Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-11-30 / 24. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS „A bűnbánat szégyenét és a kereszt botrányát kell magára vennie az egyháznak" — mondja Gőte Hedenquist, az Egyházak Világtanácsának titkára Átutazóban két napot töltött Budapesten Gőte Hedenquist svéd lelkipásztor, az Egyházak Világtanácsának titkára, aki az evangéliumi egyházak zsidómissziói ügyeit intézi. Négy nehéz esztendőn keresztül, 1936-tól 1940-% Béesben a Svenska Israelsmission vezetőjeként működött, úgyhogy Isten elméletileg és gyakorlatilag egyaránt felkészítette őt mostani feladatára. Munkatársunknak ezeket mondatta a Magyar Református Ébredés számára a zsidómisszióról és a zsidókérdés jelentőségéről: — A zsidómisszió a háború után az egyház egyik legfontosabb munkájává lett. A nemzeti szocializmus dúlása után még megmaradt Európában a svéd, norvég, dán zsidómisszió, a különböző angol, zsidómissziói szervek, a svájci és a franciaországi evangéliumi zsidómisz- sziók. Működik Bukarestben a svéd támogatással működő norvég zsidómisszió és Magyarországon a »Jó Pásztor« Alapítvány. Elméletben még vannak más állomások is, illetve házak, amelyek valamikor a keresztyén zsidómisszió célját szolgálták, de munka nem folyik bennük. Ez a helyzet Prágában, Berlin- lain, Bécsien és Lengyelországban. — A háború előtt Európában mintegy hat és félmillió zsidó élt, közülük több mint ötmilliót öltek meg a nácik, úgyhogy ma az európai zsidóság létszáma alig több egy milliónál. A zsidómisszió jelentősége azonban ezzel semmit sem csökkent, sőt megnőtt. A nemzetközi missziói tanács februárban Londonban új tervet dolgozott ki ennek a szolgálatnak a megszervezésére, szorosabb kapcsolatba hozva a zsidómissziót az Egyházak Világtanácsával. Engem bíztak meg az összekötő szerep végzésével. Dr. Conrad Hoffmann new vor ki lelkész, a Nemzetközi Zsidómissziói Tanács főtitkára is áthelyezte irodáját Genfl>e, hogy a misszió és az egyház között egészen teljes lehessen az együttműködés. A munka centralizációja most megindult és a jövő héten Isten segítségét remélve, megtartjuk a nemzetközi zsidómissziói konferenciát. — Legidőszerűbb törekvésünk az, hogy maguk az egyházak lássák meg világosan' a kérdés roppant jelentőségét. Nem intézhető el a zsidómisszió úgy, hogy egyes missziói társaságok és egyesületek végezzék csupán az evangélium hir- detését a zsidók között. Az egyházaknak magától értetődő kötelessége és feladata ez a szolgálat mindenütt, ahol zsidók Vagy zsidókeresztyének élnek és az engedetlenség bűnébe esik az az egyház, amely ezt az Istentől rendelt szolgálatot elhárítja vagy elhanyagolja. A ielkészképzés egyik fontos feladata, hogy a lelkészjelölteket erre a szolgálatra is ránevelje, néhány lelkészt pedig a kérdés specialistájává kell mindenütt kiképezni. Amely egyházközségben zsidók vagy zsidófceresztyének laknak, ott lehetőleg a lelkésznek magának, de néhány gyülekezeti munkásnak mindenesetre vállalni kell a zsidók között a bizonyságtétel és a lelkigondozás munkáját. Isten ezt a munkát nem engedi el egy egyháznak sem, amely valamiképpen érintkezésben van zsidó emberekkel. Viszont nagyon meg is áldja a hűséges és engedelmes zsidómissziót. Természetesen nem olyan »zsidómisszióra« gondolok, amilyennel egyes helyeken találkoztam, ahol az egyházközséget náci-magatartással vádolták és a vádat megcáfolandó, most ez minden áron egy pár zsidó egy háztagot igyekszik szerezni