Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-05-04 / 9. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS 3 »A német hadsereg 1945 tavaszán tör. tént külső összeomlását már régen meg. előzte egy belső összeroppanás. A nem. zetiszocialisták által propagált »német hit« csakúgy, mint mindenféle más ideálizmus teljesen felmorzsolódott a csapások szörnyű óráiban. Azokat a ika. tonákat, akik belsőleg már évekkel előbb szakítottak a keresztyénséggel s a nemzetiszocializmust fogadták el valláspót. lék gyanánt, az összeomlás után a hadifogság nyomorúságai teljesen felkészületlenül érték. Ugyanakkor azok a keresztyén férfiak, akik már évek óta előre látták a nemzetiszocialista világ, nézet összeomlását, mély hittel fogadták a megpróbáltatásokat, örvendezve, hogy ismét itt az idő, amikor Jézus Krisztus evangéliumáról szabadon bizonyságot tehetnek’. Az Egyesült Nemzeteik tábori lelkészeinek nagylelkű segítségével s támogatásával minden hadifogolytáborban meg. kezdődtek az istentiszteletek és evangé- lizációk. A hadifogság első heteiben még csak kevesen akadtak, akik ezeken a nyilvános alkalmakon megjelentek s keresztyén ^hitüket megvallották, csak. hamar azonban sohasem sejtett tömegek kezdtek tódulni az összejövetelekre. A vasárnapi istentiszteletek és úrvacsorái alkalmaik csakúgy, mint a hétköznapi előadások, ifjúsági összejövetelek és egyházi karénekek egész tömegeket mozdítottak meg mindenütt. Csakhamar kiderült az is. hogy a hallgatók nagyrésziét nem a kíváncsiság, vagy az unalom elűzésének kívánsága hozta össze, hanem belső vágyakozás az egyszer már elveszített keresztyén hit után, mert rájöttek arra, hogy sem »a Führerbe és Németországba vetett hit«, sem pedig a magát keresztyénnek ne. vező újpogányság nem képes belső lelki erőket nyújtani a bajok és a nyomorúság idején. A nagyszámú hallgatóság mellett mindenütt egy növekvő mag is képződött azokból a keresztyénekből, akik külön biblia- és imaórákra gyűltek össze. Ilyenmódon időnként a Szent Léleknek, olyan erejét tapasztalhattuk meg itt-ott, ami csak az ébredé^i mozgalmak, ban ismeretes. Megtapasztalhattuk, hogy a Jézus Krisztus keresztjéről való be. széd bűnösöket indít bűnbánatra és embereket teremt újjá. Ez azonban inkább csak az idősebb bajtársaknál volt így- Az ifjúságnál, mely a nemzetiszocializ mus taimis ideáljain kívül nem is ismert másfajta életszemléletet, már nehezebb volt a helyzet. Náluk a Jézus Krisztus, ról való tanítást egészen az alapjainál kellett kezdenünk. Hihetetlen nagy a kereslet bibliák, bibliai részek és keresztyén, iratok iránt, amit belátható időn belül nem is tudunk kielégíteni. Bibliáinkat és énekeskönyveinket óraszámra kölcsönözzük ki. Bibliai verseket, énekstrófákat és imád. Ságokat kézzel sokszorosítunk s e célra alakult olvasókörökben olvassák fel. A lelkigondozói beszélgetések is erősen igénybevesznek. A legtöbb bajtárs, akit elért bizonyságtételünk, boldogan fogad, kozik: minden más lesz, ha egyszer ha. zatérek. Uj lesz a családi életem, más leszek a hivatásomban, mindent. Jézus Krisztus által s Vele teszek. A német közlekedési hálózat és a rak. tárak szétrombolásával a hadifogság első hónapjaiban annyira elégtelen volt az ellátás, hogy szokatlanul nagyfokú testi gyengeség lépott fel mindenkinél. Ennek egyik következménye többek kö. zött a fajfenntartási ösztön időleges ki. alvása lett. így a katonaéletben szokávei csinálni rosszabb a semmittevésnél. Lejárt az evangelizáció