Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-02-09 / 3. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS ADD TOVÁBB A JELSZÓT Jmádóág. Maidba NEM ALADDIN LÁMPÁJA Aa ezeregy-éjszaka meséiben van ez a varázslámpa, amit csak meg kellett dörzsölni a boldog tulajdonosnak, bogy megjelenjenek a határtalan hatalmú szeli - mek: — Mit paracsolsz, édes gazdánk? Pontosan ezen a színvonalon képzelik el sokan — az imádságot. És így is akarják használni. Baj van? Sőt már olyan nagy baj, hogy nem bírunk vele a magunk emberségéből? Itt az alkalom kipróbálni Aladdin lámpáját, megidézzük Istent, mutassa meg, hogy mit tud? Persze nem igy fogalmazzuk meg a dolgot, megadjuk a módját, s az idézőparancsot az imádság szép formáiba csomagoljuk: — Kérlek, alázatosan kérlek, Uram ... Néha éppen: •— Csak most az egyszer segíts! A látszat magatartásunk egészen imádságszerű. De1 valóságos gondolatunk azonnal lelepleződik, mikor az Isten nem akar »csak most az egyszer segíteni«. Sőt többszöri, sürgető unszolásunkra is zárva marad az ég és Isten nem hajlandó nekünk engedelmeskedni. Végül is kifakad az ember s panaszosan, vagy még úgyabban megmondja véleményét az egész imádkozásról. »Hiába imádkoztam!« Nyilván nem egészen »hiába«, mert egy nagyon hasznos eredményt sikerült az ilyenfajta imádkozással elérni: bebizonyosodott, hogy így nem lehet... Mi a hiba az ilyenfajta »imádkozásban?« Nemcsak az, hogy alkalmi segélykiáltás ahhoz az Istenhez, akivel soha egyébkor nem törődtünk, akivel szemben sértő dolog, hogy csak a bajban jut eszünkbe, hogy ő is van. Ez is igen nagy hiba. Mégse olyan kabát ő, amit alkalmi szükség idején le lehet a fogasról akasztani. De ennél nagyobb és mélyebb hiba, hogy végzetes vaksággal fel akarjuk cserélni szerepeinket: mi akarunk parancsolni s Neki kellene engedelmeskedni! Ismétlem — ezt ilyen durva egyszerűséggel még magunk előtt se valljuk be, hanem a vallásos udvariasság szabályait igyekszünk pontosan megtartani, úgy adjuk elő »kérésünket«, mintha tisztában volnánk azzal, hogy 0 az Isten és mi vagyunk a múlandó férgek. De szép imádkozó szavainkon úgy átüt a valóságos gőgös, követelő, jogait igénylő magatartásunk, mint fehér kötésen a vér. 'Alapmagatartásunk rossz. Nemcsak azoké rossz, akik a fuldokló utolsó szalmaszálának tartják az imádságot és »csak most az egyszer« kérnek segítséget — megtoldva ezt esetleg még valami lekötelező vásári ajánlattal is: »ha most megsegítesz, adok ennyit meg ennyit a templomra, vagy a szegényeknek« — hanem sajnos, rossz olyanoké is, akik állandóan imádkoznak, de1 rosszul imádkoznak. Ügy imádkoznak, mintha nekünk jogaink volnának és Isten köteles volna meghallgatni. Az ú. n. vallásos emberek tömege csinálja ezt így. Éri őket persze sok üdvös csalódás, amikkel Isten nyilván föl akarja őket ébreszteni vakságukból, de ők nem ébrednek föl, hanem makacsul tovább imádkoznak s lassan belekeményednek abba a felfogásba, hogy az imádság olyan lutri-féle, néha sikerül, néha nem, az ember jobb hijján mégis tovább csinálja, hátha megjavul az Isten és egyszer mégis csak többet teljesít, mint eddig. Van az ilyen vallásosakban egy kis elnéző megbocsátás az Ür Istennel szemben — elnézik neki, hogy néha alszik. Adja Isten, hogy néhány Olvasóm megbotránkozzék ezen a leleplezésen. Méginkább — hogy magára ismerjen! A farizeusok rejtett kovásza ott van bennünk és bomlasztja, erőtelénné teszi az imádságainkat. Mert nem akarunk az imádság forró tüzében megolvadni, nem akarjuk, hogy mi változzunk meg az imádság által, hanem csak azt akarjuk, hogy Isten alkalmazkodjék a mi vágyainkhoz és kívánságainkhoz. Az imádság birodalma mérhetetlenül nagy, csodákkal és soha el nem fogyó meglepetésekkel teljes, de az ajtó, amelyen ebbe a birodalomba be lehet lépni: Szoros kapu! A magunk megalapozásának vagy tán így mondhatnám: igazi helyzetünk őszinte elismerésének szoros kapuján lehet csak oda belépni. Hiszen a felfoghatatlan, a legvakmerőbb dolog történik az imádságban: Isten, a mindenség Ura és az én Uram — szóba áll velem. És én szólhatok Hozzá! Egyetlen alapmagatartás lehet csak közöttünk: az Ür — és én az engedelmeskedni vágyó szolga. De ebből az alapmagatartásból éppen az ő nagy jósága csodálatos új lehetőségeket hoz számomra. A kérés lehetőségét. És a meg- hallgattatást. Bereczky Albert »A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mmdent megértenek.