó volt erre a kísértésre világosan rámutatni, mert így öntudatosan küzdhetett a konferencia, hogy ne a mi kérdéseink befolyásolják az Igét, hanem fordítva. Dr. Nagy Barna professzor jól exponálta bevezető szavaiban az egyház megújhodásának problémáját. A reformációt Isten akarja, mert olyan újonnan állít szembe az Igével, mintha még sohasem hallottuk volna. Feladatunk tehát az Igére fegyelmezetten figyelő engedelmesség. Reform-e vagy reformáció? Erre a kérdésre első előadásában Victor János felelt s felelete el is intézte a kérdést. A szó etimológiai értelmében nincs szükség reformációra, de történelmi értelmében igen. A XVI. században a tan és a forma változása másodlagos, az első és döntő a renovatio vitae. Az alapkérdések ezek voltak: az egyház; az igehirdetés és a sakramentu- mok; az egyháztagság és az egyházfegyelem; az egyházalkotmány és szervezet; az egyház és a világ. Mivel nem az Igéből, hanem a jelenlegi Helyzetből indultunk ki, az egyházat, mint adott valóságot néztük először. Nem volt vitás, hogy az egyház így is nagyon drága nekünk. Drága a múlt megszentelő ereje, a nemzet életébe beleépült hatása, a ma is megbecsülendő egysége. Vájjon reformációé törekvéseinkből nem lesz-e egyházszakadás? Két esetet állított fel az előadó, Az egyik az, ha valaki, vagy valakik nem fémek a bőrükbe és csinálnak »egyházat«, hogy vezérkedhessenek. Ilyen veszélynek semmi jele nincs, Ha lenne, akkor sem lenne komoly veszedelem. Az ilyen egyházszakadást az Űr hamar elintézi. A másik eset, ha senki sem akarja és mégis lesz, mert az egyház vezetősége makacsul ellenáll olyan törekvéseknek, amiket az Ige kényszerítésére képviselnek. Ez a veszedelem sincs, s ha valaki mégis szakadást emleget, egyházunk mai vezetősége ellen emel vádat. Nézeteltérések vannak, de ezek sem abban mutatkoznak, hogy a bajokat akár itt, akár ott nem látnák. Át kell ugornunk az első nap többi előadásait, hogy az Igének az egyházra vonatkozó üzenetét — ugyancsak Victor János előadásában — ismertessük. Nem a többi előadó értékes szolgálatának lebecsülése ez, hanem az a nyilvánvaló kötelesség, hogy az, alaptémát, az egyházproblémát kell tisztán látni. Mit mond az Ige az egyházról? Ne ragaszkodjunk ahhoz, ami van és amit mi mondunk róla, mert minden nyomorúság oka, hogy gondolatainkat nem igazítjuk oda az Igéhez. Két hiba jolentkevihetik itt. Az egyik az állítmányban van: olyat mondunk az egyházról, amit nincs jogunk mondani az Ige alapján. Az egyház így olyan nagy- gyá nőhet, * hogy Istent takarja el. »Mint férfit, akit anyja vigasztal...« szoktuk emlegetni az ésaiási idézetet az »egyház vigasztaló szolgálatával« kapcsolatban. Az egyházat, mint édesanyát beleültetjük abba a székbe, ahol csak az Atya ül. Pedig az Ige így folytatódik: »...akként vigasztallak titokét én...« A mások hiba. hogy az alany hibás. Amit az Ige az egyházról mond, azt mi nem arról az egyházról mondjuk, amiről az Ige beszél. A reformátoroknak ezen a ponton volt kemény harcuk. Hivatkoztak velük szemben az Igére és rájuk olvasták, hogy mit mond az Ige az egyházról. A reformátorok világosan látták és megmondták, | hogy az Igének az egyházra vonatkozó kijelentéseit nem lehet egyszerűen alkalmazni arra a történelemben kialakult valóságra, amelynek a gyökeres reformációját éppen az Ige kíváinjia. De hibás a szemléletünk akkor is, ha eszményi és valóságot akarunk szembeállíttani. Az ilyen »eszményi« egyház rendesen monologizálásból születik. Maga az ember lát eszményeket, pedig az Igében nem eszményeket kapunk, hanem parancsokat. Amit Isten az Igében mond az egyházról, az nem eszményi, ideális kép. Van az Igében az egyháznak eszményi képe, de ez escatologikus. Mi_ az egyház Isten gondolata szerint? A Heidelhergi Káté felteszi ezt a kérdést és figyeljük meg, hogy nem meghatározással felel, hanem elbeszéléssel. Történésekről, folyamatokról beszél: »Hiszem, hogy Isten Fia, a világ kezdetétől fogva, annak végéig, az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által, az igazi hit egységében magának az örökéletre kiválasztott gyülekezetét gyiijt egybe...« Itt van egy szó: a gyülekezet, eoetus, de ezt a Káté felelete úsztatja történés folyamatában. Mi ettől eltértünk a jogi gondolkodás irányába. Az egyház jogi vázát ragadjuk ki és úgy gondolkozunk, hogy az egyháznak volt történelme, de most íme itt van az egyház. Pedig hallani kellene a fű növését. Beszél ugyan az Ige az egyházról úgy, mint épületről, de mindig csak, mint épülő épületről. A történés alanya az Isten Fia. Az egyház mindenestől az Isten Fia műve és működési területe. Az egyházról tehát csak Krisztussal együtt lehet beszélni. Nemcsak Ő alapította az egyházat, hanem: »...ezen a kősziklán építem fel (én!) az én anyaszentegy- házamat...« Ez teszi az egyházat szentté. Ü hívja el, Ö gondozza, ö tartja meg az egyházat. És ha ö abbahagyná, megszűnne az egyház. ö az egyház fennmaradásának, e világi és örök sorsának egyetlen és elégséges biztosítéka. Nem az a biztosíték, hogy az Atya örök végzésében elhatározta idvességünket, hanem, hogy a Fiúnak adott minket. Hogy idvességre rendeltettünk, azt csak Jézus Krisztus arcáról olvashatjuk le. Az Isten Fia ezt az egyházteremtő és fenntartó munkáját Szentlelke és Igéje által végzi. Itt jut szerephez az emberi tevékenység: Igéjét rábízta az Ö szolgáira. De az Ige (beleértve a sakra-
