Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-06-15 / 12. szám
Bereczky Albert: Mi lesz pünkösd után? Nagy áldás is van laibhan, meg észrevettük, hogy vannak emberek, akiknek egész életét a »vakság dicséreten, tölti be. Már az rettenetes dolog lehet, ha valaki vak, de az még borzasztóbb, hogy vannak vakok, akik a vakságot tartják az egyetlen tökéletes életformának. A Krisztus nélküli ember azért a legszánalmasabb, mert még irigyelteim is szeretné magát »felvilágosultságáért«. A múltkoriban egy összejövetelen valaki bizalmasan a fülünkbe súgta: »Ne tessék már mindig ezeknek a gyügék- nek beszélni, vannak itt felvilágosodott emberek is«. A gyügék tudniillik bűneiktől akartak megszabadulni és bo. csánatot akartak nyerni, felvilágosult atyánkfia pedig bűneit szerette volna mentegetni és az ítéletet elkerülni. Hogy kik távoztak el megigazultan, az mindenki előtt nyilvánvaló volt, csőképp öelőtte nem. Csak az képes megundorodni vakságától, aki már egy kortyot hörpintett aiz Isten országának színeiből, pompájából és kápráztató fé. nyességéböl, vagyis, aki már tudja, hogy lehet látni is és a látás az egészség, a vakság pedig a betegség. A vakokat egy dolog mentheti meg. Ha hisznek abban, hogy van látás és van. nak látók, vagyis, ha hisznek a látóknak. hogy az 'elkésési mindig szívesebben bocsátják meg az emberek, mint a siettetést. Előttünk van pl. egyházunk élete. Egészen világosan látható, hogy egyházunk nemcsak hogy sok dologgal késett el, hanem szinte mindennel el. késett. Ezért senkit sem vonunk felelősségre, mert hiszen a késedelmet nem muszáj okvetlenül engedetlenséggel indokolni, mert vannak ilyen helyre kifogások is. mint pl.: »nem volt alkat, más az idő rá; nem állott módunkban; nem álltak rendelkezésünkre anyagi eszközök; könnyű utólag okosnak lenni« stb. Egyszóval bűnösen, engedetlenségből vagy rosszakaratból mulasztani • szabad vagy legalább is menthető dolog. A mulasztásokat észrevenni, az el késések okozóit felelőssé tenni; tilos. Ennél tilosabb már csak az, ha a ma és holnap életbevágó tennivalóit meri ra- laki 'meglátni és megmondani. * h°ny több szer eleire van szükségünk- Olyan könnyön »kikészítjük« egymást, olyan maró gúnnyal tudunk szemben rs, hátmegett is »megemlékezni« egy. másról, hogy itt az ideje most már az ezért való szégyenkezésnek is. An. nak van igaza, aki jobban szeret, mert az tud megbocsátani és szeretni, akinek igaza van. * hogy a múltban nagyon bőkezűen osztogattuk a keresztyén nevet. Ezt ma már nem szabad megtennünk. Hogy valakinek a neve után születésekor ogy állami, tisztviselő odabiggyesztette az anyakönyvbe a keresztyén név valamilyen változatát, az nem tesz ke. resztyénné senkit sem, mint ahogyan a keresztvíz sem tesz azzá. Keresztyén. ne csak a Szent Lélek tesz egyeseket (bizony csak keveseket), így hát job. ban kellene vigyáznunk a »keresztyén« és »keresztyénség« szavakra, mert ezek nemcsak hovatartozást, han<\m lényégét és minőséget is jelentenek. * hogy engedelmes élet csak hitből fakad- Egy újságcikk pedig csak eSy újságcikk és nem tér bele min. den. Ha az engedelmesség szálait sző. vögel jük, higyjük el, hogy hit van mögötte, ha a Kit belső körét ragyog, tatjuk fel, higyjük el, hogy engedel. mességre akar indítani. nagy veszedelem is, hogy a keresztyénség nagy központi tényei ünnepekhez vaunak rögzítve. Az..