Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-04-06 / 7. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS SáíifOós kävetß&zmenif-eäßeC jcvt, ha egyszer találkoztál Krisztussal! Mit hallottunk a Magyar Ébredés konferenciáján? az egészen más országnak a polgárai lehessenek. A bajok itt szoktak következni. Az ember azt hiszi, hogy mindez az ő szép szeméért történt. íme, kegyelmet kapott, _ bocsánatban részesült, örülhet neki — és ezzel vége. Pedig a kezdet még nem vég. Az Isten országába meghívott és befogadott emberek itt maradnak még néhány esztendeig, vagy évtizedig ezen a földön éls Istennek oéija van, amit meg akar valósítani: láttatni akarja az ő dicsőségét és neki odaszen- telt életekből meg akarja mutatni ebben a világban az Ö eljövendő országát. A kapun belépni döntő dolog, de azután következik a keskeny út. Ennek az útnak egy törvénye van: nem magunknak, nem magunkért, hanem testestől, lelkestől, életre, halálra' az Ö dicsőségéért. Elméletileg e_z rendben is van. Senki sem tagadja, csak éppen a megvalósulása nem akar sikerülni. Nem azért, mert ilyen-olyan gyarlók vagyunk, hanem azért, mert nem látjuk az Isten célját és nem szenteljük oda magunkat az ö ügyéuek szolgálatára. Azaz, hogy odaszánjuk, de azzal a fenntartással, hogy azért Isten i,s legyen méltányos es ne igényeljed olyat, ami nekünk túlzottan ,nehéz. Ö pedig se nem alkuszik* se nem alkalmazkodik. Célját mindenképpen megvalósítja, s nincs szüksége túlságosan sok emberre ahhoz, hogy az eredményt biztosítsa. A módszert a kegyesek miaguk szeretnék Isten számára előírni, ^pedig Ő ezt már örök időknek előtte eldöntötte. Az ö országának tagjai számára mindörökre érvényes masaid a kereSzt módszere. Isten az ö ügyét csak a mártírság vonalán engedi szolgálni, az olcsóbb megoldások a mi terveink és szándékaink szerint valók. Amióta Jézus vérrel alapozta meg, a saját vérével Isten' országát, azóta az Övéi számára is csak ez az egy út adatott. Bizony kemény, keskeny út ez, vissza is riad tőle mindenki, aki már az elindulásnál nem kapta meg azt a tökéletesen elégséges útravalót, amivel Isten az Övéit felruházza. Amikor belépnek az Övéi az Ő országába, készen kapják a biztonságot, a bizonyosságot és a békességet. »Senki ki nem ragadja őket ?z én kezemből.« Ez az ő biztonságuk. De bizonyosak abban, hogy ez a biztonság holnap és holnapután is pontosan érvényes. »Sem* élet, sem halál, sem jelenvalók, sem követke- zendők...« És ebben van éppen a békességünk. De ez a három »b« nem élvezeti cikkül adatott nekik, hanem felszabadításul az önfeledt sze- retetre az ö Uruk iránt és a mindenre kész szolgálatra az Ö országáért. Magyarul mondjuk el most ugyanezt. A magyarság sorsán a kerek világon semmi más nem segít, egyesegyedül az, ha a hívők felébrednek vakságukból. (A vakság bűn!) Ha rájönnek arra, hogy ez a teremtett magyar világ sóvárogva várja .az Isten fiainak megjelenését és merik vállalni a teljes magyar sorsot úgy, amint az ma van. Elsősorban tehát vállalják Isten ítéletét és vallják, hogy ami történt és történik velünk, az |pgye« egyedül Isten kezéből é«s Isten közvetlen akaratából történik. Ebből fakad megalázkodásuk és engedelmességük. Miután hitre megtértek, most ez az új parancsolat adatik számukra, hogy térjenek meg engedelmességre. Bereczky Albert Bibliai vezérfonal Április. 7. Ap. Csel. JL CO Ez ékiel 5. 8. ti „ 11:19—26. ti 6. 9. it 11:27—30. it 7. 10. it it 12: 1—17. it 8. 11. a it 12:18—25. a 9. 12. it it 13: 1—12. it 10. 13. ti it 13:13—52. it 11. 14. it it 14: 1—28. tt 12. 15. it it 15: 1—35. tt 13. 16. it ,, 15:36—41. 14. 17. tt it 16: 1—12. tt 15. 18. it 16:13—40. a 16. 19. tt it 17: 1— 9. tt 17. 20. a 17:10—15. a 18. 21. a tt 17:16—34. tt 19. 22. a 18: 1—17. a 20. 23. tt a 18:18—22. 21. 24. a 18:23—28. tt 22. 