Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-10-05 / 20. szám

IV. évfolyam, 20. szám

Ara: 60 fillér

■

19^6 október 5

észrevettük,

hogy az Isten rajtunk tévő ítéletének van egy érdekes vetülete: megmutat egymásnak bennünket úgy, amint va> gyünk. Egy sereg emberről például kiderült, hogy nincs hite, vagy nem ér telmes. Illúziók léggömbjei pukkanlak széc, emberekbe vetett bizalmak rendültek meg, de azért van haszna, mégpedig két nagy haszna az Isten íléletes em berismertetésének. Az egyik az, hogy azért kellemes meglepetésekben is részesít. Régi arcok megszépültek, öregnek látszó le'kék if jakként mutatkoztak, ko po'tnak hitt hangok érces dallamot fújtak. Sok drága ajándékot kap unk, vagy kaptunk vissza olyanokban. akiket nem becsültünk meg, vagy nem vetítünk észre, mert nem tud.uk, hogy kicsodák. A másik haszna az, hogy csalódásainkban kipróbáltatott a türelmünk és a szeretetünk és így jobban megismerhet tűk önmagunkat is. Bizony sokszor elbuktunk a próbán ...

*

hogy népünk egy része a nagy hah! los problémákból a kisebb, tüneti nyavalyákra való panaszkodásba menekült. Aki ezt az u.at már megtette, az leg többször megkönnyebbült ugyan de

annyira foglya maradt a kisebb bajoknak, hogy a nagyokat már is ké

pes meglátni. Mai sok bajunk ellen lázadozni azért könnyebb, bt mások* teher okolni. A gyökérproblémát, az Isten ítéletét elfogadni és hirdetni ne héz, mert nem lehet »utána« jelzéssel továbbadni mákoknak, mert az Isten ítéietének — ami minden bajnak az oka — az oka mi vagyunk, mu'tunk és je- lenünk minden bűnével és engedetlen ségével.

*

hogy szolgálatunkból temérdek időt elloptunk. Fe.es eges vitatkozások, mihaszna csatározások helyett biz jobb lett volna barátainkkal és olvasóinkkal fogta kozni. Hát nem furcsa dolog, hogy többet törődünk ellen f eleinkkel, mint barátainkkalf Mert vannak barátaink! Átmelegszik a szivünk, amikor niost rá juh gondolunk. Bevalljuk, hogy nagyon kevés jó szavunk vo t hozzájuk, pedig az ő imádságukon vetjük meg a lábunkat. Bará.ctink és Olvasóink, bocsássatok meg nekünk! Nem a szeretetünk volt kevés. hanem az ellenfelünk volt sok. Add g siránkoztunk a meg nem nyert elveszettek mia.t, hogy majdnem elvesz tettük a megnyerteket. Valahogy úgy jártunk, mint a régi Magyarország szociológusaik. Amíg a meg nem született gyermekek ügyében ankétoztak, addig a már megszületettek sírjai óit sorjáztak a tente.őben. Higyjétek el Kedves Barátaink, hogy közüietek a legkisebb is kedvesebb a szemünkben, m,nt legkedvesebb ellenfelünk.

*

hogy azért panaszunk is van bará tóinkra. Jól esnék. ha gyakrabban jelentkeznétek. Egy me'eg sor, vagy biz iató szó néha jobban kellene, mint bármelyik kedves bírá ónk unalomig új viszontválasza és szenzációs, alig száz szór hallott megjegyzése. Barátaink! üe jó, hogy vagytok! Lépjetek köze ebb!

*

hogy vannak ám azért csodálatos kér dések is. Valaki például azt kérdezte tőlünk, hogy miért éppen mi rendezzük az Országos Református Nagygyűlést. O t a helyszínen elhatároztam, hogy addig nem válaszolok a feltett kérdésre, amíg az általam fabrikált csodálatos kérdésekre megnyugtató fehlebec nem kapok. Az én kérdéseim ezek: Kik nem rendezlek az elmúlt 10 esztendőben Országos Református NagygyűléstI M‘"rt nemI Miért éppen ők nemi —e S—

Irta: Faluvégi Dániel

Minapában igen megdöbbentett egy beszélgetés. Az ébredésről beszélgettünk, még hozzá természetesen a magyar ébredésről. Szó került Isten szuverénitásáról, arról, hogy Ö a népek és a történelem Ura. így a magyar sors és jövendő is az Ö kezében van, a Hozzá való viszonyunktól függ minden. Eddig nem is volt baj. Csak amikor a következményeket vonta le, akkor hökkentem, sőt rémültem meg, hogy mennyire mást értünk a szavak alatt, mennyire más malomban őrölünk. Ő ugyanis azt mondta, hát akkor csak egy megoldás van: ki kell építeni a keresztyén frontot. (Lehet, hogy »keresztény«-t mondott, hiszen az illik jobban a fronthoz.) Nagy dikeióban bizonygatta, hogy össze kell fogniok az egyházaknak, félretéve minden más szempontot s nagy tömegeket megmozgatva, megmenteni a magyarságok Első megdöbbenésemben azt kérdeztem: »Mitől?« Barátomat is nagyon me'-lepte a kérdésem. Itt, az'ón kiderült a teljes szembeáll ' imk.

Azóta állandóan abban a. ben élek, hogy milyen lurzu zm lenne, ha mások, vagy talán sokan ilyeténformán értenék a magyar ébredést, a hivő magyarságot. Nagyon szeretném megkérni mindazokat, akik ilyenfélek éppen gondolják, várják, sőt esetleg szolgálják ízt a mi ügyünket, hogy végérvényesen vegyék tudomásul: mi nem ezt akarjuk, nem ezért munkálkodunk, nem ezt hirdetjük. Itt egészen másról van szó.

Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartjuk leszegezni, hogy Isten mindenható urasága (szuverenitása), már tudniillik _ az, hogy Ö a világ, a népek, a történelem szabados Ura, nem politikai alaptétel, melyre politikai front vagy méghozzá politikai, ne talán- tán »keresztény« párt épülhetne fel. Ez isteni kijelentés, önmagabemutatás, melyet magatartást megszabó, hódolatot és engedelmességet kívánó hittel lehet elfogadni. Aki ezt vallja, annak magának ke'l elsősorban megalázkodó bűnbánattal meghódólnia az előtt az élő Isten előtt, aki a Krisztus által mindenek felett és mindenekben uralkodik. Csak az engedelmességben és mindenben átadott élet hirdetheti, hogy Jézus Krisztus Istene az Űr mindenekben.

Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartjuk nyíltan megmondani, hogy mi a magyar ébredés alatt semmiképpen sem értünk valami önálló, keresztyén vagy keresztény, vagy mind a kettő zászló- bontás alatt itömörült magyarságpolitikát. Tessék elhinni, hogy ez egyáltalán nem is politika A magyar ébredés alatt a magyar élet Istentől való m egoldását vár luk, kérjük és szolgáljuk. Ez elsősorban és elengedhetetlenül lelki ébredés, mégpedig egyedül Isten Szentlelke által munkált és hozott lelki ébredés. Ez pedig embereknek, nálunk történetesen magyar embereknek egyéni, erkölcsi bűnökből, hitetlenségből, lelki tévelygésekből való, bibliai értelemben vett megtérése, s ezután vagy ezzel együtt a közösségi bűnökből, hitetlenségekből és tévelygésekből való megtérése Önmagunktól, emberektől, az ördög

hatalma alól a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztushoz. Az ébredést, a magyar ébredést is az evangélizáció gyümölcsének valljuk.

Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartjuk őszintén megváltani. hogy amit mondanivalóinkban politikumnak gondolnak az emberek, az nem az, hanem prófécia, tehát lényegében és teljességgel Isten-szolgálat. Csak azért mondjuk, mert látást adott az Űr és lehetetlen. hogy ne mondjuk azt, amit látnűengedett titkaiból a mi felséges és szabados^ Urunk. S amit mondunk, csak azárt mondjuk, hogy higyjenek és megtérjenek az emberek. Másoktól kultúrmunkánf'-k nevezett szolgálataink se azok, hanem keresztyén szolgálat, mégpedig Isten országa szolgálata. Az igaz, hogy nem a szakványos prédikálós és belmissziós vonalon, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában.

Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartjuk azt is nyílvá- hozni, óé,; üut-ií modernségünk ellenére, nagyon is konzervatívok vagyunk, mert indításainkat a »régi« Istentől nyertük és kértük. Látásainkat pedig a »régi« Igéből, megvallotta« a Bibliából kaptuk és kapjuk. Erőnk is csak annyi van. sőt még nénzünk is, amilyen hűségesen imádkozunk és imádkoznak értünk.

Félreértések elkerülése végett megváltjuk, hogy mi naponként Bibliát olvasó, imaközösségekben élő, tizedet fizető, bűneink bocsánatát Jézus Krisztusban nyert, tisztulásunkat az Ö vére által remé’t, »kegyes« emberek vagyunk, akik újra és újra engedelmesen szánjuk oda magunkat a Szentlélek vezeNEM KÉRDÉS, hogy az egyház sok és nehéz nyavalyában szenved, mert ez mindazok előtt tisztán áll, akik csak valamelyes Ítélőképességgel bírnak, de, hogy a nyavalyái olyszerűek, melyeknek gvówítása hosszú ápolást nem bír el s amelyekkel szemben sem nem hasznos, sem nem észszerű felettébb lassan ható gyógyszerekre várni. Vakmerő ég istentelen újítással vádolnak, mivelhogy elég merészek voltunk az egyházban a régi

állapotból némely dolgot kimozdítani

__

Am

int hallom, némelyek azért is köny- nyen ítéletet mondanak felettünk, mert a javítást ugyan követelnünk kellett volna, de megkísérelnünk szükségtelen volt... Mi idő előtt nem siettünk, semmit megfontolatlanul nem tettünk, kötelességünktől idegen dolgot nem erőszakoltunk... s végül minden cselekedetünkre a végső kényszer bírt bennünket.

KÖNNYŰ EMLEGETNI A HITET ÉS BÜNBáNATOT. de érezni és végrehajtani őket a legnehezebb dolog... Az emberek hajlandók eltűrni, hogy sok kegyetlen törvényt szabjanak rájuk, sok nehéz szabályzatot szívesen elhordoznak... csak a szívről ne essék említés.

'A LELKIPÁSZTORI HIVATALT ÚJJÁALAKÍTOTTUK, hogy megegyezzék

tése alá. Hogy mégis olyan másfajtáknak látszunk, hogy mégis szinte különcködünk, annak okai: engedelmeskedünk a mennyei Iá'ásóknak, következetesen valljuk, hogy Isten szuverén Űr s így övé az egész világ és a teljes élet, tekintettel vagyunk a másik emierre és végül nem vagyunk idealisták és álomkergetők, hanem minden vonatkozásban Isten akaratát és dicsőségét keresők.

Félreértések elkerülése végett megváltjuk, hogy nem Isten szerint valónak tartjuk a keresztyénség zászlója alatt űzött bármiféle politikát. vagy politikai tömörülést» mert a politika nem Isten é,s ember, hanem ember és ember, helyesebben emberek és emberek viszonya. Azt valljuk, hogy a helyes politizáláshoz megváltott, Istennel valódi közösségben élő emberek kellenek, de istenkáromlásnak tartjuk a keresztyén egység, keresztyén front, keresztyén tábor, egyházi összefogás vagv bármi hasonló rév alatt megindult politikai val' 1 ’ ... /. i / • ■ ty - *-» uvyl * yy I

lUiiilN/asi« ÍIÍolL «Áld.' c11% «- -2 14'I*. - - ' «T

keresztyén séget, az Isten országát nem politikával, hanem egyedül misszióval és isrelrr (tetőssel lehet szolgálni és terjeszteni. Az ilyen vállalkozások mögött nem Isten dicsősége á l, hanem mindenfé’e egyéb hatalmi és érdek törekvések, vagy védelmek akarnak az ísv tömörült tömegek útján érvényesülni. Ismerjük ezeket már a történelemből. Isten óvjon tőle most minket, magyarokat!

A magyar ébredést szolgájuk, az evangé'iumot hirdetiük, mert meg; tért. Krisztussal közösségben élő magyar emberek hitén imádságán és szolgálatán keresztül alakulhat a magyar élet és jövendő istenesen.

egyrészt az apostoli rendtartással, másrészt a régi egyházi szokással: hogy t. i. akik az egyház élén állanak, tanítsa- nak...Akik az egyház kormányzatát kezükben tartották, nem volt egyéb gondjuk, csak hogy a kereset ne apndion. A hivatalban csak azokat óhajtottuk megtartani, akik buzgók kötelességük teljesítésében. Mindeneket figyelmeztettünk arra, hogy a lelkipásztorok megválasztásában nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel járjanak el...

AZ EGYHÁZKORMÁNYZAT TERÉN vannak törvények. Ezek közül azokat szívesen elfogadjuk, melyek nem kötelékei a lelkiismeretnek, vagy amelyek a közrend fenntartására szolgálnak. Azon törvényeket azonban, melyeket zsarnokilag hoztak a lelkiismeretek szolgaságba hajtására,... kénytelenek voltunk hatályon kívül helyezni... Csak az egy Isten tisztelését s egyszerű igazságát akarjuk uralomra juttatni az egyházban.

AZ EGYHÁZ HIBÁINAK MEGJAVÍTÁSÁBAN semmivel sem voltunk hevesebbek, mint maga a dolog követelte. Ez vádlóink figyelmét sem kerüli ki,ez okból más vádhoz fordulnak. Azt állítják, hogy háborgásunknak egyéb haszna nem volt, mint hogy a keresztyén viTílceédfoeJ/t elketíilé

Van-e jogunk reformációra?