Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-16 / 23. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 8 Szemrehányás helyeit... (Utolsó levelem barátomhoz) Kedves Barátom! Sokszori és főleg hosszúra nyúló beszélgetéseink tanulságaképpen rájöttem, hogy mindketten képmutató embereik vagyunk. Te is máshogyan, én is máshogyan. Hacsak kettőnk dolga lenne, szóra so méltatnám (»csak« bűnbánatra). Azért vagyok kénytelen ügyet vetni rá, mert mindkettőnk magatartásában és magatartásaink egymáshoz való viszonyulásában van valami egyetemes is. A te kápmutatásod indoka kb. így fogalmazható meg: »hogy azt higyjék...« Azért m ond od, vagy írod, vagy vitatod dolgaidat, hogy lássák meg, értsék meg és higyjék el az emberek, hogy tényleg jó keresztyén ember vagy. Azért mondod úgy, ahogy mondod, mert könnyebb megmondani azt, amit voltaképpen akarsz mondani. _ Elképzeléseidet egyházunkról és népünkről ma még csak ennek ia »hogy a>zt higyjék«- nek a pultja alatt lehet kimérni s hogy kiméred, annak oka nem is annyira >az, hogy higyjék, hanem m, hogy úgy lesz, ahogyan te elgondolod. Ä realitások mérnöki mérlegelése, a szájró 1-szájra szálló és smjtól-szájig szüntelen dadogó és színesedő romantikus váradalom, ami csak azt nézi, hogy mi van rosszul körülöttünk és mi lenne jó nekünk, annyira valósággá lett számodra, hogy már neirn is vagy képes ellenőrizni az alapvető képmutatást: a »hogy azt higyjék« motívumról el is feledkeztél, mert addig mondtad azt, amit magad sem hittél, míg végül te is elhitted. Tudom, hogy nem vagy egyedül. Sőt, ti sokkal többen vagytok!- Nehogy azt hidd, hogy sohasem gon- dotlam át a ti »kiáltó kere.sztyénsá- getek« teológiáját. Minden rendben vau benne, csak a kiindulás rossz. Én is képmutató vagyok. Mert amennyire serkent titeket a »hogy azt higyjék«, úgy fékez engem n »nehogy/ azt higyjék«. Ti a látszatba burkolóztok, én a látszatoktól szeretnék menekülni. (Persze, tudom, hogy ez így nagyon merev megfogalmazás, mert a valóság sok; kai összetettebb.) Mennyi hiábavaló erőOködés, elvetélt szolgálat, álmatlan éjszaka és suta vitatkozás siratja ezt a »nehogy azt higyjék«-et Vásári kikiáltóként látszatok ellen rikácsolok... Én sem vagyok egyedül ezzel a lelki állapottal. Nyugodtan folytathatom tehát többesszámhan. »Nehogy azt higyjék«, hogy a m» fennálló rendszert akarjuk teológiailag igazolni; »nehogy azt higyjék«, hogy a protestantizmust akarjuk szállítani a kormányzatnak; »nehogy azt higyjék«, hogy karriert akarunk csinálni; »nehogy azt higyjék«, hogy szét .akarjuk robbantani az egyházat; »nehogy azt higyjék«, hogy püspököket akarunk buktatni: »nehogy azt higyjék«, hogy azért adjuk ki a Keresztyén Családot, mert valamelyik másik egyházi lapot akarjuk tönkretenni; »nehogy azt higyjék«, hegy . . . ezek a rettenetes óriáskígyók akarnak összeroppantani bennünket, csak azért, mert komolyan és hálaadással valljuk: minden jobban van körülöttünk, mint közöttünk és mint ahogy Istentől megérdemel jük. Azt mondtad egyszer, hogy egy okos nyilatkozatban mindezeket a> látszatokat el lehetne oszlatni. Tévedsz! Nem lehet. Nem lehet először is azért, mert ezeket a Látszatokat nem én és nem mi, hanem te és ti gyártottátok. Ezeket a látszatokat esek te és ti tudnátok — ha akarnátok — egy okos nyilatkozattal eloszlatni. Nem lehet másodszor azért, mert ha egy ilyen nyilatkozat megszületnék, a látszatok óriáskígyója azonnal megfialna és még azok is »azt hinnék, hogy«, akiknek ti még nem értetek rá megmagyarázni, hogy ők tulajdonképpen »azt hiszik rólunk, hogy«... Hát akkor? Hát akkor megtérek ebből a képmutatásból (és szeretném,_ ha velem együtt mások is) és lelkiismeretem szerint cselekszem. És higyje mindenki azt, amit éppen *kctr. Ahelyett, hogy azt magyaráznám, hogy nem vagyok zsidószármazású, vagy kommunista, vagy ilyen, vagy olyan, cselekszem azt, amit az Isten rámbízott és az Isten bízott rám. Ha valaki olyan kérdez meg, aki »azt hiszi, hogy«, tehozzád küldöm, mert te tudod legjobban, hogy »dehogy«, sőt a legdehogyabban dehogy. Hogy minden képmutatásunktól megszabadulva, kettőnk közül kinek van igaza, azt úgysem dönti el semmiféle érv, vagy történés. Az igazság hinnivaló és csak azután ismemivaló. Amíg az. igazság Lelke nem teszi az igazságot hitt igazsággá, addig meddő az ismertetés. Te csak építgesd a magyar jövendőt kézzelfogható realitások alapján. Szimatolj, hogy mit mondott a londoni rádió, vagy mit hallottál-------— ■ ■....... Gé niből, vedd és add tovább »bizalmas értesüléseidet«, hogy milyen fordulat következik itt be két héten belül (vigyázz a határidőre ezentúl!), vagy ne építgess, csak várj» várj és várj, mint ahogy táborod vár, vár és vár. De engedd meg, hogy én először magam, azután egyházam, azután pedig népem életét hadd építgessem bolondmódra az egyetlen realitásra, az Ür Jézus Krisztusra, aki az ö evangéliumát pont ilyeneknek szánta, mint amilyenek mi vaigyudk és ti is lehetnétek. Próbálj meg úgy gondolni ránk, hogy ne helyezz el minket az e világ szerinti kategóriákba. Ne mondd azt, hogy hozzád képest baloldaliak vagyunk, mint ahogy _ mások se mondják, hogy hozzájuk képest jobboldaliak vagyunk, hanem hidd el, hogy hozzád képest, is, másokhoz képest is keresztyének vagyunk. Nem kizárólagos keresztyének, hanem keresztyén keresztyének. Az aláírást elhagyom, mert bármelyikünk írhatta volna. Az Országos Református Nagygyűlés deklarációja a „Hivő Magyarság Mozgalmáéról Isten kegyelmes volt velünk megláttatni igazságát és akaratát. Engedelmesen érvényesíteni kívánjuk az Ő egyszerre ítéleíes és kegyelmes akaratát, örök törvényeiben megmutatkozó erkölcsi rendjét, az evangéliumból áradó megbocsátás szellemét és Krisztus szeretetről szóló parancsát az egész magyar életben. Isten a magyar élei megoldásaként a magyar lelki ébredés látását és programját adta nekünk. A magyar ébredés a magyár sors, a magyar közösségi élet minden kérdésének Isten szerint való megoldása. Ez gyakorlatilag a magyar méptömegek evangélizációját, hitre segítését, ftz egyház megújhodását, a magyar szellemi, közösségi és gazdasági élet megtisztulását jelenti. A magyar életet a hit útján látjuk megoldhatónak, ezért bejelentjük a Hivő Magyarság Mozgalma megindítását. Mozgalmunk célja az, hogy az egész magyar elet megteljék az evangélium világosságával, a Lélek erejével, az Isten _ igazságával és kegyelmével, A Hivő Magyarság Mozgalmába hívunk, az ebben való munkásságra kérünk és várunk minden magyar embert- aki engedelmesen hisz a Biblia Istenében, aki a jelszó keresztyénsé- get megutálva, valóban Krisztus követője, aki az evangéliumi szellem diadalát kívánja és aki az istenes magyar élet után vágyik. Legyen eggyé ebben a mozgalomban minden hivő magyar, felekezeti különbségek és pártállások feleli Az Országos Református Nagygyűlés üzenete a világ protestáns egyházaihoz és az Egyházak V Az Országos Református Nagygyűlés az egyetemes keresztyén hit lelki közösségét, megvallva, testvéri szeretettel fordul a világ protestáns egyházaihoz és az Egyházak Világtanácsához. Isten