Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-07-27 / 15. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS A KÖZÖSSÉGI MEGTÉRÉS Irta: Karácsony Sándor Nem hiába tartjuk a haza bölcsének Deák Ferencet, nagy bölcseségére vall az a példája is, hogy a rosszul begombolt mellénynyel nem lehe* okosabbat cselekednünk : végesteien végig ki kell gombolnunk, addig, ahol eredetileg elhibáztuk s úgy kell aztán annak rendje-módja szerint begombolnunk újfent. A közösség fogalmával sem lehetünk különben. Vissza kell mennünk a múltban egészen addig, ahol a fogalmi zavar elkezdődött körülötte-mellette s a nyert tanulságok alapján neveznünk el mostantól fogva közösségnek azt, ami valójában is közösség, nem csupán annak tartódik, vagy annak számít. Most válik nyilvánvalóvá a XVI—XVII. század fontossága. Mert ez az időpont az, ahol már egyszer volt igazi, hamisítatlan közösségi élet. Magunkban Mert mi történt a XIX. század végén és a XX. század elején Magyarországon? Az úgynevezett belmissziós mozgalom nagyon áldott munkát végzett. Sok száz, sőt sok ezer lelket el- vagy visszavezetett Krisztushoz. Ennek a bizonyságtevő, evangélizáló tevékenységnek következtében nagyon sok magyar lélek személyes megváltójának ismerte meg az Idvezitőt, nagyon sok magyar lélek megismerte, megbánta, megútálta bűneit, megtért és megszabadulván bűnei rabságából, meghalt a bűnnek és újjászületett Krisztusban, Krisztus által és Krisztus szolgálatára. Mindennek látható jelei vannak, mindez kétségtelen és háládatlanság volna tagadni. De mi történt a XVI. század második felében és mi ment végbe itt nálunk Magyar- országon a XVII. század első felének utolsó évtizedéig? Mindaz, ami a XfX. század végén és a XX. század elején és azonkívül még sok minden egyéb, aminek ezúttal még előtte vagyunk. A mostani belmissziós munka eddigi eredményeiként nagyon sokan megszabadultak egyéni bűneiktől. A reformáció és ellenreformáció évtizedeiben azonban közösségi bűntudat, bűnbánat, bűncsömör, megtérés, szabadulás, halál és újjászületés is történt. A még jelenben is tartó magyar belmisz- szios ébredési folyamat következtében sok lélek, aki azelőtt parázna volt, vagy rágalmazó, tolvaj, apját-anyját nem tisztelő, Isten nevét hiába felvevő bűnös volt, bűnbánatot érzett és pillanatnyilag azt hitte, el van veszve, mert hiába útálja bűneit, nincsen ereje a jóra s ezután is parázna lesz, rágalmaz, lop, nem tiszteli apját-anyját, káromkodik, mert képtelen egyébre. Aztán egyszercsak feldereng előtte az igazság, elhiszi, hogy Jézus Krisztus éppen az ő ilyetén bűneiért halt meg, váltságul halt meg, neki tehát nem kell már ezekért a bűnökért meghalnia, sőt Krisztusban lesz ereje krisztusi életstílushoz is. Közösségben Nagyon nagy dolog ez s az ilyen ember a közösségben már önellátó, maga nem szorul többé a közösség egyéb tagjainak az istápo- lására. Nem rágalmaz, tehát nincsen szüksége a megrágalmazott fél testvéri megbocsátó szeretetére. A közösségnek azonban nem eleven tagja rriég. Közösségi bűneit még nem tudja, nem is útálhatja tehát. Mik azok a közösségi bűnök? Az aposto lók, a tanítványok bűne addig a percig, míg a vigasztaló Szentlélek meg nem szállotta őket. Tudtak mindent, de hallgattak. Meg volt a bizonyosságuk, de nem volt még erejük és képességük a bizonyságtételre. A bizonyságtétel az egyház, az egyetlen igazi keresztyén közösség lényege. Elmen- vén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek nevében. A nyelv bűnei a közösségi bűnök. Egyetlen bűn voltaképpen. Az, hogy nem jól szól a nyelv, mert nem érti meg a másik fél a szavából, hogy Jézus a Krisztus. A nyelvi ébredés A XVI. században érezte ezt a nyelvi bűnt a magyarság s ezért fordPotta magyar nyelvre a Bibliát S ezért szólaltatta még ékes magyar versekben Dávid király 150 zsoltárát. De ugyanekkor soha addig és soha azóta nem tapasztalt szigorúsággal szorította rá pásztorait és doktorait a héber és görög nyelvek alapos és szolid tanulmányozására, hogy hű tolmácsai lehessenek az Űr igéjének. Szenczi Molnár Albert zsoltár- fordításai még talán a Károli-féle bibliafordításnál is jobban mutatják, mennyire Isten gondolata érvényesült ebben a nyelvi bűnbánatban. Népünk megtanulta, megszerette s mai napig nagy kedvvel énekli a francia népdalokból sarjadt Goudimel-féle dallamokat. Magyaroknak fogadta és magyaroknak tartja őket. (Arany János Baksay Sándor elbeszélése szerint ezekkel a szavakkal hárította el magáról a zsoltárversek revíziójának még a gondolatát is : Eén nem nyúlok hozzájuk, mert eén gyermeksigem óta úgy tartom, hogy maga Dávid király is szakasztott igy inekelte ezeket, magyarul, akárcsak eén.) Ez pedig azt jelenti, hogy magyar folklór, francia folklór és mindenféle folklór egyformán Isten teremtései. Csak a műköltés, műzene és tudós tudomány emberi csinálmányok. Gyümölcsök Beláthatatlan és mondhatatlanul gyönyörűséges következményei lettek ennek a XVI. századbeli közösségi ébredésnek. A nyelvi ébredés mindenféle közösségi funkció terén bűntudatot, bűnbánatot, bűncsömört és megtérést eredményezett. Megszületett a magyar irodalom. Megalakultak a magyar iskolák, a kollégiumok és partikulák, sőt Pázmány Péter buzgóik odása következtében a nagyszombati magyar egyetem is. A tudomány nyelvén (amely akkor a hitvitákat jelentette), az a fél maradt győztes, aki jobban, szebben, kézzelfoghatóbban, a másik félnek érthetőbben tudott magyarul. Elviselhetőbbé vált a magyar nép körében a társadalmi érintkezés. Megújult, reformálódott nemcsak a protestáns, hanem a kato likus egyházi élet is. Közjogi szempontból egyenesen létét köszönheti a magyarság a közösségi ébredésnek. Gondolok itt most nemcsak a bécsi, nikolsburgi és linzi békék vívmányaira, hiszen azokat újra meg újra hatálytalanították az elnyomó törekvések (bár roppant fontosságuk nyilvánvaló, azért mégis). De gondolok az apró autonómiákra, a kúriális nemes községek életére, különösen a török hódoltsági területeken. Ezek, kiszakítva a vármegyei egységből, elpusztultak volna, ha ré„i állapotukban zúdul reájuk a veszedelem. A fölszabadításkor ezek helyén is nádasokat találtak volna, mint annyi helyen egyebütt, de ezek megmaradtak falvaknak, mert a reformáció átalakította őket s presbitériumokat tett beléjük p municipiális eiüf* járóságok helyébe. Debrecenben még ma is Ismét külde más szolgákat, mond. van: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Imé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. Máié 22: 1—11. Magam részéről igen nagyon csodálkozom azon, hog'y még mindig vannak templomok, hogy hangzik igehirdetés, lehet evangéliumi szolgálat. Isten egészen méltán és igazságosan megcsele- kedhette volna, hogy mindezeket eltörölje amiatt a sok hitetlenség, képmutatás, álkegyesség, egyházi visszaélés miatt, amiket ezek körül elkövettünk. Ö mennyiszer szólt hiába. Őt hányszor értették és értettük félre. Megmondotta, hogy mit és hogyan akarja és mi éppen ellenkezőleg cselekedtünk; s ráadásul éppen emiatt nagy bajba keveredtünk. Senkivel és semmivel annyi visszaélés nem történt, mint éppen •Istennel, az ő ügyével, Evangéliumával és egyházával. Igazán joga lenne Neki teljes haraggal elzárkóznia és azt mondania: Soha többé nem kezdek ezekkel a makacs, szemtelen, lázadó ímberek- keí... De lám, Ő éppen abban bizonyul Istennek, hogy nem az emberi logika szerint cselekszik: »Ismét külde más szolgákat...« Ez a mi korunk, ez a mi időnk is éppen olyan, hogy méltó, megérdemelt dolog volna, hogy Isten teljességgel elzárkózzék tőlünk, mert egyszerűen, makacson nem akarunk tanulni. Ö szólt hozzánk és figyelmeztetett, hogy nem jó úton járunk. Nem tértünk meg. Erre Ö félreérthetetlenül megbüntetett bennünket, ránk hozta mindazt a rosz- szat amit törvényében megjelentett. Döbbenetesen és szégyelnivalóan ez sem használt. A nagy szorosság idején, de sok mindent ígérgettünk, hogy így egy ugyanazon személy a város polgármestere és a református egyház főgondnoka. Igaz, hogy ma a polgármestert választják meg kurátornak. Kezdetben ez megfordítva volt: a kurátort tették polgármesternek, mint Isten mértéke alatt is legarravalóbbat. A közösségi megújulásért A mai ébredés még nem ment végbe. Nyelvünk bűnei még nem is tudottak előttünk, szó sincs tehát róla, hogy valamit megbánnánk. Folyik nagy hévvel-lével az evan- gelizálás, egyik bizonyságtétel a másik után hangzik el, rendszeresen folyik szószéken az igehirdetés, iskolákban a hitoktatás, de még csak meg sem képzik előttünk, hogy nem értjük egymást, nem pünkösdi prédikációk a tanításaink. Jellemző arra a gyermeteg naivitásra, amivel a nyelv bűneit még csak nem is érzékeljük, hogy jómagámat azzal vádolnak leghívőbb, legkomolyabb belmissziós testvéreim, hogy elirodalmosítom a belmisszi A, nem elegyítetlenül hirdetem az evangéliumot, holott nekem már régóta sem irodalmi, sem tudományos ambícióim nincsenek. Csak azért lelkesítenék mindenkit arra, hogy í XVI. századból, népnyelvből, klasszikusokból, honnan : tanuljunk meg magyarul, mert tudom, érzem, hogy a meg nem bánt és kellőkép meg nem útált, tehát újjá nem született magyar köznyelven nem érti szavunkat a másik fél, a misszioná- landó magyar ember, sőt saját nyelvi nyomorúságaink a legékesebb vádolóink arra való nézvést, hogy mi magunk sem értjük egészen, nem is fogadjuk hát meg Isten nekünk szánt mára szóló parancsait. Ennek következtében maradnak el közösségi életünknek azok a csodálatos megújulásai is, melyek a XVI. és XVII. században a reformáció és ellenreformáció kísérő- jelenségei voltak. Jámbor, záp és meddő vélekedés azt gondolni, hogy a közösségi élet csak úgy magától megújulhat. Hiába beszélünk, sőt hiába fáradozunk mozaikszerű reformok körül. Vagy megújul a közösségi élet a maga egészében, vagy nincs külön — mondjuk —- zenei megújhódás sem — mondjuk megint — a Bartók—Kodály- féle magyar népzenés alapon. Egyetemes magyar lelki ébredés nélkül megtanulják majd gyermekeink az iskolában, hogy »Béres vagyok, béres, béresnek születtem«, lesz, úgy lesz, hogy ezt se, azt se, de emezt és amazt csinálni fogjuk. Most pedig folyik a régi élet, nő az elégedetlenség, az emberi megsértettség. A becsületes bűnbánat és megtérés he_ Ijett a magunk igazolása és tisztára mosása. Itt már igazán senki se hibás. Itt már lassan mindenkivel csupa méltatlanság és igazságtalanság történik. Jujj, de becsaptuk az Istent... dehogy őt, saját magunkat. És imé, mit csinál Isten? Ismét hívogat, kegyelmet kínál, megoldást ajánl. Nekünk újra az a dolgunk, hogy hirdessük nagyfennen, hogy Istennél, az ég és föld Teremtőjénél, aki úgy szerette e világot, hogy elküldötte egyszülött Fiát, változatlanul készen van minden. Ö most is bővelkedik a megbocsátásban. Ö most is kegyelemben gazdag. Neki most is érvényes és az é et teljes megoldását jelenti s ígéri evangéliuma. Nekünk újra hirdetnünk kell a nagy hivogatást: Jertek el a menyegzőre! p még mindig arra vár, hogy megteljék háza lakodalmas néppel. Ö még mindig téged is vár, hív, újra hív és újra vár. Ö még mindig, újra meg újra felkínálja magát a Krisztusban neked is, nekünk mindannyiunknak. Imé, Ő nem gyönyörködik a meghaló halálában, hanem él és megtérésre, hozzáférésre és Vele való új szövetségre hiv... Kérve kérünk; Jertek el a menyegzőre! A most következő lépés megint a mi dolgunk. Isten, imé. újra lépett felénk. Most mi következünk. Ö ajánlatát ismét megtette, most nekünk kell elfogadnunk, eljönni, Nála betelni evangéliummal és így megcselekedni, amit akar. jjf| Eljiissz-e? DOULOS bravúrosan eldalolják a gyermekkórusokban a Pünköstölőt: »ez ki háza, ki háza, Jámbor Gál János háza, kirielejzon«, aztán hazajönnek, elhagyják az iskolát, megtanulják a legújabb slágert é s táncolnak az éppen akkor divatos dzsessz ütemére. Szebb, jobb jövendő csak fordítva lehetséges. Megbánjuk nyelvünk bűneit, újjászületünk szavainkban: ezeket a szavakat — csoda lesz ez és mégis valóság — megérti a másik magyar lélek. Megérti belőle, hogy Jézus a Krisztus. Értvén egymás szavát, újra közösséggé ková- csolódik a XVII. század második fele óta kissé szertezilálódott hajdani közösségünk. Akkor aztán lehetségessé válik minden egyéb megújhódás : tudományos, irodalmi, zenei, képzőművészi, társadalmi, köz- és magánjogi, vallásos. A XVI—XVIi. század tanulmányozása csak a kánonokat szolgáltatja, hogy jelenlegi közösségi életünk funkcióit, nyelvet, művészetet, társadalmat, jogot és vallást mennél több Isten szerint való természetes rendszerhez hozzámérhessük — megbánhassuk és Krisztus keresztje alá hordozhassuk. Hogy megújulhassunk. 1Hantiak pxó^ítdink Sokfelöl és sokféleképpen hallom, hogy nincsenek ma látó, jövendőt hirdető, Isten útját és akaratát megjelentő emberek, próféták közöttünk. Szinte siránkozva panaszolta nekem tegnap is valaki: Nincsenek magyar próféták, ezért élünk olyan nyomorultan, elesetten és elcsüggedten... Hát ez nem igaz, mert vannak prófétáink. Vannak először is hamis prófétáink bőviben. Ezek azt hirdetik a népnek, hogy békesség, békesség és nincsen békesség. Ezek éppen a »békesség.! hirdetésével növelik meg rettenetesen a békétlenséget. A hamis próféták, akiknek Isten nem adott látást és a maguk látásait mondják, akik nincsenek Isten ígéreteinek birtokában és ezért hamis reménységeket keltenek. Ezek a megoldást nem Istentől és nem az ő keskeny utján remélik, hanem »csodafegyver«.ben, atombombában, győzőknek kijáró jövendőben biztatnak és hitetnek... Vannak azonban igazi próféták! is, akik valóban látnak, akik az Űristen szemével látnak. Most vannak, közöttünk élnek és hozzánk szólnak ezek a próféták. Isten ítéletét mondják. A rajtunk lévő rettenetes bajok végső okát Isten igazságában látják és hirdetik. A sérelmezett igazságtalanságokban Isten igazsága teljesedik be rajtunk. Hirdetik Isten kegyelmét, jövendőt készítő jóakaratát, de kizárólag az ítélet alázatos elfogadása, a megváltozást eredményező bünbánat és a gyümölcsöt termő megtérés feltétele alatt. A próféták nem azt mondják, hogy elég volt a rosszból, most már muszáj jönni valami jobbnak, mert már igazán megérdemelnénk, hanem azt hirdetik, hogy ha mindent továbbra is így csinálunk, ha megmaradunk a régi, makacs, jogainkat követelő, elégedetlen állapo- tunkb.m, akkor még rettenetesebb idők következnek reánk. Vannak prófétáink! Ezek azok, akik hirdetik: saját bűneink miatt van rajtunk Isten igazságos haragja és méltó, megérdemelt büntetése; a kimért büntetést alázatosan és Istennel való egyetértésben kell elszenvednünk (az ellene való lázadás csak súlyosbíthatja és* meghosszabbíthatja azt); Isten bűnbánat, vagyis a magunk és népünk megtörtént és meglévő bűneinek elvállalása, megváltása és elhagyása nélkül nem állhat szóba velünk. Isten rajtunk lévő, bizony, bűneink nagysága miatt súlyos ítéletében igen sok jő és kegyelem van, mert benne van az új és az egészen más élet lehetősége, sőt ennél több: kezdete, ajándéka; Isten kegyelmesen készíti, jelei nyilvánvalók, a teljes magyar ébredést, nemcsak egyeseknek idvességet hozó kegyelmét osztogatja, hanem az egész magyar életet megoldó csodáját viszi véghez; a magyar«ébredés a másik ember jegyében, a szeretetben életté váló hit vonalán történik, hordozói az ifjúság és az áhitat fokán vallani kényszerült »papok«, területe pedig a teljes és közös élet; az egyház és az evangéliumi szolgálat is ítélet alatt van, mert nem csinálta a maga dolgát, most is elkésett tennivalóival, ezért tisztulásra, reformációra szorul. A prófétálást meg ne vessétek! Kövessétek a prófétai szót! FALUVÉGI DANIEL Együtt az Úr színe előtt Jertek el!
