Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-04-20 / 8. szám

4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Hétköznapi kérdések Bölcseség vagy megalkuvás Nagy divat most a múlt bűneiről beszélve felsorolni azt a rengeteg hibát, ami történt. Szívesen ostoroz­zuk a múltat, a társaduimat, meg­állapítjuk, hogy befolyásolható volt, nem állt elég szilárdan. Ebben a látszat-bűnbánatban semmi hiány sincs. De fordítsuk csak személyes térre. Vájjon én magam, személy szerint felelős vagyok-e azért, ami történt. Valljuk be, ha ezt a kérdést ilyen alakban vetem fel, még ta­lán akad olyan udvariatlan ember, aki elismeri, hogy én bizonyos mér­tékig hibás vagyok, bár a többség bizonyára — udvariasan — ez ellen is tiltakozni fog. De ha egyszer az én dolgomat lezártuk és a te dolgod következik sorra, vájjon akkor is vállalod-e a személyes bűnbánatot? Tudjuk és hisszük, hogy bűntu­dat és bűnvallás nélkül nincs ^meg­térés. ezért beszélni kell a bűnval­lásról. De azt is tudjuk, hogy ezt legfeljebb csak kollektív értelem­ben vagyunk hajlandók vállalni- Személy szerint már nem. »Mit te­hettem volna mást?« »Én a magam részéről mindent megtettem, amit csak lehetett. Ha más is...« De a leggyakoribb válasz mégsem ez. »Nem lehet fejjel a falnak menni, — mondják — hiszen ennek semmi értelme sincs, u fal keményebb, a fejünk összetörik, s a fal mégis megmarad.« »Egy fecske nem csi­nál nyarat.« A jól alkalmazható közmondásoknak óriási változata van. Végül is azzal szokták a vitát befejezni, hogy mit ért volna vele a köz, ha az illetőt falhoz állítják? Tlony hitvalló keresztyén őseink, akiket oroszlánok elé vetettek, hogy a aályapadhoz láncolt prédikátorok mit értek el, ezt a kérdést ne te­gyük fel, mert — kellemetlen, illetve értelmetlen. De nem ritka az a megállapítás sem, hogy az illető egyenesen szolgálatot tett a köznek munkájával, mert ha ő ott nem lett volna... Ilyenkor rend­szerint még azt is hozzáteszik, hogy pedig mennyire veszedelmes volt a helyzet. Dehát, »mind hősök ok ■..« Nem vitatom, hogy tényleg voltak valódi hősök is. De ezek rendsze­rint nem emlegetik... Az adott körülményeket feltétle­nül mérlegelni kell, s cselekvésün­ket am észszerűség, szerbit a körül­ményekhez kell szabni. Ezt mondja az okos ember, aki magát nemcsak okosnak, de bölcsnek is képzeli. S tényleg olyan megállapítás ez, amit magában véve nehéz megtámadni. Ennek az elvnek a védelmében a bibliát is idézik: legyetek okosak, mint a kígyók! Mert hiszen naayok vagyunk a Biblia tekintélyének el­fogadásában, ha világias magatar­tásunk megmagyarázásának alátá­masztására sikerül egy igét kira­gadnunk. De hogy ez a bölcseség néha már súrolja, sőt hamarosan el is éri, végül sokszor el is hagyja az opportunizmust, az is kétségte­len, mint ahogy az is biztos, hogy végül is ez vezetett oda, ahová ju­tottunk. Azt mondja valaki, nem lehet me­revnek lenni, alkalmazkodni kell. az élet kompromisszumokból áll. Ta­lán ízetlennek látszó szójáték, de igaz, hogy a »compromissum« a »compromittere« igének a mellék­névi igeneve. Ez utóbbit padi a ma­gyaros alakjában így használjuk: »kompromittálni«. A kompromisz- szumok embere kicsit mindég kom­promittálja is maaát. S különösen így igaz ez, ha lelkiismeretünk el­lenében kötünk kompromisszumo­kat. Talán sokszor nehéz is ezt el­kerülni, mert »szoros az a kapu, és keskeny az az út...