a maga számára. — A' zsidókérdés ugyanis a háború után sok agyház számára, sőt talán úgy is mondhatnám, hogy Jézus Krisztus egyháza számára egészen központi kérdéssé lett. Gyakran megmutatkozik, hogy az egyházi vezetők és szolgák élő hitének az a barométere, hogy milyen a beállítottságuk a zsidókérdésben. Lelki életünknek ez a hű tükre. Isiben nyilván olyan magatartást követel tőlünk, hogy a zsidóüldözések rettenetes évei alatt esetleg eltávolodott zsidókeresztyének visszataláljanak az egyházhoz és benne otthon is érezzék magukat. Az izráelita valláshoz tartozó zsidókkal szemben pedig az egyháznak az az állandó feladata, hogy sohase hmnúlyosítsa el előttük magatartásával a Messiás képét, hanem igehirdetése és cselekedetei által kiábrázolja számukra az élő Krisztust, az egyház Fejét. Hogy ezt megtehesse, az egyháznak is alázatosan, a Kereszt előtt meg kell vallania a maga részét Az egyház fogalma körül folyik az elmélkedés, a vitatkozás, azt lehet mondani világszerte. Bár isten az Ö Igéjében világos kijelentést adott az egyházról, az emberek képe mégis nagyon zavaros róla. Még a hivők is összekavarják a dolgokat. Beszélnek az egyházról és alatta hol ezt, hol azt értik, ügy látom, hogy az egyházfogalom körül legnagyobb baj az, hogy statikus fogalmunk van rólla; Valami olyan építményt, intézményt értünk alatta, ami lényegében már elkészült. Ha rászorul is reformációra, megújulásra, az csak valamii olyasmi, mint az elkészült épület renoválása, a lehullott vakolat kijavítása, a megrepedezett falak helyreállítása, vagy valami efféle. Szeretik használni azt a klipet, hogy az egyház egy hajó. De itt is valami elkészült hajóra gondolnak, amiben lehet motorhiba, talán léket kapott, ki kell javítani, de megvan. Már elkészült, sőt hasz nálódott. A bibliai egyházfogalom nem ilyen. Ha az egyház alatt a Krisztus testét értjük, akkor nyilvánvaló, hogy a test nincs még égé szeri készen: egy növőben levő test. Ha a választottak gyülekezeté11'** - gondolunk, akikor ez is egy történést jelent az idők kezdetétől ;a világ végéig. De nemcsak a történés egymásutánja van benne az •egyházban, hanem a most lévő egyház, az eddig már kiválasztottak seregiéiben is történik valami a Krisztus főséig© alatt. Ezek is épülnek, tisztulnak, megigazulnak, meg- szentellődnek és majdan megdicsérni nek. Ha épület az egyház, Isten temploma, lelki ház, akkor arról is csak annyi van kijelentve, hogy a fun- damentom kész a szegletkő is kész, de maga az épület szép_ rendidet egyhena'kattatván növekedik szent templommá, együtt építtetik Isten hajlékává a Lélek által. Az egy«Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa: térjetek meg és higyjetek az evangyé- liomban.« (Márk 1:15.) A napokban olvastuk a fenti Igét, azóta állandóan bennem él: Betölt az idő...« Bizonyos dolgok ideje lejárt. Milyen tragikus, hogy valaki lejárt, elmúlt dolgokkal, kérdésekkel van megterhelve és megkötözve! »Betölt az idő ...«, azt jelenti, hogy lejárt az emberi próbálkozások ideje. Azt jelenti, hogy most aztán már igazán hiábavaló minden emberi erőfeszítés, most aztán igazán átkozott az embernek a maga erejére, értelmére, testére való támaszkodás. Most már teljesen értelmetlen az emberi erőtlenségek ösz- szefogása az erő érdekében: ezekből megoldás nem jöhet. »... elközelített az Istennek országa ...« Imé, nemcsak az Istenre szorultság kínzó, ítéletes ténye, hanem a segíteni kész Isten közelsége is valóság. Isten uralkodik! A megoldást ebben adta. Ezért egyetlen időszerű tennivalója abban a súlyos bűnben, amit a zsidóüldözés jelentett és bocsánatért és a ke. gy elembe való visszafogadásért kell könyörögnie az Egyház Urához. Ilyen megtisztulás nélkül az egyház nem kaphat új felhatalmazást Istentől és nem is mutathat fel magában olyan erőt, amely hidat építhet és utat készíthet a zsidók felé az Ür Jézus Krisztus számára. Ezen az úton természetesen a bűnbánat szégyenét és a kereszt botrányát kell magára vennie az egyháznak, de csak így lehet az egyház hite valóban élő és hegyeket mozdító hitté. így háríthatok el legjobban azok az akadályok is, amelyek sok zsidó magatartásában és esetleges zsidó 'tulajdonságok megítélésében jelentkeznek. Jézus Krisztus egyházának csak az egyenes és egyszerű úton kell járnia, hogy az ő Urát az egész világnak meg tudja mutatni. (K. I.) ház bibliai jelentését akár hosszmetszetében, akár keresztmetszetében nézzük, mindenütt az élet jeleit mutatja. Ezért nem lehet az egyházat elkészült, meglévő valaminek mondani. Az egyháznak ez a történő, ez az épülő, ez a növekedő, készülő mivolta jelenti lényegében az egyház ádventiét. A készülő egyháznak itteniében és mostanjában, jelenlegi állapotbában, itt a földön, de az örökkévalóságban is egy nagy várakozása van. Amig ez a várakozás be- nem tölt bennünket, nem is vagyunk igazán az egyház tagjai. Az egyház sóvárgása ez a teljesség felé. A menyasszony vőle- gényvárása. Az egyház ádventje már figyelmezteti az egyház reformálását sürgető és Isten kijelentését szem elől el nem tévesztő lelkeket, hogy az egyház reformációja nem a« egyház teljességre jutása, nem egy »ideális« egyház lehető megvalósítása, mert az egyháznak nincs ideája, hanem van escatologikus képe. Azt pedig nem kell megcsinálni, mert azt Isten készíti el. Az egyház reformációja nem lehet más, mint az egyház itten és mostani életéről, erről a küzdelmesről, erről a tisztulásra szorulóról lefejteni minden olyaft, ami emberi, kizárni az egyházból mindent. ami nem igeszerű és hitbeli engedelmességet tanúsítani minden iránt, aminek az egyház mostan': életében Isten akarata szerint meg kell lennieA reformációnak, a benne megmutatkozó hivő engedelmességnek neon kész, elkészült, befejezett egyházat kell Isten ^ elé állítani, ezt majd Krisztus végzi el az idők végén- A reformációnak olyan szabadságot kell biztosítani, amelyben történhetik- nőhet, épülhet az egyház Isten Szentlelke és Igéje altié azzá, amivé Isten akarja. van a/, embernek, amit Jézus mondott: «Keressétek először Istennek országát és az Ö igazságát...« Kudarc és kudarc minden más próbálkozás, az élet, a megoldás csak az Isten dolga. Keressétek! ;>... térjetek meg ...« Önmagátoktól, egymástól, magunk terveitől, gondolataitól, akaratától forduljatok oda a cselekvő, a segítő, a könyörülő, a Piát odaadó Istetnhez. Térjetek meg! Forduljatok oda! Csak Vele, csak Általa lehetséges a lehetetlen. »... és higyjetek az evangyélium- ban.« Isten jót akar. Ö a legnagyobb áldozat árán meg akarja oldani életedet. Számára minden lehetséges. Jót, örömet, életet, örök életet akar! Higyjetek Benne! Lejárt az ideje az emberi akaratoknak, az emberi programmoknak, az emberi látásoknak. Lejárt az ideje a hitetlenségnek, a kétségeknek és betölt az Isten irgalmának, kegyelmének, szere- tetének ideje a Jézus Krisztusban. Higyjetek Benne! DOULOS MAGFAR MEGMARADÁS IMAKÖZÖSSÉGE »Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tön az Ür előtt, hogy 6 az Urat követendi és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szivéből megörzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, amelyek megirattak abban a könyvben. És felfogadbatá e dolgot mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból valók.« (II. Krónika 34:31—32.) IMÁDJUK ISTENT, mert Ö -az élet és a halál Ura, mert Övé az ország, a hatalom és a dicsőség, mert elküldte Jézust. VALLJUK MEG ŐSZINTÉN, hogy nem is bánjuk igazán bűneinket, hogy a bűnnek, a sátánnak vau hatalma felettünk, hogy nem szeretünk élni: boldogtalannak, rászedett nek, megcsaltalak, kifosztottunk érezzük magunkat az evangélium ismeretéiben, sőt Jézus szolgálatában is, hogy »nem érünk irá« imádkozni, hogy a magyar sorskérdések, a magyar jelen szorító problémái újra és újra letörpülnek óriássá nőtt én- problémáink mellett, háttérbe szorulnak személyi kifogásaink miatt. KÖSZÖNJÜK MEG ISTENNEK. hogyha minden hazugság és hiábavalóság lenne is, de az evangélium igaz, hogy a Szentlélek valóban a Vigasztaló, hogy nem hagy fultnd a magunk feje után, beleszól és megállítja gondolatainkat, kezünket, lábunkat, nyelvünket, a nyíregyházi evangélizációt, hogy egyházi és nemzeti életünkben már »hallani a fű növését«, külföld felfigyelését. KÖNYÖRÖGJÜNK saját és népünk bűneinek bocsánatáért, ébredésért, a Magdaléneumért, a Református Segély felelevenedéséért, a Szlovákiából kiutasított magyarokért, anyagi szükségeinkért. SZÁNJUK ODA, amit- eddig még nem adtunk meg Is tenuek: az áldozatos hétre. Evangélizáció Ercsi, november 14—17. Ez a négynapos eva rigó1.!záció második volt már ez évben. Nyár elején is volt egy. Mól- nár Bálint szolgált mind a köt atka - lommal. Az első evangélizáció kifelé h>a;tó gyümölcsei nem tudtak még megérni a különböző okok miatt, s- így a mostan1: alkalom nem jelentett számbeli növekedést az előzőhöz képest, legalább is ami a látogatottságot illeti. Menthetnénk magunkat a helyi viszonyokkal: a gyülekezet munkába járó tagijai, férfiak és nők is reggel korán mennék és csak este későn jönnek haza, v:.- gy templomitól elszokott pestkörnyéki gyülekezet, de meg kell vallanunk, hogy ahol Jézus jelen van ott »sokan össze- gyülekezének«. Itt kevesen jártak, de akik ©Bántak azok mégis találkoztak övele. Isten végezte a maga munkáját, de mi hűtlenek voltunk. Az imádság segítő ereje nagyon hiányzott. (Igaz. hogy híradással se nagyon voltunk!! Ennek a szolgálatnak új gyümölcslé le» hetne a férfiak bekapcsolódása. Imádkozzunk értük, hogy lelki otthonra találjanak a megindult lelkek. A Ken tyén Családot szívesen fogadták a családok. Esztergom, november 21—24. Még töretlen kis sziget a nagy katholikus tengerben. Ez volt az első evangélizáció. Csizmadia Dániel lelkész feleségével és néhány máshonnan odakerült, hivő lélekkel együtt, könyörögték ki Istentől és készítették elő az evangélizációt. A szolgáltaitokat Molnár Bálint végezte. Az Ige kemény volt és megbotránkoztató, de az Ür megbocsátotta az emberi részt és erőssé tette. Elég szépen eljártak — bár az esztergomiak közül többen is jöhettek volna. Vidékről' is vettek részt. Nesztmély, Dorog, Tokod, Pilismarót gyülekezeteiből. Isten meghallgatta az imádságokat és újból megbizonyítóttá, áll az Ige: » .aki Ikér. mind kap...« Ugartörés volt, s voltak többen, akik megmozdultak. Áldassék érte Isten. Imádságainkkal segítsük őket tovább. Békefi Benő Együtt az Úr színe előtt A lejárt idő Az egryház ádventje