« Péld. 28:5. Gyakorlatból tudjuk azt, hogy nagy különbség van a megérté és a meg nem értő ember között. Ügy hirtelen és magunktól azt gondoljuk, hogy az okos ember az, aki mindent megért. Igaz, hogy a tapasztalat elég gyakran mond ennek ellene. Elismerten okos emberekkel is megesik, hogy nem értenek meg sok mindent. Még egészen nyilvánvaló igazságokkal szemben is tudnak értelmetlenkedni. Alapigénk azt mutatja, hogy a meg. értés nem az okossággal van összefüggésben, hanem attól függ, hogy az ember milyen kapcsolatban, viszonyban van az Istennel. Értelmetlen ember a gonoszságban élő ember. Fi. gyeljiik meg saját magunkat! Amikor valamilyen bűn fogva tart, megkötöz, olyan értelmetlenek tudunk lenni, még a legegyszerűbb dolgokkal szemben is, még olyanokkal is, amelyeket már előbb értettünk, sőt talán másoknak meg is magyaráztunk. Igen, a gonoszságban élő ember az értelmetlen ember. Ma olyan kevés megértés van a világban, olyan nagyon kevesen vannak, akik megértik az Istent, az ö szándékát, akaratát ezzel a világgal! Ennél csak az a szomorúbb, hogy a hivő emNem titkos jelszóról van s&ó. Nem óvatos találkozások suttogó szóváltásában, lopva kell továbbadni. Elhangozhatok akármilyen nagy nyilvánosság előtt is. Sőt kár, hogy nem hangzott még el országszerte, harangokat meg- kondító ünnepélyes és nyomatékos fölhívásképpen. így hangzik: Fogjunk most össze a békekötésért való könyörgésre! Vannak sokan, akik már jóideje imádkoznak a »magyar megmaradásért« és ezt folytatni is fogják még jóidéig. De ennek az ügynek egyik részletkérdése éppen mostanában fog eldőlni. A közelgő tavasz meg fogja hozni a béke- szerződést, amely jó hosszú időre, talán végleg is, meg fogja szabni a magyarság helyzetét szomszédai között és ezáltal nem egy tekintetben meg fogja határozni sorsát emberöltőkre kiható módon. Indokolt dolog tehát, hogy az addig hátralevő idő alatt, vagyis abban az előttünk lévő negyedévben, amelyben a békeszerződés ügye ki fog alakulni és el fog dőlni, éppen ennek az ügynek különös helyet biztosítsunk nemzetünkért való imádságainkban. Ne hiányozzék a róla való megemlékezés egyetlen alkalommal sem, amikor gyülekezeti istentiszteleteinken vagy más közösségi alkalmakkor együtt járulunk Isten színe elé, sem amikor naponkénti egyéni csöndességünkben emeljük föl szívünket Őhozzá. És méltán gondolkozhatunk azon, milyen különleges alkalmat teremthetnénk még ezenkívül is avégre, hogy ezek alatt a hónapok alatt imádságunknak ez a tárgya jelentőségéhez mérten szóhoz jusson miközöttünk, árva magyarok közt és a mi kegyelmes Istenünk között. Valami »titok« azonban mégis van ekörül a jelszó körül. Nem mindenki fogja megérteni. Lehetnek olyanok is, akik egyenesen félreértik majd. Ezért voltaképpen csak olyanoknak szól, akik jól megértik, vagyis akik tudják: mit jelent keresztyén értelemben imádkozni. Mert nem olyan imádságról van szó, amellyel Istent a »magyar ügy« oldalán akarnók mozgósítani, mint másokkal szemben a mi javunkra részrehajló, pártos szövetségesünket. Még kevésbbó lehet arról szó, hogy imádságainkkal olyan álmok után fussunk, amelyekből Isten kemény ítéletei már rég föl kellett, hogy ébresszenek bennünket. Imádságainknak nem lehet az az alaphangja: »Legyen úgy, mint régen volt!