« —s —r felső tízezer, nemcsak a — fenn az ernyő nincsen kaa — sem ily an középosztály, de munkásasszonyok, sőt a parasztasszonyok is ezt mű­velték. Jó vásárt csapott mi közöt­tünk a Sátán! Krajcáros örömeiért hozzá hordtuk minden valódi ér­tékünket. Pókháló harisnyáért a férjünk bizalmát, dauerolt frizu­ráért a gyerek tiszteletét, moziért az Isten Igéjét. Papirra váltottuk az aranyainkat. Mi anyák, akik most annyit szen­vedünk, értjük-e végre, hogy miért? Értjük-e, hogy rossz pélldát mutat­tunk, hogy elrontottuk gyermekein, két s hogy nem a magunkét ron­tottuk. Isten megelégelte hitvány sáfárkodásunkat és megmenti tő­lünk az Ő gyermekeit. Mi tettük azt, anyák, hogy ilyen öreg, beteg, cinikus ennek az országnak a jö­vendőt jelentő ifjúsága. Ertjük-e, miért tiporták le Magyarország leányait, miért hurcolták el fiait? Miért nincs tiszta, békés családi élet, miért nem születnek meg a gyermekek? Nézzünk csak szét magunk körül és lássuk meg, hogy nincs egyet­len nép. akihez ilyen szigorú volna Isten. Mindenkinek könnyebb, mint nekünk. Mindenütt van életlehető­ség, valami kibontakozás. Nem azért, mert másnak fürgébb a kül­politikája, nem azért, mert ügye­sebben ugrált egyik izmustól a má­sikhoz. Sem nem azért, mert ütkö­zőpont vagyunk kelet s nyugat kö­zött. Ennek a félreismerhetetlen szigorúságnak egy oka van: az, hogy Isten számot tart ránk. Vár, nevel, próbálkozik még mindig ve­lünk. Missziót szánt e földi tér 9- ken. ennek a fajtának: emberséges, józan, bátor, becsületes, istenfélő, igaz magyaroknak. Olyanoknak, akik emberszámba veszik a másik embert; ha cseh, ha román, ha zsidó, ha német, ha úr, ha szolga. Erre a feladatra kell a földnek ezen a pontján egy nép, amelyik szívében is megkeresztelkedik. Szigorú parancs; elodázhatatlan sürgetés, amit az Űr hangosan, ért­hetően kiált most a magyarság felé, ez: Térjetek meg! Zsindelyné Tüdős Klára Kiadóhivatali értesítés Lapunk bizony nehezen tud ira­mot tartani az inflációval, pénzünk egyre nagyobb méretű romlásával, így nagyon komolyan kel1 kérnünk lapunk terjesztőit és megrendelőit arra, hogy a pénz beküldésével egyetlen napot se késsenek- A Bé- kefi Benő Nyíregyháza 17.079. számú csekkszámlára befizetett ösz- szeget a postatakarékpénztár adó­pengőre írja át. így mindennapi ké­sedelem komoly veszteséget jelent. Pontosság, hűség, imádság és ál­dozat kell ahhoz, hogy lapunkat fenn tudjuk tartani. Kérünk min­denkit, hogy ezekben ne maradjon adósunk. A ráfizetők közössége eddig is biztosította lapunk megjelenését és fedezte az egyre nagyobbodó pos­tai és egyéb szükségleteinket. Ismé­telten kérjük azokat az olvasóinkat, akik szeretik lapunkat és megértik azt a küldetést, amelyet be kell töltenie, hogy egyszeri, vagy ha­vonta megismétlődő rendszeres adományaikkal, ráfizetéssel jöjje­nek segítségül lapunk anyagi kér­déseinek megoldásában. A KGYEBT választmánya április 1-án Nyíregyházán ülést tartott, megtárgyalta az elnök beszámoló­ját, melyet széleskörű eszmecsere után fogadott el. Jóváhagyta a szerkesztőbizottság kibővülését és Fekete Sándor helyettes szerkesztői megbízatását. A Magyar Ébredés Református Diakonissza Testvérház Nyíregyházára való települését és a tiszántúli egyházkerület felügye­lete alá való kebelezését tudomásul vette és az igazgatótanácsot ily érte­lemben egészítette ki. A VII. Orszá­gos Református Konferenciát augusztusban Nyíregyházán ren­dezi meg. akkorra hívja össze az évi rendes közgyűlést is. Több, mint harminc új tagot vettek fel. KÜLFÖLD A Holland Református Egyház Zsi. nata a Német Evangélikus Egyházhoz ez év március 16-án a következő üzene­tet küldte: »A Holland Református Egyház Zsi­nata 1946 március 9-én tartott ülésén nagy hálával vett tudomást arról a nyi­latkozatról, amelyet