25. it 19: 1—22. tt 23. Sokan-e vagy kevesen, nem is tudom, | de meg lényegtelen is, fontos, hogy két napig együtt voltunk Budapesten, a szabadságtéri templomban. Együtt Isten színe előtt, őrá hallgattunk. Legjobb volna közreadni mindent, ami elhangzott. Elégedjünk meg a helyett néhány kikapott mondattal, gondolattal. Bereczky Albert * a délutáni sajtóesten szólt felelősségünk kérdéséről. Elmondotta, hogy életünk nagy, döntő tényei elrendelt dolgok. Szüleit, országát, népét senki se8 választotta meg maga. Már a kezdet nem a mi dolgunk s a vég sem az. S ami a kettő között van, az is kívül (esik hatalmunkon. Egy cseppecske kis értelem kell csak hozzá, hogy az ember élete nagy, döntő tényeiből elolvassa ezt a leckét: nem tőlem függ! Értelmes ember számára így nincs más értelme ennek az életnek, mint a hitnek útja. A hit mint életmegoldás, elsősorban békességet ad. Nem beletörődésből, fatalizmusból, nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert ez a lehető legjobb, nem azért, mert véletlenül van így, hanem mert Valakinek a rendeléséből. Amíg sorsod ellen lázadsz, keseregsz, panaszkodol, addig baj van az Istennel váló viszonyodban. A békesség után aztán felelősséget támaszt benned Isten. Felelősséget csak azok tudnak hordani, akik megbékéltek, mert csak velük tudja Isten megosztani gondjait, nekik tudja megmutatni céljait és adni erőit. Sem születésünk, sem halálunk sora nem rajtunk fordul meg és mégis az egész világért felelősek vagyunk. Mert az egész világot Annak kell áthatnia, Aki bennünk lakik. Jézus Krisztusnak. Felelősségünk első renden a láEgifütt az cÚx &zim eídtt iMivel pedig teljes vala Szentlélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látó Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől...«. Ap. Csel. 7:55. István vértanúról olvassuk a fenti Igét. ő az az ember volt, aki rettenetes, kétségbeejtő, reménytelen, végzetes, halálos helyzetében »tisztán« látott. Repültek feléje a gyilkos kövek, ránehezedett a szívökben dühösküdő és fogukat csikorgató tanácsbeliek kegyetlensége és ő mégis látott. Látott és nem azt, ami körülvette, ami ránehezedett, ami kibír, hatatlan, ami irtózatos, ami halálos volt, hanem valami mást. Ö látta egyelői Isten dicsőségét, másfelől Jézus Krisztust állani az Isten jobbján. Ennek következtében az ő látása nem volt süggesztő, félelmes, kiábrándító, — ellenkezőleg, hitet, békességet, győzelmet jelentett neki. Hogyan lett István a szenvedések között, a halál óráján az Isten dicsőségét s a győztes Jézust látó? Ennek komoly és nagy jelentősége, titka van. Az írás megmondja: »Mivel teljes vala Szentlélekkel...« Ez a látás titka. Mintha vaksággal vert volna meg bennünket az Isten. A látni hívatott emtás kötelessége. Nálunk a vakság bűn. A látásnak konzekvenciái vannak. Egy szóban: az áldozathozatal felelőssége. Isten az én megmentett, Krisztusban megbékélt életem által akarja a másikat felébreszteni és megmenteni. S ez a mi felelősségünk. Az ébredés szolgálata. Az, hogy felajánljuk magunkat, odategyük magunkat a velünk megbékélt Isten kezébe, hogy Ő használjon minket. Megnyitotta szemeinket, látunk, most az következik, hogy engedelmeskedünk. Nagy Gyula előadása nagyon fájó sebünkhöz nyúlt: Miért kevés a lelki munkás? A gyülekezet felől nézve, azért elsősorban, mert ez még mindig Isten ítélete rajtunk. Isten nem szól nekünk, nincs prófétai kijelentés, mert Ö hallgat. Ehhez a néphez nincs üzenete. De meg nem is kértük Istentől az aratókat, talán mert nem látjuk, hogy a mezők már nagyon fehérlenek. S ha mégis támadt egy-egy próféta, következetesen »megköveztük«! Rossz hát a »háttér« a lelki munka mögött, halott a gyülekezet. A munkások felől is van baj lelég. Bizonytalanok, egyensúlyukat vesztették. Életük sem vonz új munkásokat a szolgálat útjára. Beteg orvosok ők maguk is, ki jönne hát hozzájuk gyógyulni? S a különböző csoportok egymást sem tudják szeretetben elhordozni. A megoldás: a gyülekezet forró imádsága több lelki munkásért, a meglevő munkások részéről pedig nagyon őszintéi megalázkodás. Karácsony Sándor a maga nagyszerű, eleven módján állította elénk a parancsot: Hirdesd Isten országát. Ha egyszer valósággal megtaláltad, berek is vakok. Olyan döbbenetes dolog az, hogy emberek, keresztyén emberek, Jézus tanítványai, olyanok, akikre illene Jézus szava: »Ti vagytok a világ világossága...« vakon járnak, kelnek ebben a világban és nem látják azt, amit látni kellene és lehetne. A hívők is siránkoznak, panaszkodnak, kétségbeesnek, reménységüket vesztik, csak a bajokat, nyomorúságokat, a szomorító dolgokat, a csüggesztő helyzetet, a reménytelen állapotot látják. Nem látják az Isten dicsőségét most e jelenvaló világban és nem látják Jézust állani az Isten jobbján a maga feltámadt dicsőségében, győzelmes voltában. A vakság mindenképpen borzasztó, ítéletes és kínos, de a próféták, a hívők, az istenes emberek vaksága bűn, mert az Isten világosság és aki Öt követi, nem járhat sötétségben. Kettős veszedelem születik az ilyen vakságból. Az egyik az, ami személy szerint éri ennek következtében a világtalan látókat, a másik pedig az a tragédia, amit a nép így fejez ki: »Vak vezet világtalant.« A hívő ember látni tudása a Szentlélekkel való viszonyától függ. Nem szemüvegre, lámpásra, hanem Szentiélekre van szükség. úgy kellene áradnia belőled ennek a szenzációnak, mint a görög tudósból, aki fürdőben ülye felfedezte, hogy minden vízbe mártott test annyit veszít súlyából, mint amilyen súlyú vizet kiszorít s amint erre rájött, kiugrott a vízből s mindenről megfeledkezve rohant ki az utcára és kiáltozta: Megtaláltam! Vagy úgy, mint a kicsi gyerek, ha valamit felfedez, egyik szótól nem fér ki b másik a száján, úgy magyaráz, beszél. Csakhogy a mi korunkban a szó éppúgy értékét veszítette, mint a papírpénz. S aki szóval akarja hirdetni Istien országát, az többet árt annak, mint használ. »Dollár« meg »zsír-valuta« kell ide is. Messzi ország változhatatlan értékű valutája: az Ige, meg élet, tett. Az Ige abban különbözik a szótól, hogy hat, életet változtat meg, alakít át, a szót pedig már meg se hallgatják. Békefi Benő záró előadásában azt mondotta el, hogy Istennek nem végcélja az, hogy bennünket bűneinkből kimentett. Ezen túl is van velünk terve. Ez azt jelenti, hogy nem lehet Krisztust »büntetlenül« elfogadni. Ha egyszer odakerültél az Ő körébe, akkor ennek folytatása van s ez a mi felelősségünk. Ha csak egy hang vigasztalást kaptál, egy cseppnyi erőt vettél Tők', ezzel óriási felelősség jár. S ez a felelősség az, hogy gyerünk tovább. |A »ti-keresztyénségből«, abból, hogy csak elfogadj, csak magadba szívd, magadba nyeld az életet s élvezd, hogy ez az élet benned munkálkodik, el kell juss végre a »mi-keresztyénségbe.« (II. Kor. 4:12.) Oda, hogy készen légy arra. hogy halálra adass a Krisztusért, Olyan idő következik ránk, amikor a gyávák s az »ebek« az Isten országáért harcoló seregben meg nem maradhatnak. Ez a sereg gedeoni sereg lesz, harminc- kétezerből háromszáz csupán, de Isten ezekkel megnyeri a maga csatáját és csak ezekkel. Mert csak azokat vállalja harcosaiul, akik Öt teljesen és igazán vállalják. Ez a gedeoni sereggyüjtés folyik most. Isten nem jön zavarba engedetlen fiai miatt, ö a jnaga munkáját elvégzi. A kérdés csak az: nem lesz-e ítéleted belőle? Egy résztvevőt ; is megkérdeztünk végül: mit kapott Istentől ezen a konferencián? Belezökkentett Isten abba a kerékvágásba, — mondotta — amiben eddig csak féllábbal jártam. Hirdesd az Isten országát! — ez a parancs lett egészen világos és kötelező erejű a számomra. Csak egyet lehet tenni: hirdetni az Isten országát. De ezt tenni halaszthatatlan kötelesség. Csak a Lélek tudja, hányákat indított ugyanezzel Jútnak innen, de az bizonyos, hogy az idő sür- giet, Isten országának építése nem ér rá. Isten téged is neveden szédít, hív a munkába, j Vállalod-e? Papp János A látás titka
