Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-05-04 / 9. szám
^ ^ {faevtíí f£uort /S-Mtstnr£se^**<t«A fttr pTfífi ^§**&áx£ EBREDFS IV. évfolyam, 9. szám. Ara: 2.000.000 R 1946 május 4 ÉSZREVETTÜK, A VAKSÁG ÍTÉLETE hogy a legtöbb ember úgy bűnös, hogy tulajdonképpen nincsenek bűnei. Odáig még nemigen merészkedett senki sem, hogy magát ne tartsa »úgy általában« bűnösnek és ne tartson »úgy általában« bűnbánatot, de olyan becsületes, részle tekbemenő önvizsgálatot, amely az élet egész területére kiterjed, sem egyénileg, sem közösségileg nem mernek, vagy nem akarnak tartani. Ha egy bizonyos bűnről van szó, akkor vagy mentegetődznek. vagy abba a hazug és képtelen állításba menekülnek, hogy az a bizonyos bűn vagy egyáltalán nem is bűn, vagy ebben az egy adott esetben, tekintettel a körülményekre, tekintettel a történelmi helyzeti-e. tekintettel a szereplőkre és általában tekintettel mindenre, amire csak tekintettel lehet lenni, nem bűn. Sem egyéni, sem közösségi életünkre nézve nem akarjuk elhinni, hogy at a bűn, amit Isten tart annak. Még akkor is bűn, ha mi azt hazugul nemzeti erénynek hirdetjük. Épp ezek a mi titkos bűneink, amelyek bevallatlanul s így megbocsá- tatlanul égnek a magyar életben és .késleltetik a magyar megbékélést. Tsten nem azért. akarja a fenntartás nélküli bűnbánatot, hogy kárunk legyen belőle, hanem azért, hogy ez a mi gyógyulásunk útja. * hogy sokan a jelen bűneivel indokolják a múlt bűneit és a múlt bűneivel szépítgetik a jelen bűneit. Magyarul: a demokrácia esetleges balfogásaira hivatkoznak, ha a háborús és háborúelőtti Magyarország igazságtalanságai kerülnek szóba és a régi világ mulasztásairól beszélnek, ha a mának sok visz- szásságát kéri számon Isten. Általában két mondat jellemzi legjobban a két álláspontot. Az egyik: Hát most jobb? A másik: Hát akkor talán jobb volt? Értsük meg végre, hogy nem lebet az Isten fe_ lelősségrevonása elől ilyen ócska trükkökkel elmenekülni. Ha a múltért kell felelni valakinek, azért a »jó világért«, ami az eddigi legvér- outóbb háborút hordozta méhében és szülte meg, akkor 1 step nem arról akar hallani, hogy mi van ma. Emberi igazságossággal mérve a jelenkor sokkal több joggal hivat- kozhatik a múltra, mint a mult a jelenre, mert hiszen a múlt kihat a jelenre, de a jelen nem hat visz- sza a múltra. Viszont Isten a mai bűnökről vallatva bennünket, tudja jól, hogy mi az, ami már a ma felelőssége. * ■ hogy amit fentebb a hit vonalán mérlegre tettünk, azt emberi szóval így lehetne kifejezni: nem vagyunk becsületesek. Ne.m vagyunk becsületesek Isten előtti megállásunkban, egymással szemben való viselkedésünkben. Szeli den és halkan . kérdezzük egy-két testvérünket: ha valaki ellen panaszunk van, becsületes dolog-e úgy panaszkodni felőle, úgy rágalmazni őt, hogy szem- től-fizembe egy árva kukkot sem merünk kinyögni, hanem úgy mosolygónk egymásra, mintha unokatestvérek lennénk? Becsületes dolog? Ha testvéreink »sokkal jobb keresztyének«. akkor miért teszik próbára »sokkal rosszabb keresztyének« türelmét és megbocsátását? Állandóan találkozunk azzal az igénnyel, hogy vigasztalást hirdessünk. Állandóan találkozunk azzal a panasszal, hogy amikor az élet úgyis teli gyötrelemmel, a szív tele van sebbel, a jövő sötét a gyötrő bizonytalanságtól, még az egyházban se talál megnyugvást az ember. Az- igény és a panasz érthető és helytelen. Érthető, hogy az ember mindig az olcsó megoldást keresi, _ a pillanatnyi könnyebbedésre vágyik, népi pedig az igazságot szomjazza és a valóságos megoldásra vágyakozik- Az életnek két nagy föladata van: meglátni a helyes utat és járni rajta. Egy föladat ez tulajdonképpen s így mondhatnánk világosabban: megismerni Isten akaratát és engedelmeskedni- A mi hivatásunk nem az, hogy kielégítsük a vigasztalásra vágyókat hamis vigasztalással és nyújtsunk pillanatnyi könnyebbe- dést, hogy utána annál keservesebb, legyen n valóság Vigasztalni o alázzál a vigasztalással' lehet, amivel Isten vigasztal minket, — s most Isten »vesszővel és bóttal vigasztal«, »a halál árnyékának völgyén« járat s jaj nekünk, ha mást akarunk, mint Ö. Ő ítéletet tárt. Mi ezt az ítéletet se fölismerni, se elfogadni nem akarjuk. Mivel lehet ilyenkor vigasztalni? Csak eggyel- Az ítéletet világossá kell tenni és a megalázkodó engedelmességet föl kell ébreszteni. Ez fájdalmas, nem népszerű haragot és ellenállást vált ki, mint ahogy a prófétai szó mindig beleütközik a szép áltatást szerető ember ellenállásába- A hamis próféta mindig jót mond, csak éppen az a végzetes veszedelem, hogy nem igazat. A mi életünk legsúlyosabb — ha meg nem gyógyulunk: halálos! _ — betegsége a látás hiánya. Fejbe- kólintottan nem értjük, mi van velünk — nem értjük, miért jutottunk ide — és nem látjuk, merre volna kivezető út. A bizonytalanság, a zavar kínos érzése nehezedik rá az emberekre. Ne haladjunk gyorsan tovább, először ismerjük el. hogy ez Így van! Van ennél még rosszabb is: a hamis biztonság- Aki azt hiszi, hogy tudja, mi van, miért van és hogyan lesz, de rosszul tudja... Egy közösség számára -a legsúlyosabb ítélet az, amit Jézus saját népe vezetőire mondott: »Vakoknak vak vezetői 'ők; ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.« Ezen se haladjunk gyorsan túl. Álljunk meg és jól gondoljuk meg, hogy velünk pontosan ez történt. így estünk verembe- Mentségeket és enyhítő körülményeket most félre! Csak az igazság adhat gyógyulást. Az igazságot most a valóság értelmében értsük- A valóságon se ábrándók, se biú remények, se mentegetődzések nem változtatnak. Isten megítélt bennünket. Isten ítélt meg bennünket- Ki, vagy mi az oka annak, hogy így vagyunk? A felelet igen határozottan és világosan az, hogy Isten az oka. Isten azt akarja tudtunkra adni, hogy nem szerencsétlen véletírta: Bereczky Albert lenek összetalálkozása, nem a »végtére is érthető« előrelátás hiánya, hanem az Ő büntető ítélete miatt estünk verembe, ö így akarta és amit akart és előre megmondott, azt meg is cselekedteÄ megdöbbenés és a rémület érzése akkor fogja el ,az embert, amikor nap mint nap szembetalálkozik azzal a vakságai, amelyik nem látja, nem hallja és nem érti, hogy Isten ítélete van rajtunk, — vagy ami még rosszabb: szembetalálkozik az ember a tudákos bölcselkedéssel, amelyik most is mindent elmagyaráz, kimagyaráz és hamis reményekkel úgy áltatja magát, mint aki mindent jobban tud. Az a rettenetes érzés gyötör néhányunkat, hogy ez az ítéletes vakság súlyosod ik rá most népünkre s ami még fájdalmasa nb. egyházunkra is. Az egész Szantírásora végighúzódik Istennek eg nagy kijelentése: az, hogy Ö uéi a elveszi a látást, bedugja a fii A^mevkcménvífi a szívet. Már a búcsúzó Mózes (V. Móz. 29:4-) ezt az ítéletet hirdeti népének: »Nem adott az Űr nektek szívet, hogy értsetek, szemeket, hogy lássatok és füleket, hogy halljatok.« Amikor Ésaiást elhívja prófétának az Űr és megadja neki a megbízást, ezt a szinte föl- foghatatlan parancsot kapja a próféta: »Menj és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek s látván lássatok és n.e ismerjetek; kövérítsd meg e nép szívét és füleit dugd be és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen és meg ne gyógyuljon.« A próféta megértette, hogy mit jelent ez a megbízás. Minél világosabban fogja ő hirdtetni Isten igazságos igényét és parancsát, a nép annál kevésbbé fog engedelmeskedni; és minél1 elégedetlenebb lesz a nép, annál kevésbbé tudja majd fölfogni, mit akar ,az Isten tőle- Jézus ezt az igét idézi, amikor tanítványainak »miért«déré válaszol: »Azért szólok velők példá- zatokbam mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedék rajtok Ésaiáis jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok és ne értsetek; és látván lássatok és ne ismerjetek: mert megkövéredett e népnek szíve és füleikkel nehezen hallottak és szemeiket behunyták: hogy valami módon ne lássanak szemeikkel és ne halljanak füleikkel és ne értsenek szívükkel és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.« És amikor Pál életéről beszámol a Cselekedetek Könyve, megint ugyanez az ige szólal meg a Szentlélek által, újra elhangzó ítéletül az engedetlen nép számiéra. A vakság nem véletlen, még csak nem is szerencsétlenség; a vakság bűn és bűnhödés egyszerre. Isten abban dicsőíti meg az ő igazságát, hogy a megesúfolt igazság elégtételt vesz magának. Az engedelmesen elfogadott igazság gyógyulás és élet: az engedetlenséggel megcsúfolt igazság vakság és halál. Miért teszi ezt Isten? Mondottuk, hogy két feladatunk van az életben s ez a kettő egy: megismerni Isten akaratát és engedelmeskedni- Ez a kettő emberi logika szerint így van sorrendben: először ismernem kelt az Ö akaratát, azután engedelmeskedni annak- Istennél fordítva van: előbb van az engedelmesség. aztán a látás. Nem érted? Nem tudod fölfogni? Az engedelmesség őszinte készségéről van szó, pontosan arról, amit Jézus így jelentett ki: »Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megtudhatja e tudományról, vájjon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.« Kálvin a hivő élet lényegének a sincere voluntas-t, az őszinte akaratot jelölte meg- Ez hiányzik s ennek büntetése a vakság. Isten nem tehet mást, ha meg akarja őrizni az Ö akaratának szentségét, törvényeinek változhatatlanságát, igazságának méltóságát, csak azt, hogy az ellenszegülők vakká, süketté és értetlenekké válnak. Ez az Ö ítéletéből van így s ezért következik be az az állapot, hogy kínos zavarba és bizonytalanságba jutunk, nem iud- juk, var" voliiak, dein tudjuk, miért jutottunk ide és nem látjuk, merre van a kivezető útEgyetlenegy orvosság vau, ha erre Isten könyőrülete ^ alkalmassá tesz bennünket- A bűnbánót könnye lemossa a szemről a hályogot. De semmi más nem mossa le! Indul-e ez a magyar könny? Vagy az lesz a hivatásunk, hogy a bűnbánat hirdetésével szaporítsuk a bűnt, keményítsük a szívet? Isten hajlandó és kész felelni önemésztő kérdéseinkre s megmondja, hogy mi van velünk. Neon kell a mennybe hágni, hogy elhozzuk az Ő tanácsát, nem kell a tengerentúlra szállni, felette közel van hozzánk az ő világossága az Igében. Nem idegen népek, nemzetek, nem Assyria és Babilónia, hanoin »én, az Űr szólottám és megcselekedtem«. Ki látja úgy, ahogy Isten mondja, ki ismeri el, hogy mindem mi nyomorúságunk okozója az Űr Isten? Isten ítélete alatt vagyunk. Ez az Ö felelete arra, hogy mi van velünkNem értjük, miért jutottunk ide? Vakságunk miatt. Mert a vakság nem mentség, hanem bűn. Ki látja úgy, hogy nekünk > tökéletesen el kell felejteni minden más népnek a bűnét, tökéletesen le kell mondani az összehasonlítgatásról és az ebből fakadó hamis mentegetődzésről s elismerni, hogy Istennek igaza van, hogy nem ok nélkül és nem méltatlanul cselekedett és cselekszik így velünk. Merre van az út? Az egyetlen: alázatosan elfogadni az ítéletet. De nem szájjal és vasárnap délelőtt 10-től 11-ig, hanem valóságosan, mindennapiasan és egyszerűen. Mindabban, amit magunk körül látunk, nem folyton megújuló panaszra találni meg az alkalmat, hanem az Isten kemény eszközeit is úgy fogadni, mint az Ő kezéből valót- A b-inbánat útja nemcsak a látás, hanem a reménység útja is- Az engedelmesség őszinte készségével lehet hinni. De csak így lehet, mert I sten nem engedi meg máskép. Megjön így a vigasztalás is. De csak így jön meg: »Isten hozza vissza a számúzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat, c.sak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.«