ideje, mert az új feladatok nem halaszthatók későbbre. Nem lehet ma úgy evangelifálni, hogy ezzel a sürgős és Isten Lelke által sürgetett feladatok elől térjünk ki, újra csak engedetlenségből. Az, hogy elherdáltuk az időt, azzal az ítélettel jár, hogy most két munkát kell egyszerre végezni. Olyanféle a helyzetünk, mint a bukott diáké. Meg kell próbálnunk alázatosan bepótolni a múlt mulasztásait: evangeli- zálni teljes lélekkel, de ezt csak azzal a teherrel lehet végezni, ha a jelen feladatai elől se bújunk ki, azt is vállaljuk teljes lélekkel és engedelmességgel. Bennem félelmes kérdésként ól: Fogjuk-e bírni ezt a kettős munkát? ... Csak úgy, ha Isten megbocsát. Ennek a feltétele, pedig a bűnbánatos, valóságos megtérés. Békefi Ben® ELMÚLIK AZ IDŐ? Ne tessék ^ haragudni, hogy ilyen furcsa kérdést adtam írnivalóm címéül. Lehet-e egyáltalában ezt a magától értődő tényt kérdéssé tenni? Lehetni kétségtelenül lehet, mert a papiros eltűri. Mostani esetünkben »keil« is. A kérdést nem én tettem fel, hanem mostanában tőlem kérdeztek többféle formában hasonlókat. Legutóbb sokfelől kifogásolták, hogy olyasmit hangoztatok mostan- tájt, hogy elkéstünk. Igen, szoktam mondani teljes komolysággal és felelősségem tferhe alatt: Mind az egyházi, mind a magyar életben sok mindennel elkéstünk. Amikor időnk lett volna, nem csináltuk meg. Nagy és vissza nem térő alkalmakat szalasztottunk el. Akármennyire is kényelmetlen érzés, de minden kifogásolás és ellenvetés ellenére állítom fájón, szomorúan, sőt igenis, megvallottan és ítélete- sen, hogy behozhatatlanul elkéstünk, eltékozoltuk a drága, nagyon drága, fellartózhatatlauul tovatűnő időt úgyis, mint egyház s egyházi szolgálat, úgyis mint magyarság és nemzeti szolgálat. Nézzünk szemébe ennek a komoly s kifogásolható kérdésnek. Ha van idő, akkor ennek az időnek valamiféle természete is van. Tudtommal az idő természete éppen abban van, hogy telik, hogy múlik. Ha ezt nem hiszed, nézd az óralapot és látnod kell, hogy halad a mutató. Ez a haladás vészesen jelzi, hogy telik az idő. ^ Ha így van, márpedig ezt kétségbe nem vonhatod, akkor a kimért idő lejárhat, — le is jár. A másik meggondolandó kérdés: Ha idő van, úgy van-e, hogy mindennek van kimért, alkalmas ideje? Ezt lehet vitatni. Ehhez azonban most nincs kedvem. Döntse a vitát az Ige. »Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van.»« sok felsorolt mindennek. (Préd. 3:1—8.) Lehet-e várni a, szántással, a vetéssel, az aratással? Le lehet-e késni a vonatról? Le lehet-e késni valami szolgálattal? Úgy tudom és vallom, hogy Isten, a Szentháromság Isten az idő Ura. Ez azt jelenti, hogy ö szabja meg mindennek az idejét, mégpedig lejáró időben. Ö szabja meg az emberi élet idejét. Ha eljön a »vég« nincs erő és hatalom, ami meg- nyujtsa az időt. Bizony így van: múlik az ildő, elszaladnak drága alkalmak, elkéshetünk, sőt lekéshetünk. Es ez nemcsak az egyéni életben van így. hanem a közösség életében is. Miért kellett Izrael népének fogságba mennie? Nyilvánvalóan azért, mert elkésett a megtéréssel. Jézus a feá- nai menyegzőn nem akar cselekedni, mert nem jött el az ideje. Ha így igaz, akkor fordítva is igaz: elmúlhat, lejárhat az idő. A legtöbbet kifogásolt, nekem tulajdonított kijelentés az, hogy még 1945 októberében egyik budapesti konferencián mondottam: »Lejárt az evangelizáció ideje.« Ezt a látásomat most is hangsúlyozom és fenntartom. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet évangelizálni, sőt annál inkább kell. Magam is csinálom tovább. Szeretném, ha sokkal többen csinálnák. De állítom, hogy nem lehet másképpen evangelizálni ma, csak azzal a- bűnbánatos alázattal, hogy elkésett munkát végzünk. Előbb, sokkal előbb kellett volna és sokkal, de sokkal engedelmesebben. A magyarságon heteljesedett kemény isteni ítélet a legfélelmesebb bizonysága annak, hogy elkéstünk. Igen, próbálja nagy engedel- sen az egyház a maga hivatalos út-' ján elvégezni az evangelizáció szolgálatát. de tegye ezt azzal a megalázkodással, bűnbánattal és bűn- . vallással, hogy előbb kellett volna, mert most már a reformáció ideje lenne. Lejárt az evangelizáció ideje, mert amikor Isten maga nagyon sürgette, sőt több: csinálta, akkor, süketek, vakok és engedetlenek voltunk, nem simultunk engedelmesen Isten nyilván megmutatott ' munkaakaratához. Sőt ellenálltunk, kritizáltunk, akadályoztunk. Meg- szomorítottuk, megoltottuk Isten Szentlelkét. A Tőle való bűnbánatos és bűnvallásos bocsánatkérés nélkül elkésett munkánkra nem adja áldását, nem fog velünk együtt munkálkodni. Márpedig az elkésett munkát, lelki munkát emberi erőBibliai műveltségűnk és a mindennapi bibliaolvasás Valahányszor a birkák bégetnek egyet, mindig elszalasztanak egy harapásnyi füvet. Egyszerű, de megszívlelendő igazság ez. A mi dolgunkra fordítván ez igazság értelmét, elmondhatjuk, hogy valahányszor elpanaszoljuk az újságjainkban, hogy nincs bibliai műveltségünk, mindig elszalasztunk egy alkalmat arra nézve, hogy a bibliai műveltséget terjesszük. Nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, amit másoknál kifogásolok, ezért igyekszem sürgősen tartalmira változtatni a formális jellegű témát. Formális jelleggel még csak annyit, hogy bibliai műveltségre úgy' tehetünk szert, ha a mindennapi bibliaolvasásunk nem merül ki abban, hogy a kijelölt bibliai részt gondosan elolvassuk, a megértett értelmet alaposan megforgatjuk az elménkben s igyekezünk meghúzni a szálakat tőle a mai élethelyzetünkhöz. Ez mind fontos és szükséges dolog és ha . valaki nem akar mást, csak üid- vözülni, annak ez elég is. De ha valaki ezen túl még másokat is szeretne üdvösségre vezérelni, vagy szeretné az Isten kijelentett gondo-' iatSitíak lehetséges teljességét megragadni, annak számára a fentieken túl még az is parancs,^ hogy a napi bibliai résznek legalább is néhány versét alaposabban áttanul-, mányozza, ha módja van rá, az eredeti szövegben is utánanézzen, Egy nép elindul a bünbánat útján — Részletek egy volt német KIÉ titkár leveléből ~ sós trágár beszédmód is megszűnt, nagy. mértékben megkönnyítve a lelki gondo. zás munkáját. Ehelyett azonban más bajok jelentkeztek: kapzsiság, egymás meglopása, szellemi tompultság, amikkel mind szembe kellett néznünk munkánk során. Egy másik súlyos problémája nyilvános eszmecseréinknek és négyszemközti beszélgetéseinknek az egyetemes háborús felelősség kérdése és ennek követ, kezményei. Az én személyes lelkigon do. zói tapasztalatom az volt idevonatkozó- lag, hogy a politikai és bűnösség fele. lösség kérdését a' maga teljes mélységé, ben csak azok. az emberek képesek felis, merni, akik a golgotái kereszt alatt, a Jézus Krisztus vére által a saját személyes bűneiktől is szabaddá lettek már. Érdekes, hogy katolikus bajtársaink körében hasonló lelki ébredés jelei mu. tatkoznak. Több ponton együtt is működünk velük. De azt tapasztaltam öt másik nagy táborban is, hogy azok között, akik Jézus