« Azt már tudomásul kellett vennünk, hogy Istennek »úgy« egyáltalán nem tetszett, még ha köztünk voltak is sokan, akiknek tetszett. Ellenkezőleg, azért kell köberek, a hívő közösségek, az egyház tagjai és szolgái is értelmetlenek Isten dolgaival és munkájával szemben. Ez az értelmetlenség ítélet, azt deríti ki, hogy a hivő ember, a hivő közösség, maga az egyház is gonoszságban él. Valahol megtűri magában a bűnt, a hamisságot, a hűtlenséget, az enge, detlenséget... Vájjon hol? A megértésnek lelki feltétele van. Az ért meg mindent, aki keresi az Urat. Mindenben az Urat, mert minden Tőle, általa és reá nézve van. A hivő ember azért esik bele gyakran az értelmetlenségbe, mert azt gondolja, hogy ő már megtalálta az Urat. Pedig az Ür állandóan keresni való, a tegnapban, a mában, az örömben, a bánatban, a teherben, a segítésben, min. denben öt kellene keresni. Nem egy- szersmindenkorra szól, hanem állandóan kötelez: »Keressétek először az Istennek országát és az ő igazságát«. A boldogságot is az igazságot folyamatosan éhezőnek és szomjúhozónak ígéri Jézus. Az értelmetlenség sok bajt okozó sötétségéből egy út vezet kifelé: ke. resni az Urat, amíg megtalálható. Lényegében mindennek Isten az értelme. Minden dolognak, minden történésnek, minden lelki, szellemi, anyagi valóságnak értelme az Isten. Az ö keresése vezet mindenek megértésére. Isten várja, hogy öt keressük s ez. által érttessen meg velünk mindent. Békefi Benő myörögnünk, hogy »legyen úgy, ahogy még nem volt soha!« — jöjjön létre olyan békeszerződés és általa a magyarságnak és szomszédainak viszonylataiban olyan rendezés, amely végre igazán lehetővé teszi közöttük nemcsak éppen a békességes megtérést, hanem a valóságos jóbaráti együttélést. Ezzel éppen elég nagy dolgot kérünk Istentől. Azért is kell éppen Ötőle kérnünk, mert olyan nagy dolog, hogy az Ö áldása nélkül a legmesszebbmenő emberi jóakarat, lelkiismeretesség, bölcsesség és igazságszeretet is könnyen csődöt mondhat a megvalósításánál. Ezért kell ezt az ügyet mindenkinek, aki hisz az imádság meghallgattatásá- ban, az Ö gondjaiba ajánlani, aki a népek sorsát intéző földi hatalmasságokat is kezében tartja, gondolataikat meg tudja világosítani és szándékaikat egyenes irányban tusija igazgatni. Ha hoz a békeszerződés olyan végzéseket, amelyek reánk fájdalmas veszteségeket és terheket rónak, az ilyen imádság után legalább tudni fogjuk, hogy vágyainkra Isten mondott nemet és az ő döntése alatt alázatosan meg fogunk hajolni. Tudni fogjuk és hirdetni fogjuk, hogy ha eddigi sok sebünket és romlásunkat ö újabb fájdalmakkal akarja tetézni, bizonyára megvan vele a jóságos szándéka és veszteségeinkért valamilyen más módon akar bennünket kárpótolni. Ha pedig hoz a békeszerződés örömöt is, főképpen pedig, ha meghozza azt a nagy örömöt, hogy megteremti számunkra a szomszédainkkal való atyafiságos együttélés kereteit, akkor meg annál hálásabb szívvel ajánlhatjuk föl majd magyar népünket az Isten céljainak szolgálatára: hadd legyen a többi nép között csakugyan az Isten kedve szerinti együttélésnek igaz lelkű és tiszta szívű munkása, ebben még másoknak is példaadója annál a bőségesebb áldásnál fogva, amelyet az elmúlt nemzedékekben és ebben a nemzedékben is az Isten Igéjéből kapott! »Ez az a bizodalom, amellyel őhozzá, vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ö akarata szerint, meghallgat minket ...« {I. Ján. 5, 14.) Dr. Victor János Magyar Megmaradás Imaközössége »Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek. mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedeteknek rettegésére- vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtóit Cselekedjed a jót és dicséreted lesz attól. Mert az Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszeá, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert; mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik■ Annakokáért szükség engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is. mivel hogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azé11 mindenkinek, amivel tartoztok: akik lek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akuiek a tisztességgel, a tisztességet«- (Róma 13:1—7.) Dicsérjük Istent, mert ö Isten marad mindörökké, mert ö Szentháromság Isten, mert az Ö ítélete is jó adomány. Valljuk be bűnbánatit,al, hogy nem tudjuk Lélek szerint látni a dolgokat, hogy a magunk sorsa miatt kéteéges- kedünk és népünk sorsa nem eléggé terhel bennünket, hogy néjpünfc bűneiért nem hordozzuk az egyéni felelősséget. Könyörögjünk Istenhez bűneink bocsánatáért, lelki ébredésért, lapunk terjedéséért. Ajánljuk fel Istennek időnk egy résziéit-, keresetünk egy részét állandóan lapunk támogatásáraígyütt az Wt azine előtt Kicsoda érti meg?