a Német Evangé­likus Egyház tanácsa az Egyetemes Egy. háztanáos Bizottságához 1945 október 19-én intézett. Üdvözli ez alkalommal a Német Evangélikus Egyházat Jézus Krisztusban, közös Urunkban és Meg­váltónkban. Köszönetét mond Istennek azért, hogy azt a kegyelmet ajándékozta nekünk, hogy ismét nyílt és zavarta? lan ökumenikus összeköttetésben dol­gozhatunk együtt. Egyházunk és né­pünk a háború, a megszállás és a nem­zeti szocializmus erőszakoskodása miatt sokat szenvedett. A minden ellentétet áthidaló és minden sötétségen keresztül világító egységet Krisztusban a háború alatt imádkozva és hittel megőriztük. De sokszor szorongtunk, amikor az a kérdés foglalkoztatott: vájjon lehetséges lesz-e még valaha egymással ismét ke­resztyén nyíltsággal, és közösségben ta­lálkozni. ' Isten ezt a kérdést levette rólunk az Önök nyilt, világos nyilatkozata által, amelyben Németországnak a világgal szemben elkövetett bűnéért az Evangé­likus Egyház felelősségét kinyilvánít­ják. Ez fölszabadító keresztyén cseleke. det volt, amely az ökuméné keretében a találkozást élő valósággá tette. Bi­zonyság volt Krisztus erejéről azokban, akik Benne hisznek. önök tudják, hogy a nemzeti szocializ­mus mindenekelőtt a háborúval és erő­szakos uralmával mondhatatlan szenved déseket okozott Hollandiának is és még több szenvedést Izráel népének, amely­ből Megváltónk született. Bár nem va­gyunk egészen tisztában azzal, hogy a német keresztyénség mint egész az Önök nyilatkozata mögött áll-e, szükségét érezzük kifejezésre juttatni, hogy mi itt Hollandiában a háború idejét lényegé, ben mint népünk megpróbáltatását, mint Istennek népünk és egyházunk fölött tartott ítéletét éltük át. Nem jelen­tett e ez ítéletet az egyház vaksága fölött isteni feladatával szemben, hogy az evangéliumot és Isten parancsait az élet minden területén félreérthetetlenül hirdesse és ezáltal az egyházat és a vi­lágot megőrizze attól a veszélytől, amely iaz európai keresztyénséget maga után rántotta volna?! Megtanulhattunk újra az isteni meg­bocsátásból élni és ennek az isteni meg­bocsátásnak az alapján újból elindulni. Isten adott egyházunknak erőt a nemzeti szociai1 izmussal való , harcra. Őszintén megváltjuk Isten és a világ előtt, hogy mi ebben a harcban nem voltunk elég hűségesek, szenvedésre el. szántak és bátrak. De hálát adunk Neki kegyelméért, hogy a hitvallásnak ere­deti értelmére ismét elhatározhattuk magunkat. Örvendező kötelességünk há­lánkat kifejezni, azért, hogy Német­országban a hitvalló egyház súlyos vál. ságú időben Isten eszköze lehetett arra, hogy szemünket erre a mélyebb látásra ismét megnyissuk. Szabad ma tovább élnünk és dolgoznunk abban a bizalom­teljes várakozásban, hogy Isten a hol­land és német egyházat fejlődő kapcso­latban vezeti tovább, hogy közösen szol. gáljuk félreértés nélkül és áldozatra ké­szen a Jézus Krisztus ügyét és ezáltal a közös szolgálatunk által népeink meg­tanulják, hogy Isten akarata mint a mennyben, úgy itt is a mi könnyektől áztatott és kiáltó igazságtalanságoktól telített földünkön is megvalósuljon. A Holland Református Egyház Zsinata kész a hit engedelmességében a Német Evangélikus Egyházzal megkeresni a testvéri segítség útját abban a küzde­lemben, amelyben a Német Egyház áll a pusztulás közepette, hogy ezen az úton a megengesztelődés szava hangozzék el a világ felé.« A Baráti Társaság pesti tagjai május 5-án, vasárnap délután 3 óra» kor tartják bibliaköri összejövetelü­ket a Pozsonyi-út 58. szám alatt. (Orsz. Ref. Nőszövetség.) Lapunk olvasóinak áldott és lel­kiekben bővelkedő húsvéti ünnepe­ket kívánunk. Evangélizáció Kecskeméten márc >us 3— 10-ig Dobd Károly budapest-fasori lelkipásztor tar­tott gyülekezeti evangélizációt. 