áldás nyilvánvaló: ha máskor nem, legalább nagypénteken a megfeszített Krisztus, legalább ihiúsvétkor a feltámadott Krisztus, legalább áldozócsütörtökön a. mennybe .ment Krisztus és pünkösdkor a Szentlélek Isten hirdethetik. De a veszodele.ni is nyilvánvaló: Isten legnagyobb üzenetei csak akkor tűnnék föl aktuálisnak, amikor az ünnepi időpont elérkezik, azután már nem. Különösképpen így van ez a Szentlélek Istennel. Gyülekezeteink értetten megdöbbenéssel néznének föl, ha Batizi András, Huszár Gál vagy Szegedi István Szentlélekről szóló énekét nem pünkösdkor énekeltetnénk (nem is szólva, arról, hogy ezeket az énekeket jórészint csak a déltvidéki reformátusok éne- keskönyvéből lehet megismerni). Az meg éppen szekitás különcségnek látszódinók, ha valaki pünkösd után is a Szent1 élekről prédikálna Pedig bizony nem azért adattak az ünnepek, hogy Istennek legnagyobb cselekedetei úgy legyenek béléjük zárva, mint a sírverembe, ahonnan csak évenként egyszer szabad előjönniük. Nekünk meg a mostani időnkben különösképpen nem szabad abbahagyni a keresésit, kérést és zörgetést a Szentlélek Isten reánk való kiáradásáért. Mert lassan és egyelőre még kis körben, de kezdünk rájönni, hogy ez ,az egyetlen fogyatkozásunk. Hiányzik a Szentlélek ereje és ezz_el együtt minden hiányzik. Az igehirdetés azért erő télen és gyümölcste- len, mert a hirdetőiknek és & hallgatóknak a Lélék bizonyságtétele és a Léleik gyümölcse nem adatott meg. Gyülekezeteink azért áléit,ak. csüggeditek, sokszor kétségbeejtően szétesettek és lelkileg-anyaglliag nyomorúságosak, mert az újonnan születést adó, mindenre világosságot árasztó, vigasztaló Lélek nem mutatja meg hatalmát. Az igehirdetés belső erőtlensége rettentő ítéletté válik az egész magyar élet számára, így közösségi vonatkozásban külön hangsúlya és értelme Van Jézus szavának: »Ha a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?« Ha az egész magyar életben a világosságot^ árasztani hivatott igehirdetés sötétség, mekkora akkor a sötétség a többi területen? Az egyház elsőrendű feladata, hogy az élet megoldására mintával szolgáljon. Benne kell olyan közösségnek lenni, benne kell úgy megoldódni az emberek egymás közötti viszonyának, hogy ennek a kisugárzó hatása kovászként átjárja az egész tésztát. De hol vagyunk mi most attól, hogy ezt a mintát, példát nyújtani tudnánk? Nem az a baj, 'hogy a körülöttünk levő világ ezt nem igényli, sőt az a határozott tendenciája, hogy betokosodjunk a magunk zárt, külön vallásos világába, — hanem az a baj, hogy mi magunk sem igényeljük. Hivő, kegyes emberek is szívesen _ vállalják azit, hogy a világ maradjon világ, mi pedig legyünk az egyház, — ami önmagában igaz is, meg nem is. Igaz annyiban, hogy a világ nem akar, nem is tud Isten uralma alá engedelmesen behódolni. És igaz annyiban, hogy az egyháznak akarni és tudni kell Isten uralmát engedelmesen vállalni és megvalósítani. De nem igaz, hogy az egyház lemondhat a hódítás missziójáról. Az egész életet, az egész világot oda akarja hajtani Isten uralma alá. Vállalja tehát azt a feszültséget, hogy hiltben és engedelmességben szolgál egyetlen Urának és ki akarja terjeszteni Urának hatalmi körét a .még neki_ nem engedelmeskedő vagy vele éppen ellenségesen szem- beálló többiekre is. Itt mutatkozik meg legvilágosab- ban ,a, pünkösdi Lélek hiánya. Gyülekezeteinkben ismerik a iSzeinltléleknek azt a titkos munkáját, amellyel felébreszti a bűntudat keserűségét és megtérésre hívogat. 'Növekszik azoknak a száma és erősödik azoknak a világossága, akiket Isten Lelke már megvigasztalt s a bocsánatot Jézus Krisztusban megtalálták és elfogadták. Az apostolokban pünkösd előtt is munkálkodott már így a Szentlélek, Péter le, borul már egyszer a csónak fenekén Jézus elé és elmondta, a megrázó vallomást: »Eredji el éntőlem. mert én bűnös ember vagyok. Uram !« A Kősziklát, is fölismerte és megvallotta Krisztusban, amit nem test és vér jelentett meg neki, hanem a mennyei Atya: »Te vagy ia Krisztus, az élő Istenneki Fia!« Sőt már a Most, hogy mindnyájunkat körülleng a Szentlélek kiöltetésére emlékező ünnepi hangulat, meg merek pendíteni egy témát, amire rendes, civilidőkben valószínűleg nem lenne elegendő bátor, ságom. Onnan sejtem, hogy aligha lenne, mert tegnap egy közösségben éppen ilyesmiről esett szó köztünk és meglehetősen szepegtünk miatta valameny. nyien. A gonosz lélek volt a téma s azzal kezdődött eszmeváltásunk, hogy őszintén meg kellett vallanunk: nem mernénk róla egyebütt beszélni. Egyebütt, ahol pedig a keresztyénség nagyon sok más kérdéséről nyilatkoznánk mégis. Igenám, mert az ilyesmi, hogy ha valaki egy mérföldre kényszerít, eredj vele kettőt, vagy ha az alsóruhád kéri, add oda neki a felsőt is, szociális vroblémának nemkülönben felfogható, mindenesetre van neki valamilyen racionális fogója, vagy határa. De a gonosz lélek, a Krisztusnak ellene szegülő, a disznókonddba költöző s azt vlzbefojtó vagy a víz nélkül való helyről heted, magával visszatérő gonosz lélek még pszichopatológiai beszédtárgynak is hátborzongatóan irracionális. Hiszen még magunk között is szeretjük és szoktuk is elködösíteni a. kérdést, ami. nek az a rendes menete, hogy átvisz- szük »szellemi« térre. A gonosz lélek valami nagy megátalkodottság bennünk — mondjuk. Tegnap este is történt kísérlet errevonatkozólag. Valami gyereknevelési ügyet tettünk meg erőnek erejével idetartozónak, mert jólesik az ilyesmit mégis csak elkenni, amennyire lehetséges. Nos hát, vegyük tudomásul, hogy a feltámadott Krisztusnak is elmondta hálás szégyenkezéssel: »Uram, te mindent tudsz, te ltudod, hogy én szeretlek Téged!« De a hódító üzenetet, a mások lelkében világossá^ got gyújtó Szentlelket, még ezután kapta meg. Adná Isten, hogy a Péter ajkáról, szívéiből elhangzott három vallomást nagyon sokan él tudnák mondani. De azt ne adja Isten, hogy azt higyjük: ezzel elérkeztünk a végállomáshoz. Pünkösd még ezután jön! Kaptunk kóstolót, vigasztaló 'ajándékot az Isten Szentlelikéből. De az a kiáradás, az a kitöltetés, ami az 'ébredést hozza, még várat magária. Az a kérdés, hogy pünkösdünuep- lésünk után várjuk és kérjük-e a iSzentl'éleknek ezt a kitöltetését. Ezt nem lehet külön-külön várni. Még elkülönített csoportokban ,,em. Akik iákkor megnyerték, azok 10 napig úgy imádkoztak érte, hogy »szívük-leikük egy vala«. íme, pünkösd után ez a pünkösdöt váró magyar keresztyének nagy feladata és felelőssége. Egymásra bizalmatlanul tekinítgető, egymás hitének hőfokát kritikus szemmel hőmórőz- gető, látáisbeli különbségeifci ^ miatt egymással]1 versengő, rossz és hűtlen tanítványok leszünk-e, vagy mélyebb bűntudattal megalázkodunk és megkeressük azt a közösséget egymással, amire Isten a Lélek ki- áradásával felel? gonosz lélek félreismerhetetlenül, el- kendőzhetetlenül mindig Jézus Krisztusnak, a személyesen jelenlévő Jézus Krisztusnak személyesen ellenszegülő ellensége és nem tágít addig, míg Jézus Krisztus hatalma meghódolásra nem kényszeríti. Tudom. Tapasztalásból tudom. Hadd mondom el vele való találkozásomat — spekulációk, fejtegetések, elméletfelállítások és ügyefogyott »be. helyettesítések« elkerülése végett, * Bürgenstockban voltunk néhányszá- zan konferencián. Pünkösd előtt két nappal leautózott közibénk egy idegen. Elmondta magáról, hogy svéd gyáros, szabadalma van, világmárka, többszörös milliomos és most ide-oda utazgat, mert nem találja helyét a világban. Egyik svájci barátja erre a konferenciára volna hivatalos, de nem ér rá eljönni, ötét küldte maga helyett, hozzátévén, hogy ha már az idegorvosokból kifogyott, Jézus Krisztus esetleg segíthet a baján. Mert hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ideges volt szegény milliomosunk. Másnap egész délelőttbe telt, míg elpanaszolta minden baját. Bejárta már a fél világot enyhülésért, hiába. A mélylélektan mind a négy európai hírű professzoránál bekopogtatott, nem tudtak rajta segíteni. Az egyik elsekélye. sítette belső világát, a másik paráznává züllesztette, a harmadik öngyilkosságba kergette, a negyedik felszabadította lelkében a démonokat, ez nemrégen történt, most aztán változatosság kedvéért a megőrüléstől fél. A Szentlélek ; meg a gonosz lélek