színe előtt hálát adunk a lelki egységnek azért a fölemelő átéléséért, amellyel hisszük -és valljuk, hogy velük együtt egy test tagjaiként tartozunk bele Isten anyaszentegyházába. Hálásak vagyunk azokért a jelekért, amelyeket a világ egyházai és nem utolsó sorban az Egyházak Világlanácsa részéről kaptunk, bizonyságául annak, hogy ők is vallják és vállalják a testvéri szeretet közösségét velünk. Őszinte fájdalommal valljuk, hogy hibáink és mulasztásaink mialt hitben és szerétéiben való közösségünk nem elég mély és így lelki ajándékokban szűkölködő. Okulva az eddigiekből, készek vagyunk mindent megtenni a szorosabb és lélekszerintibb közösségért. Bűneink miatt való megítélietésünk bűnbánatra késztet, megtartat ásunk hálaadásra. Bűnbánatunk másképcsinálás- ra kötelez, hálánk pedig arra, hagy az Is éntől Ígért új élet lehetőségét az 0 szolgálatára engedelmesen felajánljuk, így fogadjuk cl Isten kezéből ríj helyzetünket a nagy átalakulás idején nyugat és kelet határán. Az ebben nekünk adott missziót vállaljuk. Az újjáépítés alapját a lelki ébredésben látjuk. Ezért imádkozunk és ezért evangelizálunk. Isten hatalmas keze alatt megalázkodva szükségesnek tartjuk hitéletünk és egyházi életünk reformációját, hogy az élő Ige nagyobb és teljesebb diadalt vehessen rajtunk. Romokból való országépítést, komoly evangélizációs szolgálatokat, mélyreható reformációt kell elvégeznünk. Ehhez az erőfeletti feladatunkhoz kérjük a világ egyházainak és azok szerveinek imád- ságos, megértő, bennünket és kérdéseinket megismerni akaró testvéri támogatását. A világ egyházaival együtt mi is valljuk, hogy Jézus Krisztus — az élő Isten megfeszített és feltámadott Fia, kié minden hatalom mennyen és földön — az egyetlen megoldása nemcsak az egyház, hanem a világ minden vajúdó kérdésének. Az emberiség nagy zűrzavara alap okának az ezerfejű bűnt tartjuk s a világ összes egyházaival együtt szabad és jó lelkiismerettel kívánunk harcolni a bűn és a Sátán ellen. Tudjuk, hogy az Istentől reánk bízott munkál nekünk Kell elvégeznünk, hogy a magunk népe és a világ népei megismerjék a Krisztus evangéliumát s benne Istennek minden értelmet felülhaladó szeretetét. Ezért a világ egyházaival együtt ki akarjuk venni részünket a misszió és a szeretetszolgálat egyetemes kötelezettségéből. Tudjuk, hogy Isten a Krisztus tanítványait egyenként és közösségben a világ világosságául és a föld savául adta s mélyen átérezzük az apostol látomását, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak meg. jelentését• A magunk dolgát alázatosan vállalva hisszük és valljuk, hogy a végső megoldás Isfen közvetlen műve. Ő a maga ígéretét, végső akaratát a magarendelte időben, valóra váltja. Hivő lélekkel várjuk az Urat. ígéretünk: »Bizony hamar eljövünk!«. Imádságunk: »Ámen! Bizony jövel, Uram Jézus!« tjei. 22:20.) ,.Ci at% aj főir Békén Benő : A hívők felelőssége a magyarságért c. cikkével kapcsolatban szeretnék megjegyezni valamit — éppen a cikk tételének aláhúzásáért. Tétele helyes. Szeretném azonban kiegészíteni a következővel: Csak az tud gyökérig ható felelősséget érezni s vállalni, akinek fundamentálisan rendezett az életügye. S itt a hívők is gyengén állnak. Ez az alapokig menő életrendezés a Szentlélek Ur Isten műve. Ő a vigasztaló elv, erő. Ő rendezi az életünket. Ő igazgatja a szivek gondolatait. ő egy imádságot ébreszt az övéiben. S jaj ha ez az imádság elfakul, elnémul. Márpedig legyünk egészen őszinték ez az imádság elnémult. Figyeljük igehirdetéseinket; nem domináns eleme