11 alka­lommal hirdette az Igét a templomban. Tartott külön csoportösszejöveteleket is. Nagy éhség mutatkozott az evangélium iránt. Isten megáldotta az Igét. Sajnos, a tanyákra hirdetett evangélizációko* édesapja halála miatt már nem tudott résztvenni. Bereczky Albert Nyíregyházán időzött. Március 30-án délután résztvett a nyír­egyházi Baráti találkozón. 31-én délelőtt »Lássunk tisztán« címen tartott férfiak számára előadást; délután pedig a gyü­lekezeti műsoros vallásos ünnepélye» »Ami a legfontosabb« címen tartott evangélizáló előadást. Békefi Benő Szolnokon evangélizál április 29-től május 6-ig. Imádkozzunk szolgálatáért! Dombrád — április Z—7-ig. — Domb- rád felső Szabolcs tiszamenti nagy fa­luja Óntelek és Dombrád ősrégi magyar településéből keletkezett. Józan gondol­kozást!, szorgalmas, viszonylag elég jó­módban élő nép lakja. Régi református gyülekezet 5000 lélekkel. Lelkipásztor* Porzsolt Ferenc, segédlelkésze Tóth László. Kilenc tanerős református isko­lája van. A gyülekezetei lelkipásztora szolgálatán kívül többféléi érték! evangé­liumi hatások. Magát az evangélizációt nem szenzációként fogadta, de komoly és benső érdeklődéssel fordult a hirde­tett Ige felé. Három nap múlva már az egész falu beszélt az evangélizáción fel­vetett kérdésekről. Az evangélizációt hallgató gyülekezet is egyre szaporo­dott. A külön összejövetelek közül külö­nösen a férfiakén nyugodott meg leg­inkább Isten áldása, lrnreh Ilona testvér is résiztvett az evangélizáción. Családok­nál tett látogatásokat. Az iratterjesztés iránt is meglepő élénk érdeklődés mu­tatkozott, ugyancsak lapunk iránt is. Az evangélizáció utolsó napján a nyír­egyházi Lélektani és Pedagógiai Szemi­nárium is ellátogatott a gyülekezetbe. Hallgatói ,az istentiszteleteken ritmikus zsoltárokat és régi magyar egyházi éne­keket énekeltek. Foglalkoztak az elemis­tákkal, polgáristákkal és a gyülekezet ifjúságával. ^Nehezen megy ez, kérem«, — mondta az egyik férfi, akit igen ko­molyan megérintett az Ige. Bizony sok­kal de sokkal többet kellene imádkozni azért, hogy Isten könyörületből hozza el a magyar ébredést. Űlefa^mdtuó. Segély, A Református Segély budapesti irodája újból kapott kisebb termé­szetbeli adományokat. Szétosztása is megtörtént. Budapest mit tudna adni vidék­nek? *• _ Tízkilós csomag nagyon kei’és érkezik, pedig ezt minden vidéki bibliakör, Nőszövetség, gyülekezet küldhetné havonként legalább cgy- egy csomagot minden megerőltetés nélkül. Ez is nagy segítség vol­na!... A küldött csomagra magára és' a szállító-levélre rá kell írni: »szeretetadomány«. Jó egy lapon jelezni a csomag feladását, annak napját és ,a. szállítólevél sorszá­mát is. A Református Segély hndavesti irodája továbbra is készséggel jár utána Budapesten hivatalos ügyeknek. i í A Református Segély a hívők, szeretetbizonyságtétele, éppen ezért hordozzuk ezt a szolgálatot állandó imádságainkban. Lapunk legközelebbi száma májua 4-én jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefi Benő Szerkesztőbizottság: Bereczky Alhert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Mészáros Gábor, Nagy Gyula és Victor János Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Jósa András-u. 23. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Lónyay-utca 33, A csekkszámla: Békefi Benő, Nyíregyháza, 17.079 461523. — Athenaeum Rt. Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents