Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-12-28 / 26. szám
4 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Búe»úzkodva a letelő esztendőtől és •lébe nézve a felénk siető újnak, amelyről minden ismeretlensége ellenére annyit mégis egészen bizonyosan tudunk, hogy ugyanúgy le fognak peregni a napjai, mindnyájan elgondolkozunk életünk múlandóságán. De azokon az általános gondolatokon túl, amelyek ilyenkor erőt szoktak venni minden •mberen, eszünkbe jut-e mélyebbre is tekinteni és meglátni, hogy alapjában véve mit jelent ez a »múlandóság?« Mert nemcsak azt jelenti, hogy az idő áradata megállás nélkül rohan és elragad mindent visszahozhatatlanul, azt ie, aminek még aa emléke is drága kincsünk, s amit úgy szerettünk volna marasztalni, ha lehetett volna, de azt is, aminek az emléke fáj vagy vádol, • amit ezért jó volna, ha valamiképpen lehetne visszahozni mégegyszer, hogy változtassunk rajta. Ez szinte csak velejárója a mi életünk (múló voltának. A lényeg másban van. Lényegében véve azt jefemti a mi életünknek múlandósága, hogy ml nem egyszerre, egydarabban kapjuk az élet ajándékát, hanem napról-napra elosztott részletekben. Élni annyit jelent számunkra, mint pillanatok hosszú gyöngysorán végig haladni, amelyek, nek mindegyike külön ajándék. Azért kell búcsúznunk az egyiktől, mert van még sok más is, amelyiknek mindegyike várja, hogy sorrakerülhessen. Sőt, ha jól megnézzük, ezek a pillanatok nenn is különálló gyöngyszemek, hanem egybefolynak. Fordítva áll itt a dolog, mint a filmek lepergetésénél. Ott csak a mi szemünk látja' folyamatosnak a vászonravetett történést, valójában az külön-kiilön filmkocktákra van ráfényképezve. A mi é.etünkben -a valóság folyamatos és csak mi osztjuk föl egymásután pergő, íkülön-külön pillanatokra. Kénytelenek vagyunk ezt megtenni, mert ezzel az osztással legalább valamennyire meg tudjuk közelíteni az életünk valóságát. De egészen távoljárnak a gondolataink a valóságtól, ha úgy nagy, átí’ogó gondolatokban .próbáljuk megragadni ezt a valóságot. Ezek a nagy átfogó gondolatok, amelyekben életünknek az egésze egyszerre tűnik a szemünk elé, vagy amelyekben életünknek egy-egy szakaszáról alkotunk képet és mondunk ítéletet, nagyon fontosak. Nagyon sok igazságot mondhatnak nekünk az életünkről. De maga az életűink a valóságban nem foglaltatik bennük. Élni igazán mi mindig csak »itt és most« tudunk. Az Istentől elforduló ember bűne is mindig valahol és valamikor konkrét formában elkövetett bűn. Istennek a bűnös emberhez való közelgetése és mindig egy adott pillanatban kínálkozó. kegyelem. Az Istennek való hivő odaadás is, vagy az életnek fölsorakozó »itt és most«-jaibau mutatkozik meg, vagy pedig csak hazug illúzió. Mert ahogy általában élni, úgy keresztyén életet élni sem lehet »nagyjában és egészében«, hanem csak részletről részletre. Fogadalmat lehet tenni az egész életre elkötelező módon. De az igazi élet a fogadalom megtartásában áll s etekintetben minden általánosság csak elméleti jelentőségű, valóság esak az lehet, ami napról- napra, óráról-órára történik az élet ezernyi részletében. Ez teszi olyan felelősségteljessé az életünket. »Ma, ha az ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveteket!« »Áron is megvegyétek az alkalmat!« Nem felelhetünk Isten fölkínált ajándékaira és megbízásokat osztó parancsaira valamilyen általános készségünknek a kinyilvánításával. Csak azonnali bizalommal és engedelmességgel. Az meglehet, hogy Isten az Ö hosszútűrésében vár és meg,-inegújítja Ígéreteit és parancsait. De ki tudja, meddig? És ha tudnók is, hogy az, aki »az ajtó előtt áll és zörget«, meddig várakoztatható meg, jogcím volna ez arra, hogy mi is várakozzunk az ajtó »megnyitásával«? Hiszen, ha meg-inegújul is zörgetése, nem mindegy, hogy be. bocsátjuk-e mindjárt az első pillanatban, vagy pedig húzzuk-halasszuk a dolgot. Minden múló percben a puszta időveszteséggel is nemet mondunk neki egyelőre és ilyenkor »itt és most« ma. gunknak ártunk vele elsősorban, de ki tudja, másokra is mennyi kár származ- hatik belőle. Mindenekfölött pedig a közelgő Jóbarátot szomorítjuk meg vele. Ki tudná számon venni: a letelő esztendő hónapjaiban is hány ilyen sze- szerencsétlenül elrontott pillanatunk halmozódott föl egymásra. Valóban nagykegyelmű az Isten, ha új évvel ajándékoz meg bennünket! Nem is lehet fontosabb újévi fogadalmunk, mint az, hogy megtanuljuk jobban megbe. esülni életünknek sorra következő apró Szép és tetszetős kifejezés a ■»harmadik úté Hosszúi évek óta emlegetik azok, akik nincsenek megelégedve — semmivel. — Helyesebben: nem tetszik nekik sem az, ami éppen »van«, de sem az, amit a »másiké akar. Látjuk ezt a politikában, legyen az világpolitika, vagy egy ország politikája, látjuk kisebb községek életében, látjuk mindenütt, ahol bajok, nehézségek vannak, s mivel — hol ne volnánakt — látjuk mindenütt! Aki kimondja ezt a bűvös szót. azt hiszi, hogy megtalálta a bölcsek kövét, megoldotta, vagy legrosz- szabb esetben ketté vágta a gordiusi csomót. Pedig mindez csak önámítás. Vegyük egyszer már tudomásul, hogy nincs harmadik út. Csak kétféle út van. Az egyik széles, a másik keskeny. Az ember számára nem adatott más lehetőség, csak az, hogy ennek a kettőnek az egyikét járja. Az azonban igaz, hogy a széles lit — igen széles! Nagyon sok hely, nagyon sok »csapás« van rajta. Mehetünk egyiken vagy másikon. Mehetünk a jobboldalán, a baloldalán, vagy mehetünk a közepén. Sőt sokszor még göröngyös része is van, s aki ezt a részét járja, hajlandó azt hinni, hogy — a keskeny úton jár. Pedig dehogy. A széles úton jár, de még annyi esze sincs, hogyha már ott jár, legalább a jó részét válassza ki. Még azt is elismerjük, hogy a széles útnak a keskeny út felé eső része a felületes szemlélőben néha azt a benyomást is keltheti, hogy a keltő igen közel van egymáshoz. Sőt talán »térben« közel is van. Lényegében azonban áthidalhatatlan a távolság. Hogy banális hasonlatot mondjak, vájjon mi van közelebb egymáshoz: Esztergom és Párkány, vagy pedig — Esztergom és Szegedi Esztergomot Párkánytól »csak« a Duna, egy országhatár választja el. De még szembetűnőbb lesz a hasonlat, ha a három évvel ezelőtti időkre megyünk vissza, MAGFAR MEGMARADÁS IMAKOZOSSEGE »Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Intenünk nevében já- , runk örökkön örökké«. (Mitkeás 4:5.). ADJUNK DICSŐSÉGET ISTENNEK a Szabadító elküldéséért. VALLJUK MEG ALÁZATTAL, hogy mi, magyarok, ezt a fenti Igét még nem mondhatjuk el, hogy most is keveseknek lesz igazi (karácsonya, hogy 1946-ban sem vontuk le 1945 tanulságait, KÖSZÖNJÜK MEG ISTENNEK, hogy Ö mindennel megajándékozott minket ama Szerelmesben, hogy Jézus mégegyszer el fog jönni, hogy Nyíregyházán újra sok kegyelmes jelét adta segítségének, hogy ebben az évben is előbbre vitte országának ügyét. KÖNYÖRÖGJÜNK romantikánk, szentimentái izmusunk és idealizmusunk szertefoszlásáért, most különösen a karácsonnyal kapcsolatban, hogy Isten tegye jóvá, amit az elmúlt esztendőben mi elrontottunk, hogy ő segítsen 1947-ben másképpen csinálni. ÍGÉRJÜK MEG ISTENNEK. hogy ez az utolsó Ígéret, ezután cselekedni fogunk. darabjait, hogy mindegyikben — »itt és most« — úgy figyeljünk a mi Urunkra és úgy szolgáljunk neki, mintha csak az éppen ránkköszöntött jelenhez volna közünk, semmi egyébhez nem. Nem erre gondolt-e a zsoltáríró, amikor így imádkozott: »Taníts minket úgy számlálni napjainkat« — ahogy a pénzét olvasó ember egyenként vesz kezébe és megnéz minden darabot, — »hogy bölcs szívhez jussunk!« Dr. Victor János s a svájci-német határt vesszük a hasonlat alapjául. Ez az, amit közönségesen »ég és földnek« szoktak mondani. A széles és a keskeny út között is ott van az országhatár. Isten országának a határa. És a látszólagos, térbeli ha. sonlóság és közelség ellenére áthidalhatatlan űr van a kettő között. Helyesebben, egyetlen híd van rajta: Krisztus. A híd két oldalán lévő ember sokszor képtelen egymást megérteni, hiszen más-más ország nyelvét beszéli. Pedig »látszólag« hasonló a két nyelv, csak az értelme más. Értsük meg, hogy azok, akik Krisztus útját járják, azok számára csak egyetlen út van. Ezen az úton kell halad- niok. Annyi11 beszélünk látásbeli különbségekről. Türelmetlenségünk olyan nagy lett, hogyha valaki valamit másként értelmez, mint ml, azt ist'entelen- séggel, pogánysággal, esetleg »csak« hazaárulással, de lega'ább — politikai kalandorkodással és szervilizmussal vádoljuk. A rajtunk lévő ítéletnek egyik legkiválóbb jele ez a türelmetlenség, amely mindég nagyobb és nagyobb éket ver közénk. És ezek az ékek nem egyszer ilyen hangzatos elnevezést kapnak, mint a »harmadik út«, vagy a »V betűnek két szára«. Olyan szép ez a mese a V-betűről, amely közös pontból indul ki, de kétfelé ágazik a kél szára. Hát Krisztus követésében ez sincs! Amikor tehát vitatkozunk egymással, akkor elsősorban azzal kell tisztába jönnünk, vájjon akik vitatkozunk, mindnyájan Urunknak valljuk-e Krisztust, mindnyájan az ő útján járunk-e, illetve akarunk-e járni. És ha igen, ha e tekintetben egy véleményen vagyunk, akkor ne beszéljünk különböző utakról, hanem csali az engedelmességről, amely engedelmesség esetleg különféle feladatok elvégzését jelenti számunkra, de az út mindég egy és ugyanaz: Krisztus útja! —s —r. „Jézus tanítása" címen dr. Vieifor Jánosnak egy két köteéles munkája van előkészületben, melynek I. kötete (»Keressétek az Isten országát«) rövideseú megjelenhetik, ha elegendő előzetes megrendelés érkezik bo a kiadóhoz. (Ref. Traktátus Vállalat, Budapest, IX., Lónyay-u. 33.) A kötet ára 20 forint lesz. Egyelőre csak megrendelés küldendő be, pénz nem. Segítsük előbbre evangéliumi könyvtermelésünket a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is mennél több előzetes megrendelés beküldésével! Bibliai vezérfonal 1947 JANUÁR 1 " Márk 11 27—33. Ezsdrás 3. 2 12 : 1-12. > 4. 3 » 12 : 13-17. » 5. 4 » 12: 18-27. > 6. 5 » 12 28 —34. > 7. 8 » 12 : sü—37. » 8. 7 » 12 : ss-40. i 9. 8 • 12 : 41 —44. i 10. 9 • 13 1 —37. Nehémiás 1. 10 • 14 1-ii. • 2. 11 > 14: 12-31. > 3. 12 • Uz 32-42. 4. 13 > 14 43—54. » 5. 14 • 14 55- 65. » 6. 15 » 14 66 —72. i 7 Beküldted-e már előfizetésedet? hírek A »Magyar Ébredés« Református Dia konissza Testvérház igazgató tanácsa december 14-én tartotta Nyíregyházán alakuló ülését. Elnökévé Draskóczy L ás z 1 ó csepeli lelkipásztort válasz tóttá, a kebli tanács tagjaivá pedig dr. Finta István, Molnár Bálint és Szüle Miklós lelkészeket. A Testvérháznak jelenleg 21 tagja van. i Molnár Bálint beiktatása. December 15-én iktatta be a Református Gyülekezeti Evaugélizáció Barátai Társasága által fenntartott H. számú lelkészi állásba Molnár Bálint lelkészt a középszabolcsi egyházmegye esperesének megbízásából Békéid Benő a H Timótheus 4:1—5. Ige alapján. Mól nár Bálint Róma 8:28—39. verset alapján beszélt, bizonyságot téve arról, milyen döbbenetes az ö számára, hogy Isten öt elfogadta. Ennek háládatos tudomásul vétele arra készteti őt, hogy ö is elfogadja önmagát, az emberekot, az evangélista szolgálatát és sorsát, a Baráti Társaságban nyert közösséget, a magyar református egyházat úgy, ahogy van és a magyarságot. A Baráti Társaság és a Testvérház névé ben Draskóczy László, a nyíregyházi egyházközség nevében Márton László fő gondnok, az evangélikus testvéregyház nevében Solymár János igazgató-lei kész, a Leánykálvineum nevében Porzsolt István igazgató, a lelkészi kar, a Lélektani és Pedagógiai Szeminárium és a Biblia-iskola nevében Szüle Mik lós lelkész köszöntötte az újonnan be iktatott Molnár Bálintot. Kívánjuk, hogy a hivatalos elpecsételésnek elnyerése után még nagyobb odaadással és hittel végezze Molnár Bálint ország járó és az Igét alkalmas és alkalmatlan időben hirdető evangélizáló munká ját. Az érte való imádkozásban meg ne restüljünk. — Uj evangélizáló lelkész. A ReTor mátus Gyülekezeti Evaugélizáció Bari tai Társasága által fenntartott I. számú lelkészi állásra Fekete Sándor lelkészt, lapunk .helyettes szerkesztőjét nevezte ki a Társaság rendkívüli közgyűlése. Fekete Sándort nem kell lapunk olvasói előtt bemutatni, ö is és a gyülekezeti evangélizáció felelősségét hor dozók együtt úgy látták, hogy öt Is ten az evangélista munkájának végzé sere hívta és rendelte el. Január 1-én áll munkába. Fogadjuk szeretettel és kísérjük munkáját imádsággal. Akik evangelizációs szolgálatát igénybe ki vánják venni, meghívásukat Fékete Sándor budapesti címére küldjék: VIH Vas-utca 2/c. III. Imé, Isten küld mun kásokat az ő avatásába. Üj ügyvezető. A R. Gy. E. B. T. rend kívüli közgyűlése úgy határozott, hogy Fekete Sándor és Molnár Bálint leiké szék egészen az igehirdetés szolgálatú ra szentelhessék magukat, ehlhez pedig szabadabb mozgási lehetőségre van szükségük, mentesítette őket ap admi nisztratív munka alól. A közgyűlés az adminisztráció ellátására ügyvezetőnek dr. Finta István nyíregyházi intézeti lelkészt választotta meg. őbenne is új embert kapott az ébredés! moz galoim. Hisszük, hogy az adminisztráción túl, a neki adott kegyelmi aján dékok szerint bizonyságtévö és tanító munkájával is részt vesz az ébredés szolgálatában. Fogadjuk öt szeretettel és foglaljuk imádságunkba. Lapunk legközelebbi száma január 11-én jelenik meg. MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Felelős szerkesztő és kiadó: Békefl Ben* Szerkesztőbizottság: Bereczky Albert, Draskóczy László, Karácsony Sándor, Kádár Imre, Mészáros Gábor és Nagy Gyula Helyettes szerkesztő: Fekete Sándor Kiadja: a Református Gyülekezeti Evangélizáció Baráti Társasága Nyíregyháza, Kálvin-tér 11. Megjelenik egyelőre minden második szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Pozsonyi-n. 58. Telefon: 188.715. A csekkszámla: Magyar Református Ébredés és Keresztyén Család, Budapesti 50.251 465354 — Athenaeum Rt., Budapest. Felelős: Gorszky Tivadar igazgató Hétköznapi kérdések VAN-E HARMADIK ÚT? Itt és most