sem imádságainknak, sem szóbeli, írásbeli megnyilatkozásainknak ez az imádság. De mi hát ez az imádság? Ez az imádság így hangzik : »Jövel, Uram Jézus». Nem vonom kétségbe, hogy egy-egy szentimentális megnyilatkozás nem hangzik el, de azt állítom, hogy nem határozza meg magatartásunkat ez az imádság. S vájjon miért nem? Egyszerű. Még mindig azt hisszük, hogy in) irányítjuk a világtörténelmet. Nem reális tény számunkra az Úristen akarata, kijelentése. Kimondom nyíltan: Mi hívők nem hiszünk az Istenben. A magunk hiedelmében hiszünk. Ha egyszer az Ige így szól: »Bizony hamar eljövök» — akkor az nem frázis, amit elereszthetek a fülem mellett, hanem kijelentés, melyre nem lehet más válaszom : »Bizony jövel, Uram Jézus.« Ha más a válaszom, akkor baj van a hitemmel. És baj van. Baj. Mert nem ez a válaszunk. Mi nem bánnánk, ha egy kicsit késne az Ur visszajönni. És most jön az említett cikk igaza. Éppen azért nem kívánjuk még az Ur visszaérkeztét, mert rendezetlen, rendet! n életünk Van. A hívők nem éreznek felelősséget embertársaik iránt, pedig az Ige világosan szól: »Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván és a szolgáit felhatalmazván és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta hogy vigyázzon. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, e.;.te-é vagy éjfélkor, vagy reggel? Hogyha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.« (Mk. 13 : 32— 36.) Tehát: Az Ur megérkeztéig meg van szabva kinek-kinek a dolga. Eljutottunk odáig, hogy éppen a visszatérő Ur kötelez minket felelősségre és munkára. Sokan hitükre hivatkozva vonulnak félre a rájuk váró feladatok s felelősség betöltése elől. Az ilyenek lassanként elalusznak. Éppen a visszatérő Krisztus várása hat serkentőleg azokra, akik nem engedték elnémulni magukban a Lélek imádságát: Jövel, Uram Jézus. Tehát: A hívók magyarság iránti felelőssége az örökkévaló távlatok szempontjából nézelten még halálosan komolyabb. Ha mi tudjuk, hogy az Ur Krisztus visszajő; ha tudjuk, hogy Ő az ajtó előtt áll, talpra ugrunk és munkához kezdünk. Életesen frissítő gondolat számomra az Ur közel-volta. Nem dogmatikai tétel csupán, hanem programm-pont, melynek megvalósulása napról-napra közeledik. Nem rózsaszínű Abrátidkép, hanem vaskos következetességgel felénk dübörgő bizonyosság, történelmi tény, kiiktathatatían realitás, mely előzménye egy új világrend érvényrejutta- tásának : az égből leszálló új ég és új föld csodájának. A végső dolgok így határozzák meg a jelenleg aktuális feladatokat s felelősségünket. Ha a Lélek imádsága ki nem oltatatt mi- bennünk, akkor az Ur visszatérése határozza meg tevékenységünket. E fundamentális rendezés nélkül kialszik bennünk a felelősség lángocskája. Mert igenis van felelősségünk, de ezt az Úristen határozza meg. Nem magunkra erőszakolt póz, szerep, hanem szolgálat. Isten a történelem ura. Mi sáfárok, szolgák. Az új ég és föld realitása nem ködkép, felhőkakuk-vár, hanem Istentől alászálló ajándék, melyben azok részesülnek, akik »győzlek». Akik engedelmeskedtek Isten kijelentésének. Engedelmeskednünk és győznünk pedig csak itt a régi ég alatt, a régi földön lehet, visszavárva az égből érkező Ur Jézus Krisztust. Az a mi nagy bajunk, hogy két életet élünk, nem egyet, ezért a szempontjaink is kétfélék, s ezért zavarodunk meg. Isten Szent Leikével az Úrhoz kapcsolódva lássuk e világot az Ő urasága helyének, ahol csak egy szempont érvényesül: az Övé. »Mert őtőle, ő általa és öreá nézve vannak mindenek.« (Róma 11 : 36.) Kiss Lajo s