Krisztust komolyan követik, mindenütt nagy várakozás van az együttműködésre, tekintet nélkül a fele. kezeti különbségekre. Az »egy, közönsé. ges, keresztyén anyaszentegyház« gondolata mindenütt erősödőben van. S éz imádságaink tárgya is. Mindnyájan reméljük, hogy nincs messze az az idő, amikor Németországban ismét akadálytalanul és tervszerűen szabad hirdetnünk az evangéliumot nagy bajba jutott népünk számára. Mert egyedül esak a Krisztus keresztjének hirdetése képes végleg legyőzni a horogkereszt hamis tanításait. Ez lesz az egyik legfontosabb .feladata a német KIÉ-nek, nemcsak az ifjak között, hanem már az iskolás ’gyermekek körében iß, meghirdetve szörnyű tévútra jutott ném^t népünknek a maga mostani nagy nyomorúságában Jézus Krisztust, mint MegváltótXós Szabaditól« N. Gy. vagy idegennyelvű fordításokkal hasonlítsa össze. Például: elég régen olvastuk a János írása szerinti evangéliumot, de még mindig az eredeti elevenséggel él bennem az az egyszerű felfedezés, amit az első rész 11. versénél kaptam ajándékba az eredeti szövegből. Addig úgy értettem a nevezett verset, hogy Jézus az övéi, tehát a zsidó nép közé jött és az övéi, tehát megint csak a zsidó nép nem fogadta be őt. A magyar szöveg nagyon világos és ezlúrt éveken át eszembe sem jutott, hogy pontosabban utánanézzek az eredeti értelemnek. (Bocsánatot kérek, de megint kikívá'nko- zik belőlem egy formális jellegű megállapítás: a mi bibliai műveltségünk olyan, hogy a homályos részeken azért nem gondolkozunk, mert homályos és a világos részeken pedig azért nem, mert az meg világos.) Amikor megvizsgáltam a görög szöveget, kiderült, hogy az »övéi« kifejezés először semleges nemben, másodszor pedig már hímnemben olvasható. Ez nyilván nem véletlen, tehát bizonyára ki akart valamit fejezni ezzel a szentíró. Körülbelül így lehetne ezt a gondolatot magyarul tolmácsolni: Jézus Krisztus az Ő világmindenségébe jött, de az ő népé nem fogadta be őt. Amikor ezt megértettem, különös áhítat fogott el; ebben az Igében tehát arról van szó, hogy Jézus Krisztusé a mindenslag és amikor Ő eljött ebbe- a világba, akkor mindenek engedelmességgel fordultak feléje, hiszen az angyalok ujjongtak, a csillagok megindultak, a tenger engedett néki, a liliomok feltárták számára titkukat, a démonok engedelmesen távoztak az ő parancsszavára, mindenek elismerték az ö feltétlen Űr-voltát, egyedül az ő népe nem ismerte el. Félelmetes távlatok -és mélységek vannak ebben a »világos« Igében, milyen jó, hogy végre kezd derengeni előttem az értelme. Bizonyára vannak még jónéhá- nyan, akiknek az enyémhez hasonló módon gyarapodik a bibliai műveltségük. Jónébányunknak nevében kérem őket, hogy ne rejtsék véka alá a világosságukat. A Szerkesztőséget pedig arra kérjük szeretettel, hogy az újságnak egy csöndes sarkát szánják oda ennek az ügynek állandóan. Olyan sokszor okoskodunk az Ige felől. Adjunk egy kis helyet arra is, hogy az Ige okosítson bennünket. Egy olvasó. Bibliai vezérfonal Május 7—22-i ig 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. Ap. csel. 25:13—27 Ezékiel 35. Ap. esel. 26:1—32 Ezékiel 36. Ap. csel. 27:1—44 Ezékiel 37. Ap. csel. 28:1—6 Ezékiel 38. Ap. esel. 28:7—10 Ezékiel 39Ap. csel. 28:11—31 Ezékiel 40. Máté 1:1—7 Ezékiel 41. Máté 1:8—25 Ezékiel 42. Máté 2:1—12 Ezékiel 43. Máté 2:13—15 Ezékiel 44. Máté 2:16—18 Ezékiel 45. Máté 2:19—23 Ezékiel 46. Máté 3:1—12 Ezékiel 47. Máté 3:13—17 Ezékiel 48. Máté 4:1—11 Dániel 1. Máté 4:12-17 Dániel 2.
